30 𝒹𝒶𝓎𝓈 𝓌𝒾𝓉𝒽 𝒥𝒶𝓂𝑒𝓈 𝑀𝒸𝒜𝓋𝑜𝓎 [ᴴᵁᴺ] |×|

𝔸𝟘𝟝. 𝒞𝒽𝒶𝓇𝓁𝑒𝓈 𝒳𝒶𝓋𝒾𝑒𝓇 - Ú𝒿𝓇𝒶 𝓉𝒶𝓁á𝓁𝓀𝑜𝓏𝓊𝓃𝓀

"𝑭𝒐𝒓 𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑿𝒂𝒗𝒊𝒆𝒓 𝒊𝒔 𝒂 𝒎𝒐𝒏𝒌. 𝑯𝒆 𝒊𝒔 𝒍𝒊𝒌𝒆 𝒂 𝒔𝒆𝒍𝒇𝒍𝒆𝒔𝒔, 𝒆𝒈𝒐𝒍𝒆𝒔𝒔 𝒂𝒍𝒎𝒐𝒔𝒕 𝒔𝒆𝒙𝒍𝒆𝒔𝒔 𝒇𝒐𝒓𝒄𝒆 𝒇𝒐𝒓 𝒕𝒉𝒆 𝒃𝒆𝒕𝒕𝒆𝒓𝒎𝒆𝒏𝒕 𝒐𝒇 𝒉𝒖𝒎𝒂𝒏𝒊𝒕𝒚 𝒂𝒏𝒅 𝒎𝒐𝒓𝒕𝒂𝒍𝒊𝒕𝒚."
-𝒥𝒶𝓂𝑒𝓈 𝑀𝒸𝒜𝓋𝑜𝓎

Charles Xavier. Napok óta csak ő van a fejedben. Ő volt a legjobb barátod egészen addig, amíg az utaitok el nem váltak. És most azt kívántad, hogy bárcsak újra találkoznátok. Fogalmad sem volt, hogy ez a kívánságod hamarosan valóra válik.

Éppen ünnepelni mentél a barátaiddal a születésnapodat. Aznap különösen sokat volt a fejedben Charles, ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy legutoljára, amikor elmentél valahova, hogy a születésnapodat ünnepeld, az Charlesszal volt.

-Szóval születésnapos? - szakított ki a gondolataidból Y/f/n, a legjobb barátod.

-Hm? - néztél rá. - Bocsi, elkalandoztam.

-Az volt a kérdés, hogy szeretnél itt maradni, vagy menjünk valahova máshova? - ismételte meg Y/f/n.

-Ó, oké, ja. Menjünk máshova - bólintottál.

A többiek egyet értettek, így mindannyian felálltatok és elindultatok kifelé a helyiségből. Y/f/n elkapott az ajtóban.

-Minden oké? - kérdezte.

-Igen, persze - mosolyogtál rá.

-Figyelj, tudom, hogy hiányolod, különösen ma, de most már itt vagyunk mi - mondta. - Az a múltban van, mi pedig a jelenben.

-Tudom - bólintottál és sóhajtottál. - Csak tudod... nagy hatással volt rám.

-Tudom Y/n - bólintott Y/f/n.

-Na menjünk - mosolyodtál el.

Így a többiek után indultatok és csak remélni tudtad, hogy az erős érzelmeid miatt az erőd nem fog aktiválódni. Amennyire tudtad, kordában tartottad, de ez nem olyan egyszerű, amikor az érzelmeid erősebbek, mint általában.

-Egy bár? Komolyan srácok? - kérdezted a többiektől.

-Miért ne? Felejtsd el a gondjaidat ma estére és élvezd az életet! - csapott vállon az egyikük.

-Oké, na - nevetted el magadat és bementetek.

-Y/n, ugye ma nem lesz gond? - suttogta Y/f/n.

-Én megteszek minden tőlem telhetőt - tetted fel a kezeidet.

-Tudom, csak nem akarom, hogy bajba kerülj - mondta Y/f/n. - Újra - tette hozzá.

Hát igen. Jó párszor meggyűlt a bajod az erőddel. És lehetséges, hogy történtek kisebb-nagyobb balesetek. De nem igazán tehettél róla. Az erőd erős volt, néha túl erős és hát... nem egyszer okozott problémát. Mint például amikor suliban pánik rohamod volt és a teljes épületet ki kellett üríteni. Vagy amikor dühös voltál a tanárra és az egész tanári kar megsérült. Szóval igen. Nem volt kellemes vége, ha az erőd nem engedelmeskedett neked. De remélted, hogy aznap semmi sem fog történni.