*Matthew szemszöge*
Reggel hangos zörgésre ébredtem. Morogva szálltam ki az ágyból és sétáltam ki a konyhába kideríteni, hogy mi történt.
-Szia! Felébresztettelek?- kérdezte legjobb barátom Kyle, aki éppen reggelit készített. Szabad bejárása van a házamba, hiszen évek óta ismerem és benne bízom meg a legjobban.
-Igen. Miért jöttél ilyen korán?- hatalmasat ásítottam és leültem egy székre. Egyedül élek már egy jó pár éve. A gimis éveim után nem vágytam társaságra. Senki se kedvelt a régi barátaimon kívül, ezért jobb is volt ez így.
-Gondoltam megleplek egy reggelivel mielőtt közlöm a hírt- letett elém és a másik oldalra magának egy-egy tányért. Rántotta és sok zöldség volt a tányéromon. Odafigyelek az alakomra, ezért egészségesen étkezem, de néha teszek kivételt.
-Jaj ne!- csattantam fel a kelleténél kicsit hangosabban - A te híreiddel mindig csak a baj van.
-Nem is tudom, hogy miért mondod. A legutóbbi is tetszett - nevetett fel - de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy munkaügyben ki kell utaznom Olaszországba és te velem jössz.
Kyle mindig is imádta a művészeteket, ezért állt be egy kis régiségboltba, ahonnan évente egyszer elküldik külföldre egy felfedező/bevásárló körútra. Van érzéke hozzá, mindig megtalálja a legértékesebb dolgokat és a legjobb áron szerzi meg őket. Csak azt nem értem, hogy miért nem tud sosem egyedül menni. Vagy engem, vagy a drága barátnőnket, Amandát rángatja magával.
-Tudod egyszerűbb lenne, ha egy munkatársaddal mennél. Ők még segíteni is tudnak, nem csak hátráltatni, mint én - sóhajtottam fel. Tudtam, hogy vele kell majd menjek. Mindig meggyőz és igazából már régen el akartam utazni Olaszországba. Kimerítő egy munkám van, de imádom, orvos vagyok.
-Te is tudod, hogy velük nem vagyok jóban. Csak azért viselnek el, mert én szívesen megyek ezekre a beszerző túrákra.
-Mikor indulunk? - kérdeztem lemondóan, bár izgatott voltam, de ezt nem mutathatom ki neki, hiszen egy Moore vagyok. A családom a hatalmas önuralmáról híres. Sosem mutatjuk ki az érzéseinket, vagyis a szüleim nem, én meg csak néha engedem meg ezt a luxust magamnak.
-Holnap reggel. Már kértem neked szabadságot. A főnököd még örült is neki, hogy kicsit ki fogsz kapcsolódni - lelkesedett be teljesen.
Gondoltam, hogy a főnököm örülni fog ennek. Nem voltam még szabadságon azóta, hogy elkezdtem dolgozni, ami már lassan 5 éve volt.
Még beszélgettünk egy darabig legjobb barátommal, de sajnos el kellett mennie, mert ő ma még dolgozik. Bementem a szobámba és elkezdtem összepakolni mindent az utazásra. Nem kellett sok idő. Pakolás után kitakarítottam, mert mégse hagyhatok itt disznóólat. Kicsi lakásban élek, csak egy kis nappali, konyha, fürdőszoba és a hálóm található meg a házban.
A nap többi részét olvasással töltöttem, ami nem meglepő, hiszen ez az egyik hobbim. A másik a főzés, de arra most nincs szükségem, mert maradt tegnapról ebéd. Este vettem egy gyors zuhanyt és lefeküdtem aludni. Izgatott vagyok az utazás miatt. Alig várom, hogy megnézhessem a nevezetességeket. Remélem, hogy a legtöbbhöz eljutunk majd. Nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat...
YOU ARE READING
Végtelen végzet [Befejezett]
Romance"-Te mit keresel itt? -Neked ahhoz semmi közöd. Most pedig pofa be és térdre!" Egy történet ahol kicsit megkuszálódik minden. Mi történik, ha két ember egy teljesen lehetetlen helyzetben találkozik hosszú idő után újra? Vajon meg tudják tartani a no...