Végtelen végzet [Befejezett]

6

Kezdtem kiélvezni az ágyékomhoz nyomódó feneket, de hirtelen elhúzódott és egy hatalmas pofon csattant az arcomon. A meglepettségtől kipattant a szemem.

-Mégis mi a faszomat képzelsz magadról Gray? - szinte visított olyan éles volt a hangja. Tuti képes lett volna eltörni egy vékonyabb üveget, nekem meg rendesen baszta a fülem.

Az idegességtől, amit a pofon és a hangja váltott ki belőlem gondolkozás nélkül magam alá gyűrtem és lefogtam a kezeit. 

-Na most mi van Moore? Nem tetszik a kiszolgáltatottság? Pedig az enyém vagy és ezt most be is bizonyítom neked. - ajkaira suttogtam a szavakat és egy kemény csókkal pecsételtem meg mondandómat. Ennél durvább nem lehettem volna. A nyelvem azonnal átnyomtam a szájába és úgy kóstolgattam, amikor ellenkezni próbált, akkor cseppet sem finoman harapdáltam az ajkait. Majd most megtanulja, hogy ki a főnök.

Édes nyögései hatására csak még keményebb lett a merevedésem, amit neki dörzsöltem. Éreztem, hogy ő is kezd éledezni és egyre hevesebben viszonozta a csókomat. Még a végén a büntetéssel fogok eredményt elérni. 

Persze a telefonom ezt a pillanatot találta a legalkalmasabbnak arra, hogy csörögni kezdjen. Fantasztikus, de a munka az munka. Nehezen elválltam az angyalkámtól és fogadtam a hívást. Kimentem, hogy Matt ne hallhasson semmit. Előbb vagy utóbb be fogom avatni mindenbe, de ahhoz jobban kell bíznom benne. Vagyis én bízom, de meg kell mutatnia, hogy érdemes rá.

-Mennem kell - jelentettem ki hallkan, amikor visszamentem a szobába. Igazából csak a pulcsimért jöttem vissza, mert elég hideg van. Azt sem tudom, hogy mikor került le rólam, de ez mindegy is.

-Ne hagyj itt! - elkapta a karomat, amikor távoztam volna. Az az arc amit vágott. Olyan ártatlan és mégis reménnyel teli. Annyira jó lenne megtörni ezt a csodát azzal, hogy egy durva szopás után ráélvezek... Miket is gondolok? Elég lesz már. Szereznem kell egy kurvát, hogy bírjam mellette normálisan és ne akarjak minden percben rámászni.

-Sajnálom angyalkám, de most muszáj. Este jövök hozzád, ígérem. - megpusziltam a fejét, de megint nem engedett el. Durcásan nézett rám. Vajon most mi baja? Nem értem ezt a gyereket, de ebben a pillanatban egyértelművé tette, hogy mit akar mégpedig azzal, hogy a szájára mutatott és könyörgően nézett a szemembe. Ki tudna ennek ellenállni? Hát én biztos nem. Lehajoltam hozzá és egy finom csókot lehelltem ajkaira.

***

Elkezdődött számomra a rémálom. Az egész irodámban felfordulás van a sok papír ellenőrzése miatt. Ki találta ki, hogy minden évben elő kell szedni az összes papírt csak azért, hogy mások is átszámolják azt, amit én egész évben. Persze nem elég odaadni nekik, nekem is az ellenőrző testülettel kell számolnom. 

Késő délután hagytak végre magamra. Nem maradtam sokáig egyedül, mert amint kilépett a férfiakból álló gárda belibbent egy szőke bombázó. Az egyik emberem lánya. Sofiának hívják és hetente minimum egyszer felajánlja a szolgálatait. Hát asszem kivételesen élni fogok vele.

Egy egész kielégítő szex után száguldottam az én kis angyalkámhoz. Nem volt időm megfürdeni, minél előbb látni akartam. Hát ezt nem kellett volna.

Beléptem a kis helyiségbe hozzá. Éppen szunyókált a földön fekve. A pokróc csak a csípőjén volt átvetve, arca olyan békés volt. A száját enyhén elnyitotta és egyenletesen szuszogott. Gyorsan lefényképeztem és beállítottam háttérképnek a telefonom. Mostmár mindig mosolyogni fogok, ha lepillantok erre.

