30 𝒹𝒶𝓎𝓈 𝓌𝒾𝓉𝒽 𝒥𝒶𝓂𝑒𝓈 𝑀𝒸𝒜𝓋𝑜𝓎 [ᴴᵁᴺ] |×|

𝔸𝟙𝟡. 𝐵𝓇𝒾𝒶𝓃 𝒥𝒶𝒸𝓀𝓈𝑜𝓃 - 𝒩𝑒𝓂 𝓋𝒶𝑔𝓎 𝑒𝑔𝓎𝑒𝒹ü𝓁

"𝑰 𝒓𝒆𝒂𝒍𝒍𝒚 𝒍𝒊𝒌𝒆𝒅 '𝑺𝒕𝒂𝒓𝒕𝒆𝒓 𝑭𝒐𝒓 𝑻𝒆𝒏' 𝒃𝒆𝒄𝒂𝒖𝒔𝒆 𝑰 𝒈𝒓𝒆𝒘 𝒖𝒑 𝒘𝒂𝒕𝒄𝒉𝒊𝒏𝒈 1980𝒔 𝒕𝒆𝒆𝒏 𝒇𝒊𝒍𝒎𝒔 𝒍𝒊𝒌𝒆 '𝑺𝒕. 𝑬𝒍𝒎𝒐'𝒔 𝑭𝒊𝒓𝒆' 𝒂𝒏𝒅 '𝑻𝒉𝒆 𝑩𝒓𝒆𝒂𝒌𝒇𝒂𝒔𝒕 𝑪𝒍𝒖𝒃' 𝒂𝒏𝒅 𝑰'𝒗𝒆 𝒂𝒍𝒘𝒂𝒚𝒔 𝒘𝒂𝒏𝒕𝒆𝒅 𝒕𝒐 𝒑𝒍𝒂𝒚 𝒕𝒉𝒆 𝒖𝒏𝒅𝒆𝒓𝒅𝒐𝒈 𝒍𝒆𝒂𝒅 𝒉𝒆𝒓𝒐 𝒊𝒏 𝒂 1980𝒔-𝒊𝒏𝒔𝒑𝒊𝒓𝒆𝒅 𝒇𝒊𝒍𝒎."
-𝒥𝒶𝓂𝑒𝓈 𝑀𝒸𝒜𝓋𝑜𝓎

Lehangoltan sétáltál végig az egyetemen. Rosszul ment az egyik vizsgád, egyedül érezted magadat, mert egy barátod sem volt sem a koliban, sem az óráidon. Próbáltad minél kisebbre összehúzni magadat, hogy a tömeg ne sodorjon el. Bár ez sem tűnt megoldásnak, ugyanis a következő pillanatban valaki teljes erejével beléd szaladt.

-Hé! - kiáltottál fel meglepettségedben.

-Bocsi! Nem direkt volt - mondta bocsánatkérően a hang, mire felnéztél. - Tényleg sajnálom - nyújtotta ki a kezét feléd a srác.

-Oh - ennyi jött ki a szádon.

Előtted állt egy nagyon aranyos egyetemista srác. Kék szem, sötétbarna haj és egy aranyos arc szeplőkkel. Az ajkai hívogatóan vörösek és a keze, amit feléd nyújtott, extra puha. Felkelve a földről a segítségével, rájöttél, hogy a srác nem csak aranyos, de alacsony is.

-Ó, igen. Brian Jackson vagyok - mutatkozott be mosolyogva. 

-Y/n L/n - viszonoztad a mosolyt.

-Mit mondasz Y/n? Meghívhatlak egy teára bocsánatkérésképpen? - kérdezte még mindig a kezedet fogva.

-Öhm... p-persze - mondtad vörös fejjel.

-Tökéletes! - mosolyodott el szélesebben. - Akkor holnap háromkor, annál a fánál?

Brian az udvar közepén álló fára mutatott.

-Nekem jó - bólintottál. - Köszönöm.

-Én köszönöm - megcsókolta a kezedet. - Akkor holnap!

-Szia - köszöntél el kuncogva.

