A csillag (S.M. fanfiction)

11. rész

Délután 4-kor már ott álltam és vártam rá. Mivel nem hallok mást csak halk zörejeket, így nem tudtam megállapítani, hogy Shawn bent van -e még a terembe, vagy nincs. De mikor fél óra múlva kiviharzott egy lány a teremből és becsapta maga mögött az ajtót, sejtettem, hogy kiabáltak és veszekedhettek is. Csak azt nem tudom, hogy mi baj történhetett. Lassan, félve nyitottam ki az ajtót. Shawn háttal volt nekem, és kifefe nézett az ablakon. Odaálltam mellé, s lassan megfogtam a kezét. Meglepődött a tettemen, de azon úgy véltem nem, hogy én jöttem be, s nem az előző csaj. Mondott egy pár mondatot, de mivel nem nézett rám, így nem értettem meg.

-Mit mondtál? -kérdeztem vissza, mire  felém fordult.

-Semmi fontosat, menjünk ruhát választani -erőltetett egy mosolyt az arcára, de én láttam rajta a szomorúságot. Éreztem, hogy valami miatt bánatos, és azt, hogy az előző lány, valamivel megbántotta. Míg a ruhákhoz nem értünk, végig azon agyaltam, hogy vajon mit mondhatott neki...

-Tessék arra gondoltam, hogy valami ilyesmit kéne felhúznod, hogy tökéletes legyen a produkció -adott egy miniszoknyát és egy felsőt.

-Biztos vagy benne? Szerinted nem túl rövid a szoknya? -néztem bizonytalanul a kezemben tartott ruhákra.

-Megnézzük. Gyerünk menj, és próbáld fel.

Elmentem az öltözőbe, és felhúztam. Ahogy sejtettem, túl rövid ez nekem. Nem akarok úgy kinézni, mint az útszéli lányok. Elhúztam az öltöző függönyét, és ott állt Shawn néhány méterre. Pörögtem egyet, hogy jól meg tudja nézni a ruhát. Aztán egyenesen a szemébe akartam nézni, de az ő tekintete lefelé szegeződött. Pontosabban a combjaimat nézte, amivel zavarba hozott.

-Látod, mondtam én, hogy túl rövid.

-Igazad van, ebbe így nem léphetsz fel. Pedig nagyon jól áll -pillantott végre feljebb, és megrázta a fejét. Ő is zavartnak tűnt. Kiváncsi vagyok, mégis mi játszódhatott le a fejében.

-Mi lenne ha húznék hozzá egy cicanadrágot? Bár kevesebbet mutatnék magamból, de a dal stílusához szerintem még illeni is.

-Persze, nézzük meg -bólintott, majd kissé elfordította a fejét, és úgy beszélt tovább. Nehezen, de le tudtam olvasni a szájáról, hogy mit mondott -Jaj. Már gondolkodni sem tudok miattad.

Nem szóltam semmit, csak elvonultam és kerestem egy nadrágot, de közben folyamatosan Shawnon gondolkodtam. Nem értettem, hogy mi ütött belé, nagyon furcsán viselkedett. De nem értem rá arra, hogy nagyon mélyen elgondolkodjak rajta, hiszen a versenyre kellett készülődnöm. Az öltözőben, mikor a cicanadrágot is felhúztam, elégedetten néztem a tükörbe. Igen, így már nekem is tetszett a szettem. Bemutattam a mentoromnak is a ruhát, aki elégedetten bólintott, aztán azt mondta, hogy mennie kell. Szóval egyedül maradtam. Elcsomagoltam a ruhát, egy kis cetlire felírtam a nevem, és a többi fellépős ruhához tettem, aztán visszamentem a szobámba. Az órára pillantottam. Még nem volt 6 sem. Hirtelen ötlettől vezérelve felkaptan a táskámat, beletettem egy könyvet, meg a pénztárcám és útnak eredtem.

Sétáltam egy nagyot a városban, majd egy parkba leülten olvasni. Legalábbis megpróbáltam olvasni, de alig tudtam haladni a könyvvel, annyi minden járt a fejembe. Ivant sem tudtam hova tenni, sokat töprengtem rajta, hogy vajon tényleg érez -e valamit irántam, meg Shawn is furcsa volt. A viselkedése nem olyan, mint egy sztáré. Valahogy sokkal közvetlenebb. Vagy csak azért tűnik ilyen barátságosnak, mert egy műsorban ,,dolgozunk" ?

Este, mikor visszaértem, a szobatársam még mindig nem volt ott. Viszont találtam a lábtörlő alatt egy összehajtogatott papírt. Épphogy csak kilógott a sarka, de észre vettem, így megnéztem tüzetesebben.
,,Fannynak" -ezt állt a papíron. Kinyitottam, majd elkezdtem olvasni a sorokat.

Kedves Fanny!
Szeretném elmondani neked őszintén, hogy mit érzek irántad. Először amikor megláttalak, nem is foglalkoztam különösebben veled, nem tudtam, hogy te más vagy. Aztán elmondtad, hogy hallássérült vagy, és azért szeretnéd megnyerni a tehetségkutatót, hogy egy műtét segítségével visszanyerd a hallásod. Ekkor nagyon megsajnáltalak, de idővel minnél többet találkoztunk és beszéltünk rájöttem, hogy szeretlek téged. Nem tudom, hogy mikor és hogy, de beléd szerettem.
*A titkos lovagod*

Többször átolvastam ezt a kézzel írt rövidke levelet, de nem tudtam hinni a szememnek. Valaki komolyan szerelmes levelet írt nekem? Megráztam a fejem, biztos csak rossz nevet írt. Az este további részében nem foglalkoztam vele, de azért a könyvembe betettem a papírt. Reggel elsőként ébredtem, s amint kiléptem az ajtón a lábtörlőre pillantottam. Mintha megint lett volna valami alatta. Megnéztem. Egy újabb levél, de ez rövidebb.

Kedves Fanny
Bár te nem tudod, hogy ki vagyok, de én szeretnék veled beszélgetni. Ha te is szeretnél velem, akkor amint este mindenki lefeküdt aludni tedd ki az üzeneted a szobátok előtti lábtörlő alá.
*A titkos lovagod*