A csillag (S.M. fanfiction)

6. rész

Nem tudom, hogy miért engem hagyott utoljára Shawn. Talán azért, mert meg akart leckéztetni vagy észhez téríteni? Fogalmam sincs. Ideges voltam nagyon. Persze nem az miatt, hogy tovább jutok -e. Erre egyáltalán nem láttam esélyt. Azon idegeskedtem, hogy mit hogyan fog mondani nekem, és majd én mit mondok anyumnak.

-Gyere te jösz -érintette meg a vállam valaki.

-Essünk túl rajta -sóhajtottam és odamentem Shawnhoz. Egy fotelben ült, és vele szembe volt egy másik fotel.

-Foglalj helyet -nézett rám komoran -Tudod, ma nagy fejfájást okoztál nekem. Sokáig vitatkoztunk rajtad a többiekkel.

Szégyeltem magam nagyon, és nem tudtam rá nézni sem már. Lehajtottam a fejem, szmorúságomban és azért is, hogy összeszedjem magam. Hirtelen mérintette az állam, mire a szájára néztem, hogy mit akar mondani.

-Hé. Nézz rám a két szép szemeddel. Sokat vitatkoztunk, de azért, mert én hiszek benned. Ma eltoltad. Nem kertelek, a fordulók közül ez volt a legrosszabb előadásod. Nem tudom mi történthetett benned, de innentől kezdve nem csinálhatsz ilyet -kis szünetet tartott mielőtt folytatta volna -Tovább jutatlak, de jövő héttől együtt dolgozunk, és szót kell fogadnod mindenben.

-Tessék? -szóltam közbe meglepetten -Jól hallottam bejutottam az élő showba?

Shawn csak mosolyogva bólintott, mire én felpattantam és átöleltem. Egész egyszerűen csak szorongattam őt és sírtam örömömbe a vállán, amit persze a tévések is felvettek. Mikor épp szemből megpillantottam egyet, felkeltem Shawn öléből és egy lépésnyire tőle szemem törölve szóltam hozzá.

-Bocsánat, csak nagyon megörültem, azt hittem, hogy ki fogok esni. Sajnálom. És köszönöm, hogy bizalmat szavaztál nekem.

-Remélem, rászolgálsz a bizalmamra -állt fel ő is, majd kezét nyújtotta felém -Gratulálok.

-Köszönöm.

Visszamentem a helyünkre, ahol Dia várt. Mosolyogva átölelt, majd csendben egymás melletté leültünk, és nem sokkal később Shawn is megérkezett.

-Kik vannak a veszélyzónába? -támadta le Dia azonnal őt.

-Barbara és Victory. Nagyon várom, hogy döntsenek végre a mentorok.
Egy keveset vártunk, aztán jött Ed, hogy döntöttek, így kimentünk mindannyian hozzájuk, ahol a két lehetséges továbbjutó is ott volt. Victory elkerekedett szemekkel bámult rám, hogy én mégis mit keresek a biztos továbbjutok között, ezért lehajtottam a fejem és inkább a cipőmet vizsgáltam. Az eleje picit kopott volt, de nem annyira súlyos. Amúgy sem lett volna pénzem újat venni. Amikor Dia picit meglökött felnéztem, és mutatta, hogy Alessia most fogja mondja ki jut tovább.

-....gratulálok Victory mész az élő showba. Barbara sajnálom, neked véget ért a verseny, de ne csüggedj nagyon ügyes voltál.

Búcsúzások és gratulációk között telt el az elkövetkezendő néhány perc. Őszintén Barbarat sajnáltam, hogy kiesett és odamentem hozzá elköszönni.

-Sajnálom, hogy kiestél, nekem kellett volna -pillantottam fel rá szomorkásan.

-Egyet értek. Mi a fenét keresel te az élő showba? -lépett oda hozzánk Victory.

-Ne is foglalkozz vele -mondta mosolyogva Barbara -Azért jutottál tovább, mert Shawn meglátott valamit benned, ami a tehetséged. Nagyon szurkolok, én rád fogok szavazni -ölelt át, mire boldogság futott végig rajtam.

-Köszönöm. Nagyon köszönöm.

Még a mentorok is oda mentek elköszönni, majd összeállt a hármas ,,csapatunk". Dia állt középen bal oldalán Victory, másikon én, Shawn meg mögötte. Készítettek rólunk néhány felvételt, majd mondták, hogy öt napunk van beköltözni a közös házba. Shawn posztolta a képet instára, amiket később mi is kitettünk.

Már kezdett esteledni, de a mentoroknak, még dolguk volt, így egy sofőr vitt mindannyiunkat haza. Szerencsére Victory előlre akart ülni, s így én nyugodtan elvoltam hátul Dia mellett. A sofőr azt mondta, hogy a mi házunk a második állomása lesz. Amíg utaztunk megírtam anyukámnak, hogy tovább jutottam, de csap éppen hogy.  Gratulált és azt mondta otthon vár. Nagyjából 20 perc alatt odaértünk Dia otthonához.

-Köszönöm, hogy elhozott -mondta a sofőrnek, majd hozzánk szólt -Sziasztok csajok, holnap tali.

-Szia -köszöntem neki. Újra elindultunk és negyed órán belül már nálunk voltunk. Én is megköszöntem a fuvart, majd szép estét kívánva kiszálltam a kocsiból. A bejárati ajtó kinyílt és megláttam anyut.

-Kicsim! -kiáltott fel boldogan, és elém jött. Milyen jó is lenne újra hallani a hangját. Muszáj mindent megtennem, hogy megnyerjem. Szükségem van a pénzre és, hogy újra halljak.

-Anyu! Tovább jutottam! -öleltem át szorosan és sírni kezdtem. Megnyugtatásként a hátam kezdte simogatni, majd eltolt magától, hogy értsem, amit mondani akar.

-Gyere, menjünk be, aztán mindent mesélj el. Veszélyzónába kerültél? -kérdezi, mire felvonom a szemöldököm -Csak azért kérdezem, mert azt írtad, hogy éppen csak tovább jutottál.

-Nem, nem kerültem veszélyzónába. Ez annál sokkal rosszabb. Úgy éreztem, hogy nagyon rossz volt a mai előadásom, és mások is azt mondták. Biztos voltam benne, hogy kiesek. De Shawn mégis azonnal tovább juttatott. Azt mondta, hogy a többi mentorral sokat vitatkoztak miattam...

Mondtam és csak mondtam a szavakat. Közben már beértünk a házba és anyu készített nekem egy finon kakaót. Egymással szemben ültünk és csak beszélgettünk, majd felajánlotta, hogy segít a bőröndömet összecsomagolni.