Végtelen végzet [Befejezett]

5

-Egy kibaszott fasz vagy Gray! - kiabálta le a fejemet, most mégse lettem mérges. Ez rá vall, tudtam, hogy élvezte és azt is, hogy többet akar majd belőlem, de el kell érnem, hogy ezt hamar ki is mutassa, mert itt nem egyszerű egy esküvő megszervezése. A legtöbbet hónapokig tervezik, hogy minden tökéletes legyen, nekem pedig nincs erre elég időm.

-Angyalkám, már mondtam, hogy Alexander vagyok neked és nem illik csúnyán beszélni pláne, hogy én nem szappannal fogom kimosni a szádat, hanem valami egészen mással - kacsintottam rá. Mintha kicsit elpirult volna. Hatok rá és ez hatalmas örömmel töltött el.

A délután többi része viszonylag nyugodtan telt. Normálisan beszélgettünk, ami még sosem történt meg közöttünk, és rá kellett jönnöm, hogy beszélgetni is imádok vele. A csókról nem feledkeztem meg egy percre sem, de nem csinált semmit sem. Este tíz körül viszont letettem ölemből és búcsúzkodóra fogtam. 

-Alec - szólított meg, amikor nyitottam volna ki az ajtót, hogy távozhassak. Meglepetten fordultam felé. Az ő szájából ez a becenév tökéletes volt. Még soha senki sem szólított így. Félénken lépdelt felém, lábujjhegyre állt, mert egy fejjel magasabb vagyok nála. Összekulcsolta nyakam körül a karjait, és lehúzott magához egy rövid csókra. - Ne hagyj napokra egyedül. Jó volt veled beszélgetni.

Nem tudtam hirtelen megmozdulni, annyira megleptek a szavai. Élvezte a velem töltött időt és ez nagyon boldoggá tett. Átkaroltam a derekát és egy finom puszit lehelltem ajkaira.

-Ígérem kis pillangóm, hogy minden nap eljövök hozzád. - elengedtem és egyszerűen kisétáltam. Bezártam az ajtót, mert azért mégis csak egy rab itt és a kocsim felé vettem az irányt. Ez a nap tökéletes volt. A közelemben volt végig, az ölemben ült, mégsem akartam megdugni, na jó, talán egy kicsit. De ez egészséges, nem? Az ember le akar feküdni a szerelmével általában.

A kocsimnál Matteo várt rám, ami semmi jót sem ígért. Előhúztam a zsebemből a telefonom, és csak akkor vettem észre, hogy egy csomó nem fogadott hívásom érkezett tőle. A kis pillangóm mellett lehallkítottam a telefonomat, lehet nem kellett volna. Még jó, hogy a főnök nem keresett, mert akkor már áshatnám a sírom. Legközelebb óvatosabb leszek.

-Lorenzo elhagyta a várost - kezdte kertelés nélkül. Ezt szeretem benne, semmi felesleges kört nem fut, mindig a lényegre tér egyből.

-Követte valaki?

-Elvesztettük a nyomát az autópályán. Mintha menet közben változott volna meg a kocsija, vagy elnyelte volna a föld.

Idegesen csaptam az autóm tetejére. Nem igaz, hogy ez sem megy ezeknek a balfaszoknak. Igaz, hogy Lorenzo profi, de mi kétszer jobbak vagyunk, mégsem tudjuk elkapni. Kibaszott agyafúrt egy csávó.

-A város összes határához két autót állíts, nem engedhetjük vissza ide. A többi városban az embereink figyeljenek mindenre. Szólok a tartományvezetőknek, hogy ők is intézkedjenek.

Az utasításaimra szó nélkül bólintott és elindult. Beültem az autómba és tárcsáztam sorban a társaimat, miközben haza mentem. Otthon a szokásos üres ház fogadott. Sehol egy vidám tárgy, vagy egy bármi. Egy igazi legénylakás, ezen pedig változtatnom kell. Az a kis lyuk is otthonosabb, mert ott van velem Ő, Ő akit annyira szeretek. Sokáig gondolkoztam, hogy mit kezdjek ezzel a lakással, végül arra jutottam, hogy ez nem méltó a szerelmemhez, ezért el kell költöznöm. 

