Az Én Kiskutyám (jikook)

🎬4. RÉSZ🎬

Reggel egy nagyon hangosan ásító egyénre keltem fel. Miután kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat egy engem bámuló Jungkookkal találkozott a szemem. Csak nézett és mosolygott. Felültem és én is ugyan ezt tettem oldalra döntött buksival. Percekkel később megsimizett és felvett a kezébe, majd kisétált a konyhába, ahonnan nagyon finom illatok szállingóztak kifelé.

-Jó.. - puszi- Reggelt.. - puszi - Az.. - puszi - Én.. - puszi - Legszebb.. - puszi- Mamámanak.. - puszi.

-Jajj életem. Gyere enni. - nevetgélt vidám arcot vágva Jennie néni.

Nagyon aranyosnak találtam ezt az egész kis jelenetet. Amit viszont furcsáltam az az, hogy Jungkook miután leült az aztal mögé nem tett le.

-Most valami fincsit kapsz. Hmm.. gófrit kapsz. Szereted? Igeeeeen vau vau! - utánzott "engem" elvékonyítva szépséges hangját.

-Akkor kapsz kincsem. - puszilt az orromra, mire örömömben elvakkantottam magam először mióta itt vagyok.

-Mamiiiii ugatott Füles, hallottad? Úr isten. - lett boldog és elkezdett dobálgatni vigyorogva..

Miután én is kaptam gófrit lerakott az a kanapéra...

-Mit szólnál ha elmennénk egyet sétálni? Úgy is kell neked kajcsit venni! - válasz képp csak vakkantottam neki egy csomót.

Miután felöltözött utcai ruhába levette a pórázt a fogasról és a nyakkörvemre csatolta azt. Amúgy rajta van a "nevem" is.

Kiléptünk az utcára. Mélyet szippantottam a friss levegőből. Kifejezetten jól esett. Eddig is voltam kint, de nem Jungkookkal. Így kellemesebb. Sokkkkkal.!...

Lassacskán ballagtunk. Mikor odaértünk a bolthoz megállt előttem és leguggolt elém.

-Te most szépen itt maradsz. Nem mész idegenek után érted? - kérdésére bólintottam egyet, amit kikerekedett szemekkel nézett. - Oooké..., ha valami baj van csak vakkancs. - azzal be is ment. Szófogadóan megültem a kis seggemen.

Mikor kijött rámmosolygott. Egy nagy szatyorral jött ki. Szépen elindultunk. A házhoz közel van egy kis pad. Igaz eldugottabb helyen van, de aranyos. Oda leültünk. Felrakott maga mellé a padra. Egyszer csak megeredt a nyelve, ami nekem nem igen volt ínyemre.

-Tudod nagyon szeretem Lisát. Olyan kedves és szép. Imádni való. Ő az igazi azt hiszem.. - áradozása elszomorított és felidegesített. Még hogy igazi. Nem is igaz. Az a lány tuti nem szereti annyira, mint őt Jungkook.. Elfordultam tőle és nem tetszően morogtam neki.

-Most meg mi bajod van neked? - ériti meg a fejem, de elhúzom onnan kicsi buksimat. Ránézek. Nem csinál semmit ugyan azt teszi mint én.

-Most olyan vagy, mintha féltékeny lennél. - neveti el magát, de amikor előrefordulok és lehajtom a fejem abbahagyja. - na jó ez durva. Te érted amit mondok? - nevet újra. Megkímélve magam egy ilyen helyzettől, inkább leugrottam a földre és némán kérleltem, hogy menjünk haza. Tette amit kértem. Lenyúlt a pórázomért és csendben tettük meg a visszalévő utat.

****

Az úgymond " beszélgetésünk" óta eltelt két hét. És hogy mik is történtek ez alatt a kis idő alatt? Nos hol is kezdjem. Talán ott, hogy az a vörös hajú kis khmm.. Lisa átjött és itt volt  négy teljes napig. Jungkook még csak rám sem nézett, meg sem etetett vagy itatott, meg sem simizett. Semmi semmi és semmi. Folyton azon a libán lógott. Azt kellet néznem ahogy csókolóznak. Vagy ha nem néztem, akkor meg a cuppogó hangokat kellett hallgatnom. Inkább kimentem a kertbe. Utálom ezt a lányt. Miatta ilyen Jungkook.

Egyszer amikor egy kicsit egyedül volt, mert Lisa elment fürdeni odamentem hozzá és a lábának dörgölőztem és felakartam kéreckedni. Ahányszor próbáltam mindig csak meglökött. Utolsónak is megpróbáltam, de ezuttal olyat lökött rajtam, hogy bevertem a padlóba a fejem. Nagyot koppant és fájt is. Fájt igaz fájt, de nem jobban mint a pici szívem.. Tudtam, hogy ez nem az igazi Jungkook. Ezért nem is haragudtam rá...

****

Most jelenleg a hátsókertben vagyok. Egyedül. Olyan fúrcsa nekem ez a Lisa. Nem tűnik olyan szerelmesnek, mint Jungkook. Rajta látszik teljes mértékben. Mindig mosolyog és pici puszikat ad neki, szerelmes dolgokat súgdos neki. De ez a lány.. Ahj  .. olyan... olyan megjátszott ez az egész nekem. Nagyon nem tetszik. Gondolataimat léptek hangja zavarta meg. Magam mellé pillantottam és Jennie nénit láttam meg. Leült mellém a puha meleg fűbe.

-Ne szomorkodj Füles. - simít végig hátamon. Ennyi kellett és nyüszíteni kezdtem. Nem bírom. Olyan nehéz. Mindig csak csalódást hoz nekem az élet. Nagyon érzékeny lettem..

-Istenem. Mi lehet benned? Olyan vagy mint egy ember. Ha beszélek hozzád a szemed minha azt mondaná, hogy megértesz. Ne aggódj kincsem minden helyre jön bízz bennem.. bízz magadban. De ne is bennem bízz hanem akit a szíved súg. - mondandója megnyugtat. Érzi ő is hogy mi van bennem..

Nagy nehezen rávettem magam, hogy utánamenjek. Mikor beértem egy orrfacsaró szag csapott meg...

Rengeteg női parfüm.. Neeh....

Sziasztoooook!
Istenem mi lesz a kövi részbeeeen.😱
A kutyuli valamit tenni foooog. Nem nem ölni meg semmi ilyesztő! 😂🤭
Ne de ha kíváncsi vagy várnod kell sajnos!😔
Nem tudom mikor tudom hozni a rész. Igaz megvan már az ötlet, de nem tudom megírni.
Nagyon sokat kell tanulnom ahoz hogy az egészségügyet ott tudjam hagyni és az álmomnak szentelhessem magam.
Amiiii a... 🥁 Pergés..

Rendészeeet💚 
Oh amúgy ez egy hosszabb rész lett. 😬

Ah látim nem tetszik nektek az új könyvem. 😞💧

Na de jók legyetek és vigyázzatok magatokra! 😘

💙~Karol~💙

2020.