Végtelen végzet [Befejezett]

11

Olyan aranyos volt, hogy ilyen félénken lehajtott fejjel ballagott mellettem. Amint kiértünk a friss levegőre egy hatalmasat sóhajtott. Olyan régen érezhette már a friss levegőt. Az a kis ablak, ami ahhoz a kis lyukhoz tartozott nem sok szart ért.

-Kicsit szeretnéd élvezni a napfényt? Mert akkor leülhetünk a közelben.

-Nem, köszönöm Alec. Szeretném, ha minél hamarabb pihennél. Nekem már ez is ajándék, hogy pár órára kihozol onnan.

Egyem meg de édes. Azt hiszi, hogy visszaengedem oda. Pedig ennek a helynek a közelébe se jöhet többet. De maradjon csak ebben a tudatban, legalább jobban fog örülni amikor rájön a tévedésére.

A kocsimhoz húztam és beültettem az anyósülésre. Kicsit tiltakozott, mert szerinte hátul, vagy a csomagtartóban is tökéletes neki, de megnyugtattam, hogy azzal nagyobb bajba keverne. Megkerültem a kocsit és én is beültem.

-Mennyire szeretnél messze menni Angyalkám? - a szemébe nézve tettem fel ezt a kérdést. Amíg haza nem érünk nem fogok semmi olyat csinálni, csak fogni a kezét. Érdekel, hogy mit fog szólni, mert nem csókolom meg, vagy ölelem meg mások előtt. Ez nem azért van, mert szégyellem, hanem mert egyszerűen kíváncsi vagyok és húzni szeretném az agyát.

-Semennyire. Vegyük meg ami kell és jöjjünk vissza amilyen gyorsan csak lehet, hogy ne legyen nagyobb bajod.

-Édes vagy - bókoltam és már be is indítottam az autót. Nem kellett nagyon messzire mennünk. Szerencsére a közelben van a legjobb bútorbolt az országban. 

Bent igazából semmi érdekes nem történt. Tényleg nem engedte el a kezemet, ahogyan azt kértem tőle. Kiválasztottuk a legdrágább ágyat, amit igazából már kinéztem a neten, de megígértem neki, hogy elhozom, ezért ezt nem rendeltem meg a többi bútorral együtt. Egy kis ráhatással egy órán belül kiszállítják nekem, így végre kényelmes ágyban alhatunk.

-Nem vagy éhes Angyalkám? - kérdeztem, amikor kisétáltunk a boltból.

-Egy kicsit. De kérlek pihenj mostmár.

-Pillangóm - fordultam vele szembe és az álla alatt megfogtam a sérült kezemmel, hogy rám nézzen. Annyira jól esett, hogy végre nem lógatom, hogy az hihetetlen, ezért nem is tervezem elvenni onnan a kezem. - nem lesz semmi bajom. Eddig se volt, a vezetés is simán ment, és én éhes vagyok, szóval csak arról dönthetsz, hogy mit együnk. 

Lemondóan beleegyezett és megebédeltünk az egyik közeli étteremben. Haza akarom már vinni, ezért kicsit siettem, de szerencsére neki ez nem tűnt fel. 

-Menjünk - megragadtam a jobb kezét és a kocsim felé vezettem. -Olyan csendes vagy. Minden rendben?

-Igen, csak nem tudom, hogy mit mondhatok és mit nem. - felnevettem. Bevallom, hogy köcsög dolog, de annyira édes.

-Nyugodj meg Angyalkám, elég okos vagy ahhoz, hogy tudd, mit nem mondhatsz ki.

Legközelebb már a kocsiban szólalt meg, amikor látta, hogy egy másik irányba kanyarodtam, mint ahonnan jöttünk.

-Hova megyünk még?

-Bízol bennem? - tudom, kérdésre kérdéssel nem válaszolunk, de nem szeretném lelőni a meglepetést.

-Igen - félénken bólintott. Kétlem, hogy bízna, de szerintem nem mer mást mondani. Annyiban hagytam a dolgot és meg sem álltam hazáig. 

A kaput kinyitottam a távirányítóval és behajtottam rajta. Bólintottam abba az irányba, ahol az egyik őrnek kell elhelyezkednie, hogy ne csináljanak semmit, mert azzal érkeztem, akiről már beszéltem nekik. A kis pillangóm ámulattal bámult ki az ablakon. Biztos tetszik neki ez az egész.