***

Hosszú napokig nem jutottam el az én kis angyalkámhoz, mert belemerültem a papírmunkába. Sajnos rengeteg van, de a könyvelői diploma nagyon hasznos volt. Muszáj rengeteg papírmunkát végeznem, mert tisztára kell mosnunk a pénzt, amivel kereskedünk.

Egy nehéz nap után maradt egy kis időm, ezért végre eljutottam az én kis angyalkámhoz. Fáradtan mégis lelkesen vánszorogtam a cellájához. Lassan nyitottam be, de ennél rosszabb nem lehetett volna. Olyan szépen rontott nekem a pillangóm, hogy az hihetetlen. Egyből ütlegelni kezdte a mellkasom miközben kiabált velem.

-Hogy tehetted ezt velem? Azt mondtad, hogy mindennap itt leszel velem, ehhez képest egy hete felém se néztél. Mi a faszt képzelsz magadról Gray?

-Elég lesz! - emeltem meg a hangom és elkaptam a csuklóját. -Jövök, ha van időm és most nagyon nem volt. Örülj, hogy ma itt vagyok, mert képzeld most éppen hozzád jöttem és éjszakába nyúlóan foglalkozhatok a többi dolgommal, szóval kussolj be ha jót akarsz magadnak.

Szépen lassan elengedtem a kezét és leültem a fal mellé a földre. Egy darabig csak pislogott rám és tátogott, mint aki mondani akar valamit. Sértett arckifejezéssel ült le a lehető legmesszebb tőlem. 

-Gyere ide - nyújtottam felé a kezem. Meg sem mozdult, csak ült ott maga elé bámulva. - Most vagy elmegyek egy prostihoz és megbaszom helyetted.

Hatalmas seggfej vagyok. Hogy mondhattam ezt ki? Igaz, hogy ideges vagyok, mert hamarosan jönnek az ellenőrzések, de ez nem mentség. Nem bánthatom a kis angyalkámat, de meg kell mutatnom neki, hogy nem szegülhet ellen nekem.

-Ha ennyire csak baszni akarsz, akkor menj és hagyj békén! -Ez fájt. Nem is érdeklem? Nem csinálhatom ezt tovább vele.

Odaültem mellé és átöleltem. Próbált elhúzódni, de szorosan tartottam.

-Sajnálom - nyomtam egy puszit a hajába. - Angyalkám, meg kell értened, hogy nem egyszerű az életem. Nem szeretnék neked rosszat, de néha nem tudok parancsolni magamnak. 

Szavaimat fagyos csend követte. Fogalmam sincs, hogy mit gondolhat, pedig olyan jó lenne tudni. Amíg vártam a válaszára elbóbiskoltam, legalábbis erről árulkodik az, hogy amikor legközelebb kinyitottam a szemem az oldalamon feküdtem és be voltam takarva az általam itthagyott pokróccal. Ijedten forogtam körbe, hogy vajon hol lehet Matt.

-Itt vagyok Gray. Ne ijedezz. - szólt hozzám a sarokból.

-Gyere ide! - kérésemre lassan közeledni kezdett. Szorosan hozzámbújt, ami annyira jól esett. Mélyen beszívtam az illatát. Elhelyezkedtem vele a karjaimban és lehunytam a pilláimat. 

Az egész éjszakát ott töltöttem vele.  A karjaimban tartottam miközben aludtunk. Kibaszott kényelmetlen a föld, nem is tudom, hogy ezt hogy bírja ki Matt. Jobb lenne, ha nem kéne itt lennie, de még nem elég megbízható. Előbb be kell tartatnom vele a szabályokat, aztán megtenni a beavatást. Semmi flancos szertartás, csak meg kell dugnom a lehető legdurvábban úgy, hogy ő csak az élvezettől sikíthat. Mi sem egyszerűbb, mint rávenni a párod, hogy tönkre tehesd a testét és utána szeressen az életed végéig? Tiszta logikus, nem? Ja, szerintem se. 

Hatalmas merevedéssel ébredtem és ezen az sem segített, hogy egy csodás segg nyomódott az ágyékomnak. Jólesően morogtam, amikor kicsit megmozdult. Csípőjénél elkapva húztam mégközelebb magamhoz.