Az Én Kiskutyám (jikook)

🎬17.RÉSZ🎬

Jungkook

Kellemesen simogatott az ablakon beszűrődő meleg napsugár. Lusta voltam kinyitni a szemem. Igazából még félálomban voltam.

-Jungkook...

-Jungkook...

Hallom szerelmem mézédes hangját, de hagyom, hogy inkább csókkal keltsen. Miért is ne? Megérdemlem a tegbap esti tökéletes nyújtásom után. Várok várok, de semmi. Már majdnem elalszok újra mikor is megint kiabálnak.

-JUNGKOOK KELJ FEL...

Hangzik most már egészen más hangszínben a nevem. Agyalok, de semmi nem jön össze.

Lassan nyitogatni kezdem fáradt szeneimet. A szemeim az előttem elterülö asztalra estek majdnem.

Egy irodában vagyok. Az arcomra van ragadva egy két papír lap. Feljebb emelem a hangforrás felé a fejem és egy negyvenes éveiben járó pasast veszek észre egy halom papírrar a kezében.

És leesett...

Én ezt mind csak álmodtam. Istenem. Mennyit kellett ehez aludnom? Gyors elvettem a papírokat és nekiálltam őket aláírni. El sem hiszem.. Mit ettem, ittam vagy szívtam, hogy ilyet tudtam álmodni. Méghogy egy kutyából lett srác. Na meg hogy én azt a srácot meg is húztam egy jópárszor. Az igazat megvallva tényleg megfektetném. Olyan szép volt. Meg mi az , hogy a mamámmak élek és hogy sulis vagyok? A mamám tök fitt és a fiatalabb paijával él valami puccos helyen és onnan töm engem pénzzel. A szüleim meg leszarnak. Na nem mintha én nem őket, de legyen ez csak a mi titkunk..

***

Lassan ballagok hazafelé-ahol nem mellesleg egyedül élek-és az eget rengetően izgalmas álmomon gondolkodok..

Ahogy merengek nyűszítésre leszek figyelmes. Ahogy megyek megyek megpillantok az út szélén egy sáros pocsojában egy kis... valamit.

Közelebb lépve észreveszem, hogy egy kölyökkutya az. Nem foglalkozva azzal, hogy méreg drága volt a kabátom, lekaptam magamról és vacogó kutyust óvatosan belehelyeztem.

Amilyen gyorsan csak tudtam szedtem a lábaimat, hogy minél előbb otthon lehssek.

Akarom mondani lehessünk...

Egyből betörtem az ajtót. Lepakoltam a felesleges cuccaimat és a kutyival a kezemben a nappali felé vettem az irányt.

A ruhávao együtt letettem egy kanapére. Bementem a fürdőbe és a csapot eldugaszoltam és teleengettem langyos vízzel. Visszamentem érte és óvatosan megmostam először a kis lábait, nehogy a hirtelen melegtől valami baja essen. Mikor végeztem egy tiszta puha törülközőbe csavartam. Az ölemben a neve nincsennel a hütőhőz léptem valam8 kajcsi után a csöpinek. Találtam szalámit, de rengeteget. Szerintem egyenlőre ez is megteszi. Először mjd inni csak vizet kap, hiszen az anyates helyett a rendes tehén tej csak megfosatná és meghalna miatta. Azt meg jó lenne elkerülni. Visszamentünk a kanapéhoz. Óvatosan letettem rá én meg leültem a padlóra, hogy egy vonalban legyek vele.

Szépen adagoltam elé a szalámit. Először nem igen akarta megenni, de mihelyst megérezte az illatát egyből falatozni kezdett. Nadjából már lábra is állt. Nagyon szép kiskutya. Hatalmas szemek, fülek. Kicsi test, lábak, farkinca.

Aranyos...

Valami nevet kellene neki adni... Mi is volt az álmomban? Hmm.. Áh megvan..

-Füles? - szólításomra füle botját sem mozdította.

-Akkor Marcipán.-semmi.

-Törpe.-még mindig semmi.

Na viccelődjünk már egyett.

-Jimin.

Mikor az utolsó betűt is elhagyta a szám hatalmas szemeit rámemelte és szinte láttam, ahogy megtellnek könnyekkel...

"Bízz bennem Én Kiskutyám"

~Vége~

Rettenetes vagyok, hogy ilyen későn, de itt az utolsó rész. Most gőzerővel az angol felsőfoku nyelvizsgára készülök, ami még messze van, de jobb most mint soha. Ha megvan a megadott ponthatár vagy túlteljesítek irány az Elte. Koreai nyelv és kultúrára megyek. Remélem sikerül🙏🏻💜

A többi könyvemnek is lesz most folytatása ne aggódjatok. Ha tetszett vagy csillaggal vagy komival vagy mindkettővel jelezzétek. 🤗💜

안녕! 🙋🏻💜
2020.09.18.