Az Én Kiskutyám (jikook)

🎬3.RÉSZ 🎬

-Oh szia... szerelmem. - ejti ki ezt a szót teljesen szerelmesen. Mintha egy kés hasítana belém. Larakott a földre és már ment is ki a házból. Nem értem magam. Mi ez az érzés? Nem szabadna ilyet éreznem. Hiszen nem is ismerem. Azt sem tudom milyen is ő igazán. Pár kedves szó nem kulcs minden ajtóhoz. Meg amúgy is én csak egy kutya testebe zárt szerencsétlenség vagyok. Soha nem lehetek már a régi. Felesleges bármibe is belegondolnom akármit. De tudod fáj. Mérhetetlenül. Hogy mi? Minden... Ezt nem lehet felsorolni mint az osztálytársaid neveit. Ez más...

Percekkel később Jungkook visszajött és vigyorogva levágta magát a kanapéra. Az a mosoly. Egyszerűen gyönyörű...

-Haj.. mama éhes vagyok. - kieláltja el magát.

-Gyere bogaram! Kész a spagetti. - kiáltja vissza a néni boldogan.

A spagettit én is nagyon szerettem. Anya nagyin finiman tudta elkészíteni...

*1 hónap múlva*

Már egy hónapja itt vagyok. Megkaptam minden féle oltást, amik nagyin fájtak, de muszáj volt, mert állítólag elmúltam már 3 hónapos. Szépen megvagyunk...... Jah nem. Jungkook szinte itthon sincs. Amikor itthon van, akkor nem is foglalkozik velem, és Lisa a barátnője mindig pont rosszkor hívja. Annnyira idegesítő az a lány. Egyszer-kétszer kihangosította a telefonját és volt "szerencsém" hallani az irritáló nyávogós hangját. Förtelmes. Nem láttam még, de a hangjából ítélve már nem szimpatikus. Nem is értem Jungkookot. Hogy tudja elviselni ezt a hátborzongató hangot?!..

Szegény Jennie néni meg mindig próbál etetni, amit amúgy előttük megeszek, akarom mondani behabzsolom , de  mikor alkalmam adódik kikéreckedek az udvarra kam játszani, de kihányom az összes kaját egy előre megásott kis gödörbe. Ember létemkor is ezt csináltam annyi különbséggel, hogy akkor wc-be adtam ki minden megevett falatot. Álltalánosban mindig is piszkáltak, mert egy kicsit husisabb voltam. Folyamatosan cikiztek és szebbnél szwbb jelzőkkel illettek. Aztán ezt felváltotta az, hogy a nevelőapámnak köszönhetően mindenki megtudta, hogy meleg vagyok. Utána ezzel piszkáltak. Minden mocskos buzinak elhordtak.. Most itt vagyok 17 éves és senki sem keres. Se a volt barátaim se senki. Hogy ezt honnan tudom? Kutya megérzés, vagy mi. Barátom sosem volt, mert nem lehetett. Hiszen egy ilyen embert mint én ki az a BAROMARCÚ, aki szeretni tud? Ép ez az...

És erre itt van most Jungkook, aki nagyon belopta magát a szívembe. De persze, hogy ez is csak egy szép álom lesz örökre kutya lelkemnek. Hiszen bele van habarodva egy lányba.
Teljesen heteró a srác...

-Na pajti mizu? - mosolyog rám Jungkook. Most jött ki a zuhany alól. Finom férfias illata van. Amúgy mist hirtelen megtalált, mert nem hívta fel az a némber..

Felkapott az ölébe és elkezdte vakargatni a fülem tövét. Általában nagyon jól szokott esni, akár ő vagy akár Jennie néni csinálja, de most nagyon nem tetszik. Csak szomorúbb leszek tőle. Fáj, hogy ez nem olyan érintés, amit én szeretnék.. Érzem, hogy piciny szemeimet eláraztják a könnyek. Nem is tudtam, hogy kutya tud sírni. Ezek szerint igen. Nyüszíteni kezdtem. Nem tudtam abbahagyni. Inkább lehajtottam a fejem, hogy ne lásson így..

-Mi a baj kisfickó? Mami - kiáltja el magát, mire egy kucsit megugrok. - A kutyák tudnak sírni? - kiabál tovább a kinyhában mosogatónak. Pár perc múlva megjelenik és leül Jungkook mellé kezeit törölgetve kötényébe..

-Nem tudok róla. De ez nagyon fúrcsak. Sok mindent megéltem, de ezt nem. Olyan kis ártatlan. Olyan mint egy kisgyerek, akit a szülei bántottak és most sír. Szerető családra van szűksége. Bizalomra. Nagyon.. fúrcsa. Ő nem átlagos Jungkook ezt vést az eszetbe. - meghültem szavain. Könnyecskéim is elapadtak és kitágult szemekkel figyeltem a nénit. Mintha tudná mi is van velem valójában...

-Mintha megértette volna amit mondasz. - nézett Jungkook elgondolkodóan. Igen teljesen megértettem. Engem is értsetek meg....!...

-Persze bogaram. Na de megyek még elkell mosogatnom. - azzal felkelt és ment is vissza. Olyan fúrcsa ez a néni mondom én..

Jungkook még egy darabig simizett és figyelt, majd lerakott a kanapéra.

-Na én most megyek aludni. Jó éjszakát mami! Jó éjt Füles! - utolsó mondata belül mosolygásra késztetett. Nekem is köszönt... El sem hiszem... Kedves gesztus...

Bement a szobájába, de az ajtót nem csúkta be. Óráknak tűnő percek múlva megembereltem, akarom mondani megkutyáltam magam és bekukkantottam. Ebben a pillanatban feküdt be az ágyba és már hátat is fordított nekem. Minden bátorságomat összeszedtem és fellopóztam az ágyára. Elkényelmeskedtem és már aludtam is volna el, de hirtelen Jungkook megfordult és magához húzott.

-Megoldunk mindent Füles... együtt aludj csak...

Sziasztok!
Ez az utolsó kis mondat annyira meghatott.
Pont ilyen szomorkás hangulatu zenét hallgatok.
Ha valakit érdekel, akkor a Natalie Taylor - tól a Surrender-t. Nagyon szép és ajánlom szomorúbb történetekhez ismétlőre rakni. 😔💜
Na de további szép reggelt/délutánt/estét!✨

Upsz kint van egy új könyvem első négy része. Vagyus hamarosan kint lesz. Ha kíváncsi vagy akkir írj! 💜💜

A címe ⚣El sem hiszem⚣
Vhope! 💜💜

Vigyázzatok magatokra! 😌

💙~Karol~💙

2020.