｡·:*:·⁰★,｡·:*:·⁰☆｡·:*:·⁰★,｡·:*:·⁰☆

Másnap három órakor pontban álltál a fa alatt és vártad, hogy Brian feltűnjön. Hűvös volt a nap és te sajnos nem öltöztél elég melegen. A ruha elég volt a napközbeni mászkáláshoz, tekintve, hogy maximum tíz percet töltöttél kint a hidegben. De mivel előbb végeztél, már több mint 20 perce álltál a fánál.

-Y/n! - hallottad meg Brian hangját, és megfordulva láttad a feléd kocogó srácot. - Szia!

-Szia Brian! - mosolyogtál. - Látom te mindenhova futva közlekedsz.

-Mi? Ja! Igen - nevetett. - Állandóan késésben vagyok.

-Látom - vicceltél .

-Mehetünk? - kérdezte a karját feléd nyújtva.

-Igen - bólintottál elvörösödve.

Így elindultatok, és bár először csendben voltatok, nemsokára elkezdtetek beszélgetni. Először a suliról, majd mindenféle dologról, ami csak eszetekbe jutott. Aztán beértetek a kávézóba és leültetek egy asztalhoz.

-Egyébként nem gondoltam volna, hogy ennyi közös érdeklődési körünk van. De ennek örülök - mosolygott.

-Igen - bólintottál.

A kávézóban eltöltöttetek vagy három órát, mindenféléről beszélgetve és nevetve. Kellemes volt az időtöltés és az első látásos vonzódásod nagyobbá nőtt, ahogy megismerted az aranyos külső alatt rejtőző még aranyosabb fiút. A kávézó után továbbálltatok és mivel egyikőtöknek sem volt kedve visszamenni az egyetem területére, így elindultatok sétálnia parkba.

-Tudod Y/n, nem gondoltam volna, hogy bármikor is találkozok egy olyan lánnyal, mint te - vallotta be melletted sétálva.

-Örülök, hogy megismertelek Brian - néztél rá. - Komolyan.

-Még úgy is, hogy beléd futottam? - kérdezte mosolyogva.

-Még úgy is - mosolyogtál rá. - Különleges volt.

-Mint te - mondta egy szívverés kihagyása nélkül.

Elvörösödve néztél le a lábaidra, aztán kirázott a hideg.

-Fázol? - kérdezte.

-Nem, megvagyok - mondtad.

De Brian nem is foglalkozott ezzel, csak levette a sálját és a nyakad köré tekerte. Az illata megcsapott és mélyen beszívtad. Brian megfogta a kezedet. A melegség átjárta az egész testedet és vörös fejjel néztél fel Brian kék szemébe.

-Lehet, hogy vissza kéne mennünk - mondta.

-Lehet - suttogtál. - De még nem vagyok kész elengedni ezt a délutánt.

-Nem kell elengedned. Nem kell egyedül lenned. Ha szeretnéd, veled leszek, ameddig szeretnéd - mondta halkan. - Mert Y/n. Nem vagy egyedül.

Megálltál és Brian felé fordultál. Ő is feléd nézett és a szabad kezeddel megérintetted az arcát. Aztán a teljes tenyeredet ráhelyezted. Brian lehunyta a szemét és belesimult az érintésedbe. Aztán megtetted azt, amit soha nem tettél volna meg. Lábujjhegyre állva ráhelyezted az ajkaidat az övére. Brian először meglepődött, majd viszonozta a csókot. Pár pillanat után elhúzódtál, de Brian lehajolva többször egymás után megcsókolt. Elmosolyodva ejtetted foglyul alsó ajkát és érezted, ahogy elmosolyodik. Utoljára megcsókolt és aztán elengedett. Végül kézen fogva mentetek vissza az egyetem terültére.

•••••••••••••••••♪•••••••••••••••••
Welcome beauties and gentlebeauties! Tudom, tegnapra ígértem, de... mit hazudjak? Elegem volt és nem akartam bemásolni a gépen. Szóval ja. Bocs. De nem bírom tovább. Nincs sem kedvem, sem ötletem, sem erőm írni. Ez az igazság. Meg nem mintha nagyon sokan olvasnák, aki meg igen, azt valószínűleg nem is érdekelné, ha nem írnék. Ja, meg a háttérképet nem én csináltam. De mindegy. Azt hiszem vigyázzatok magatokra, maradjatok otthon és tartsatok ki?
•••••••••••••••••♪•••••••••••••••••