Eltettem a telefonom és befészkeltem magam mellé. Már majdnem elaludtam őt ölelve, amikor ébredezni kezdett. Mosolyogva nyitogatta a szemét, de amikor kiélesedett a látása teljesen megváltozott az arckifejezése. Ismét egy hatalmas pofon csattant az arcomon. Mi a fasz?

-Takarodj innen Gray! - ordította nekem. -Ha egy nő kell neked, akkor miért vagy itt megint? Akkor miért kellett megcsókoljalak, ha közben mással is teszed? Egy undorító féreg vagy! Legalább a rúzsnyomokat törölted volna le.

Baszki. Teljesen elfelejtettem. Hogy a picsában lehetek ennyire gyökér? Azonnal rendbe kell hoznom.

-Angyalkám... - kezdtem volna, de közbe vágott.

-Hagyj békén! Menj el, most azonnal menj el! - hangja inkább lemondó volt a végére, mint dühös. Nem számít, hogy hogyan, de ki kell engesztelnem.

-Angyalkám, kérlek hallgass meg - magamhoz öleltem szorosan, hogy semmiképpen se tudjon elmenekülni. - Esküszöm neked, hogy érted tettem. Tudom, hogy megbocsáthatatlan és nem is kérem, hogy tedd meg, csak tudd, hogy azért csináltam, mert nem akartam ráderőszakolni semmit. Nagyon régen szexeltem utoljára. Annyira senki sem tudott még felizgatni, mint te. Meleg vagyok. Csak azért tudtam lefeküdni vele, mert végig rád gondoltam. A te formás fenekedre, arra, hogy benned mozgok. Ha nem tettem volna meg akkor te kapod a durvább részemet és azt nem akartam. Veled gyengéd akarok lenni, de csak akkor ha készen állsz rá. 

Szavaim hatására látványosan elgondolkozott. Hosszú perceken keresztül nem szólalt meg. Már éppen kezdtem volna feladni, amikor végre rám emelte csodálatos szemeit.

-Nem fogom megbocsátani ezt, de azért nem, mert megkérhettél volna, hogy verjem ki neked. Benne lettem volna, de így ma biztos, hogy nem foglak még csak megcsókolni se.

Ez hihetetlen. Pont most ajánlotta fel, hogy szívesen kielégítene, én pedig arra a kurvára pazaroltam az időmet. Hatalmas idióta vagyok. Elgondolkoztam, hogy erre mégis mit mondhatnék? Azt biztos, hogy semmi perverzet, mert akkor megölne. Ismerem már ennyire. 

-Azzal ki tudnálak engesztelni, ha segíthetnél kiválasztani, hogy milyen ágyam legyen? Baromi régi a matracom és esélytelen rajta pihenni - ennél jobbat nem tudtam kitalálni. A házat már úgyis megvettem, csak a berendezés maradt. Akkor meg már legyen számára is megfelelő az ágy, úgyis sok időt fog benne tölteni, de ezt neki még nem kell tudnia.

-Ez azt jelenti, hogy kiviszel innen? - pillái megremegtek a reménytől. Mikor vettem én észre utoljára ilyesmit? Soha, de ő más. Mattnek minden rezdülésére felfigyelek. Talán ez is a szerelem velejárója.

-Igen, de csak akkor, ha bebizonyítod, hogy engedelmes leszel.

-Mivel bizonyítsam? - lelkesedése tisztán érezhető volt. Kár, hogy perceken belül el fog múlni.

-Nem ma fog erre sor kerülni. - mondtam én, hogy nem lesz túl lelkes ezután. Úgy nézett rám, mintha leöntöttem volna egy vödör jeges vízzel. Hát sajnálom, de ilyen vagyok. Meg kéne válaszolnom a kérdését, de hogy fogalmazzam meg? Nem lehetek túl nyers, hiszen ő egy finom lélek. De virágnyelven meg nem tudom jól kifejezni magam. Megfogtam az álla alatt és úgy fordítottam, hogy a szemembe nézzen. Nagy levegő - Le kell szopnod. - ez az. Sikerült kimondanom anélkül, hogy túl lelkesnek tűnjek.