Tánc az élet ~Kaleido Star Fanfiction~

Harmadik fejezet - Gipszfirka

Gyűlöltem ezt a két hetes tortúrát. Bár csak könnyű gipszet kaptam, mert nem látták el annyira a bajomat, azért akkor is halálra untam magam, Kalos nem engedte, hogy így bármit is intézzek, ami meló, szigorúan pihenésre lettem ítélve. A parásabb része a dolognak, hogy az „ügyes", domináns kezem lett kiiktatva kis időre.

- Akkor is megeszem! – vettem fel a bal kezemmel huszadjára is a spagetti-falatot. Phil és Jason majd megszakadtak mellettem a röhögéstől, mire kaptunk pár kíváncsi zsiráf-fejet: erősen nyújtogatták nyakukat az asztalunk felé, hogy lássák, mi folyik körülöttünk. Nem fog ki rajtam egy ínycsiklandozó, húsgombócos, parmezános spagetti.

- Ne segítsünk? – billentette oldalra a fejét haverom. Ezúttal egy tényleges kutyamorgást kapott tőlem válaszul. – Meg ne egyél érte! Van még kaja, ennyire nincs válság.

- Befejezted a szívatásom? – tudakoltam mérgesen.

- Én? El se kezdtem.

- Helyes. – Előbb-utóbb belejövök ebbe a bal kéz-szituációba is. Addig meg eltűröm, hogy rajtam röhögjön a fél tánckar, Monával az élen. Őnagysága olyan elégedett képpel pusmog a csajokkal, az étkező másik végében, hogy csodálom, még nem repdes a plafon környékén tőle.

Az kéne még, szegény plafon ütődött lenne.

A nap java részében szótlanul ácsorogtam az erkélyen, a szállásoknál. Nem volt kedvem ilyen jó időben bent lézengeni, amúgy se tudnék sokat ténykedni, akkor meg legyek kicsit a friss levegőn, nem árt meg.

- Hát te? Nem a táncteremben kéne lenned? – kezdeményezett társalgást a szállásmesterünk.

- Kényszerszabin vagyok – emeltem meg vállból a jobb kezem, kissé nehézkesen ment felkötve, zavart a géz a nyakamban. Dr. Kate biztosra ment, nehogy megerőltessem magam.

- Ó. Meddig?

- Két hét. Nem ér, bezzeg a többiek kibulizhatják magukat addig a színpadon – duzzogtam.

- Hamar el fog telni, ne aggódj. Baleset?

- Az. – Á, dehogy vallanám be, hogy Monica Bruni az a bizonyos baleset. Férfiből vagyok, nem ment el a maradék józan eszem, már ha volt korábban is. Efelől néha vannak kétségeim.

- Hm, tudod, hogy lehetne feldobni ezt? – csillant fel Miss Dupont szeme. Nem hiszem el, kitalálta, hogy pingáljuk ki a gipszet, hogy vicces emléknek őrizzem meg későbbre. Ezen már én is jót derültem, határozottan szebb lett a napom. Mindenféle ökörséget firkáltunk a gipszre, még a gézre is, amivel fel lett kötve a karom, bár ez egy kicsit macerásabb volt.

- Hát ez oltári! – nevettem vidáman, miközben bal kézzel magamba tömtem némi chipset. Máris jobb a hangulatom.

- Látod? Felfogás kérdése az egész, hogy mihez kezdesz ezzel a két héttel. Használd ki jól – kacsintott a nő. Tényleg jó arc, csodálom, hogy Kalos még nem kérte meg a kezét. Hm, ami késik, az nem múlik.

Nemrég hallottam egy beszélgetést, Naegino tervezi, hogy szervez egy randit a főnöknek. Hihetetlen, mikre képes a csaj.

Este már nyugodtabb szívvel kuckóztam be a lakásomba, majd ott is az ágyamba. Ki kéne találnom valamit, mivel üssem el a hirtelen jött szabadidőmet.

Lehet, hogy szétnézek a kellékesek körül, hátha tudok ott is segíteni valamit, amihez elég egy kéz is.