-Megjöttünk. - leállítottam az autót, de nem szálltam még ki.

-Hol vagyunk?

-Angyalkám - lágyan ejtettem ki a bugyuta becenevét - haza értünk. Mátol itt fogsz lakni velem.

-Ez komoly? - csak egy határozottat bólintottam neki válaszul, mire ő nagy lendülettel átölelt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire boldog lesz ettől. Olyan kár, hogy ma este el kell rontsam a jó kedvét. Nem dugtam még meg, ezért itt se lehetne, de ma este ezt pótlom, hogy ne legyen gond. A főnök látja rajtam, hogy mikor hazudok, ezért kénytelen leszek rá. Na nem mintha bánnám. Már a gondolatra is megugrik a farkam.

Hosszú percekig ölelt. Jól esett a karjai közt lenni, de már igazán mást akartam csinálni, ezért kibontakoztam a meleg ölelésből és kiszálltam. Követte a példámat, de nem mozdult el a kocsi mellől.

-Ügyes vagy Angyalkám - dícsértem -Most viszont bíznod kell bennem. A háznak csak bizonyos részeit használhatod, a többit nem is láthatod. Tudom, hogy nem jegyezted meg az ideutat, mert egy kicsit sem tudsz tájékozódni, ezért azzal nem lesz gond. 

Semmit sem válaszolt, ezért elővettem a zsebemből a kendőt és bekötöttem a szemét. Fogjuk ma még ezt a kendőt használni, de előtte más dolgunk van.

Bevezettem a házba fel egyenesen a szobánkba. Becsuktam az ajtót, ahogy mindig minden ajtót a lakásban, levettem róla a kendőt és az éjjeli szekrényre tettem. Az embereim már össze is szerelték az ágyat. A lakásba nem járhatnak be, csak ha baj van, vagy ha én hívom őket. Csak a bejárónő mehet be majdnem mindenhova takarítani. Az alagsor képzi a kivételt, valamint a könyvtár és a dolgozószobám. 

-Nyugodtan helyezd magad kényelembe Angyalkám. - szóltam neki, mert nem mozdult sehova az ajtó mellől.

-Csak, ha elárulsz nekem valamit. - olyan határozott volt, mint talán még soha és ez beindított. A hallgatásomat beleegyezésnek vette, ezért folytatta - Miért nem csókoltál meg egyszer se? Mármint reggel tetted, de mások előtt nem. Szégyellsz engem?

-Angyalkám, nem szégyellek, csak nem volt kedvem hozzá - olyan élvezetes piszkálni. Tuti meg fog ölni egyszer egy ilyen alkalmával, de érte megéri.

-Hogy mondod? - akadt ki teljesen - Neked nem volt kedved megcsókolni, amikor előtte folyamatosan a számban akartál lenni? - kiabált és mutogatott közben.

-Igazán jól hangzik, hogy a szádban legyek kedvesem, de most nem lenne túl szerencsés leszopnod.

Azt az arcot le kellett volna fényképezni. Elpirult egyszerre a dühtől és a zavartól. Iszonyatosan szexi volt, ezért nekinyomtam az ajtónak és a nyakát kezdtem el csókolgatni. Kéjes nyögések hagyták el a csodás ajkait, aminek hatására teljesen felizgultam. Neki dörzsöltem a merevedésem, mire ellökött magától. 

-Pihenned kell - motyogta, de nem nézett rám. Kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.

-Pillangóm. Egész eddig azon sírtál, hogy ki akarsz elégülni, most meg már nem akarod, hogy megdugjalak? Ez arra enged következtetni, hogy tényleg csak ki akartál jutni onnan és kihasználod, hogy ilyen rendes vagyok veled.

-Dehogy is. Nagyon szeretném és biztos te is érezted, hogy mennyire kívánlak, de féltelek. Nem kéne, hogy bajod legyen miattam.

-Akkor lesz bajom, ha nem hagyod, hogy kiélvezzem azt, hogy végre itt vagy velem. Amúgy se alszom olyan ágyban, amiben nem szexeltem, szóval jelentkezel önként, vagy hozzak fel valakit, hogy végig nézhesd, ahogy rendesen megkefélem?