A csillag (S.M. fanfiction)

4. rész

Mindannyian nagyon készültünk a székes fordulóra, hiszen minden mentor, csak hat embert, illetve zenekart választhat ki. Ivannal többször is videóhívásoztunk, míg otthon gyakoroltam. Anyukám folyamat dicsérgetett, hogy nagyon ügyes vagyok, de nekem szükségem volt más biztatására is és erre Ivan önkéntesként jelentkezett. Nagyon jól elvoltunk és amikor a következő forduló napjához értünk szinte egyértelmű volt, hogy együtt megyünk a buszvégtől. Ivan fél órával korábban érkezett meg, mint én, de türelmesen várt rám és amikor meglátott kedvesen fogadott.

-Helló szia.

-Szia, mi újság? -mosolyogtam rá de a kérdésre sejtettem, hogy mit fog mondani. Napokkal korábban büszkélkedett már nekem, hogy milyen elképesztő jó dalt fog újra előadni. Legalábbis ő ezekkel a szavakkal írta le a zenéjét...

-Megvagyok. És tudom, hogy ma is szuperül fogok teljesíteni.

-Ennek örülök -nevettem vidáman és elindultunk. Augusztus végénél jártunk már, de azért még szép volt az idő. Sütött a nap és jó kedvem is lett ettől... egészen addig míg meg nem álltunk a stúdió előtt. Ott hirtelen átváltott a hangulatom szomorkássá és idegeskedővé. Mint amikor az ember nem akar bemenni az épületbe, de tudja, hogy úgyis bemegy, de mégis tart attól, hogy mi fog történni ott és húzza az időt, csakhogy minnél később kelljen szembenéznie az adott helyzettel...

-Hát ööö -szólaltam mag lassan -Egy újabb nap itt ,,A csillag" -ba. Már harmadjára fognak a sorsunkról dönteni. És csak Isten tudhatja, hogy még hányszor.

Mondott valamit Ivan is, de nem figyeltem oda. Vettem néhány mély levegőt, majd benyitottam az ajtón. Minden ugyan olyan volt, mint máskor. Szép, tágas épület, nagy ablakokkal és a levegőben érezni lehetett, hogy mindenki idegesen készül a fordulóra. Néhány lépés után, Ivannal teljesen más irányba tereltek minket, így sok sikert kívánva a másiknak búcsút intettünk. Nekem a lányokhoz kellett mennem, ahol már a legtöbben átöltözve igazították meg a sminkjeiket. Először a fiúk székes feladata volt, aztán a mienk. Bevonultunk egy másik helyiségbe, és ott vártunk, hogy mindenkit egyesével szólítsanak. Velem senki nem törődött, mindössze egy szőke hajú lány nézett a szemembe és küldött felém egy mosolyt. De az is csak pár másodpercig tartott, aztán már újra a mellette lévő lánnyal beszélt. Én meg csak néztem ki a fejemből és vártam. Abban reménykedtem, hogy nem az elsők közt fogják mondani a nevemet, hogy menjek. A szőke csaj barátnőjét szólították először, így ő egyedül maradt. Hirtelen felpattantam és odamentem hozzá.

-Amit láttam az jó volt -mosolyogtam rá, majd megláttam, hogy a 6 szék közül az egyikre leül.

-Igen jól ment a Reginának -nézett ő is rám és bemutatkozott -Dia vagyok.

-Én Fanny -válaszoltam.

-Tudom, a te nevedet mindenki tudja itt, hiszen csak te vagy ööö hogyis mondjam -kereste a szavakat, de én közbe szóltam

-Nyugodtan mond, hogy hallássérült, vagy hogy nyomi. Nem szégyellem már egyiket sem -erre csak bólogatott és nem válaszolt. Ha lett volna is mondandója, nem volt rá több esélye, mert jött hozzám egy emberke és szólt, hogy készüljek, mert már csak ketten vannak előttem. 

Szóval elindultam arra, amerre mutatta. Ott álltam a függöny mögött és vártam. Épp beszéltek valamit az előttem lévővel, majd lesétált a színpadról és elrohant. Valószínűleg sírt is a hír hallatán, hogy kiesett. Remegve mentem fel a színpadra, de Shawn mosolya kissé megnyugtatott. Mozdulatlanul álltam egy helyben és éneklés közben végig néztem az embereken. Mivel még mindig csak a mentorok és néhány segítő volt a terembe, őket figyeltem. Volt, akin látszott, hogy mennyire unja az egészet, és volt aki belefeledkezve a helybe, velem együtt énekelt. Amint befejeztem, egyedül csak Shawn beszélt velem.

-Hát ennek csodálatos hangulata volt. Nagyon jó kis buli kerekedett itt nálunk, mintha egy már híres ember koncertjén lettünk volna. Nem is kérdés, hogy leülsz -e. Foglalj helyet Regina mellett. Gratulálok -mondta vidáman és miután leültem már a következő versenyző jött be. Ő sem volt olyan jó, és őt is elküldték haza. Egészen addig amíg nem voltunk hatan nem idegeskedtem, de utána végig. Rajtam kívűl csak Barbara maradt a helyén, a többieket mind elküldte Shawn. A legszomorúbb rész az volt, mikor Reginát felállította és Dia ült le a helyére. A két barátnő egymást átölelve sírt miközben helyet cseréltek.

-Sok sikert -olvastam le Regi szájáról, és elsietett.

Miután meglett a végleges hat ember, odajött hozzánk Shawn és nagy mosollyal újra gratulált mindenkinek egyesével. Vidámak voltunk, hogy ezt is sikerült elérnünk, és amikor elkészült rólunk a kép, azon is csak ez látszódhatott. Néhány szót még váltottunk a csoportba, aztán máris indulnom kellett, hogy nehogy lekéssem a buszom.  Épphogy, de elértem. Unalmamban neteztem, és kottákat bámultam, aztán egyszer csak jött egy értesítés... Meg egy üzenet... Shawn volt az. Bekövetett az instán és írt is azonnal.

,,Szia. Ha tudod, hogy melyik dalt fogod előadni a mentorházba, kérlek szólj"

Idegesen mosolyogva olvastam az üzenetet. Bár sejtettem, hogy a többi lánynak is írt, mégis nagyon örültem ennek a néhány szónak.

,,Szia. Már most keresgélek, valószínűleg holnapra meglesz :)"

Azonnal látta amit írtam, majd gépelni kezdett. Néhány másodperc alatt egy újabb üzi jött tőle.

,,Szuper. Gratulálok még egyszer a mai teljesítményedért, nagyon ügyes voltál. Szép estét"

Én is válaszoltam neki és szép estét kívántam, majd Ivannal is írogattam egy keveset, mielőtt még leszálltam a buszról. A sötét utcán sétáltam haza, mindössze néhány lámpa égett. Kár, hogy anyunak nincs jogsija, sokkal könnyebb lenne, ha tudni ide -oda hordani. De most már mindegy, ha bejutok az élőshowba akkor úgyis beköltözünk a többiekkel egy külön házba a fővárosba. Már csak egy hét...