30 𝒹𝒶𝓎𝓈 𝓌𝒾𝓉𝒽 𝒥𝒶𝓂𝑒𝓈 𝑀𝒸𝒜𝓋𝑜𝓎 [ᴴᵁᴺ] |×|

𝔸𝟘𝟙. 𝒥𝒶𝓂𝑒𝓈 𝑀𝒸𝒜𝓋𝑜𝓎 - 𝑀𝑜𝓈𝑜𝓁𝓎

"𝑨𝒔 𝑰 𝒈𝒆𝒕 𝒐𝒍𝒅𝒆𝒓, 𝑰 𝒘𝒂𝒏𝒕 𝒕𝒐 𝒅𝒐 𝒎𝒐𝒓𝒆 𝒇𝒊𝒍𝒎𝒔 𝒇𝒐𝒓 𝒌𝒊𝒅𝒔 𝒃𝒆𝒄𝒂𝒖𝒔𝒆 𝒕𝒉𝒆𝒚'𝒓𝒆 𝒕𝒉𝒆 𝒃𝒆𝒔𝒕 𝒂𝒖𝒅𝒊𝒆𝒏𝒄𝒆 𝒂𝒓𝒐𝒖𝒏𝒅. 𝑱𝒖𝒔𝒕 𝒑𝒖𝒕𝒕𝒊𝒏𝒈 𝒂 𝒔𝒎𝒊𝒍𝒆 𝒐𝒏 𝒂 𝒌𝒊𝒅'𝒔 𝒇𝒂𝒄𝒆 𝒊𝒔 𝒕𝒉𝒆 𝒃𝒆𝒔𝒕 𝒕𝒉𝒊𝒏𝒈."
-𝒥𝒶𝓂𝑒𝓈 𝑀𝒸𝒜𝓋𝑜𝓎

A sok egyedüllét nem tesz jót. Ezt te is tudod már. Már egy ideje elég depis voltál, állandóan szomorú, állandóan rosszkedvű. Ehhez hozzájárult az is, hogy a barátod, James McAvoy, éppen forgatáson volt. Fogalmad sem volt, hogy mikor jön haza, hogy mikor láthatod újra, ölelheted át, csókolhatod meg. Nagyon hiányzott neked és ez hatással volt a hangulatodra. Voltak olyan napok, amikor az ágyból sem volt kedved kikelni. Ilyenkor csak feküdtél és hagytad, hogy a rossz gondolatok megtámadják az agyadat. Ezen az sem segített, hogy voltak olyan napok, amikor még beszélgetni sem tudtatok.

Egy szóval nem volt túl fényes a helyzeted és ezt te is tudtad. Így sokat imádkoztál, hogy James minél előbb hazaérjen. Minden erőddel erre koncentráltál. És ahogy koncentráltál, megcsörrent a telefonod. James neve volt a képernyőn.

-Y/n, szia - köszönt a telefonba James, amikor felvetted azt.

-Szia James - mosolyodtál el halványan, de nem kellett sok és eltűnt. - Hogy vagy?

-Egész jól. Sok a munka - vallotta be. - Te?

-Még kitartok. De nagyon hiányzol -mondtad.

-Te is nekem Y/n - suttogta. - De tarts ki. Kérlek.

-Mikor jössz haza? - kérdezted és érezted, ahogy egy könnycsepp lefolyik az arcodon.

-Nem tudom - sóhajtott és láttad magad előtt, ahogy frusztráltan beletúr a hajába.

-Oké - suttogtad elfogadva a sorsodat.

-Sajnálom szerelmem - kért bocsánatot.

-Nem a te hibád - mondtad.

-Hamarosan újra látjuk egymást. Ígérem - mondta James.

Ekkor kopogtak. Sóhajtottál és felültél az ágyatokban. Megfogva a köpenyedet elindultál kifelé.

-Mi a baj? - kérdezte James.

-Valaki kopogott. Ki és mit akar délben? Miért nem maradt otthon, mint bármi normális ember? - kérdezted kissé dühösen.

James nem válaszolt, de hallottad az elfojtott kuncogását.

-Ez nem vicces! Most fel kellett kelnem az ágyunkból - biggyesztetted le a szádat.

Végre odaértél és morogva babráltál a kulccsal a zárban, majd végül kinyitottad az ajtót és elejtetted a telefonodat döbbenetedben.

-Meglepetés? - kérdezte James széttárva a kezét.

Mosolyogva állt az ajtóban. A bőröndje és a táskája mögötte. Ott állt, teljes valójában.

-James... - suttogtad és érezted, ahogy a könnyek lefolynak az arcodon akaratod ellenére.

-Nee, szerelmem ne sírj - mosolygott gyengéden és a telefonját elrakva közelebb lépett hozzád és letörölte a könnyeidet. - Na, minden rendben van...

James átölelt téged és te végre kiengedted minden érzelmedet és a mellkasába fúrva a fejedet sírtál. James a hátadat simogatta, hogy megnyugtasson, miközben semmiségeket suttogott a füledbe és néha puszit nyomott a hajadba. Lassan megnyugodtál és utána sokkal jobban érezted magad.

-Jobb? - kérdezte.

-Igen - motyogtad a mellkasába. - Bocs, hogy eláztattam a pólódat.

James csak mosolyogva megrázta a fejét és kicsit eltolt magától, hogy rendesen a szemedbe nézhessen.

-Úgy örülök, hogy újra látlak Y/n. Egy örökkévalóságnak tűnt az az idő, amit távol töltöttem tőled - mondta gyengéden, skót akcentusa megnyugtatóan hatott rád. - Annyira hiányoztál.

-Te is nekem James - fogtad meg az arcát és végre közelebb hajolva hozzá megcsókoltad.

Kellett ez mindkettőtöknek. Túl sokáig nem történt meg és a szerelmetek csak túl erős volt ahhoz, hogy tovább bírjátok egymás nélkül.

-Na gyere. Van egy egész napnyi ölelés és együtt lét előttünk - mosolygott és egyik kezével megfogta a bőröndjét és táskáját, majd a másikkal a kezedet és együtt bementetek a házatokba.

-Csinálok teát - mondtad és elengedve a kezét a konyha felé indultál.

-Olyan jól ismersz Y/n - sóhajtott és te hónapok óta először kuncogtál.

-Volt időm - mondtad és aztán megéreztél két kart a derekad körül, majd azt, hogy James belefúrja a fejét a nyakadba.

-Az biztos - értett egyet és érezted a leheletét a nyakadon.

-Szeretlek James - fordultál meg.

-Én is téged Y/n - mosolyodott el és lehajolva, megcsókolt.

•••••••••••••••••♪•••••••••••••••••
Legelső rész, kész. Mindenkinek boldog áprilist, főként, EnikoZoeKovats -nak, aki volt olyan kedves és kérte ezt a történetet. Még mindig van idő, hogy kérjetek!
•••••••••••••••••♪•••••••••••••••••