Végtelen végzet [Befejezett]

9

Teljesen lesokkoltak a szavai. El se tudtam volna képzelni, hogy ilyen érzések kavarognak benne. Hosszú percekig csak emésztgettem amit mondott. Amikor megunta közelebb húzódott és lassan, szenvedélyesen megcsókolt. Egyből viszonoztam. El sem hiszem, hogy ennyire kedvel. De igazából tényleg nem kéne megbíznom benne. Még mindig lehet, hogy csak a szabadulás miatt csinálja. De annyira jó érzés. Félre tettem minden kételyemet és átadtam magam az érzésnek. Nem volt semmi szexuális töltete a csóknak. Csak ízlelgettük egymást és megpróbáltuk belesűríteni az összes érzésünket. Vagyis én az érzéseimet, ő meg nagyon jól játszotta, ha ez csak egy szerep számára.

-Hiszel nekem? - kérdezte miután apró puszikkal vált el az ajkaimtól.

-Igen. Hiszek neked angyalkám.

Nem akartam megbántani, ezért azt mondtam amit hallani akart. Tudom, hogy nem szép hazudni, és nekem se volt jó érzés, de akkor is muszáj volt most ezt megtennem.

Hatalmas mosollyal az arcán befészkelte magát a karjaim közé. 

-Jó éjt Alec - motyogta és már egyenletesen szuszogott is.

Nem voltam álmos, ezért nem is tudtam elaludni sokáig. Csak figyeltem a békés arcát és gondolkoztam. Mit kéne most csinálnom? Fogalmam sincs. Egy dolog biztos, mégpedig az, hogy ki kell vinnem innen. Igazából neki attól nem lenne sokkal jobb. Ugyanúgy nem mehetne sehova, de legalább nálam lenne. Legalább kényelmes ágyban aludhatnánk, a hatalmas kádban fürödhetnénk együtt, többet lehetnék vele. 

A könyvelést csinálhatom otthonról is. Az embereimet is tudom onnan irányítani. A bevetésekben nem is nagyon veszek részt, csak ha valami komolyabb dolgot kell tennünk. A tárgyalások meg időszakosak és ott partnerrel kell megjelennem. Remélem, hogy legközelebb az én kis angyalkámat vihetem, mert elegem van a sok kurvából, akik végig csak rajtam lógnak.

Merengésemből a telefonom rezgése szakított ki. Az egyik emberem írt, hogy a közelben látták Lorenzot, ami azt jelentette, hogy indulnom kell. Persze, pont most gondolkoztam azon, hogy nem nagyon járok bevetésekre, de Lorenzo más, őt nem engedhetem megszökni.

Nagyon nehezen másztam ki Matt karjai közül. Szerencsére nem keltettem fel így nyugodtan mentem a dolgomra. 

Bevágtam magam az autómba, és már indultam is. Az út nem volt hosszú, mégis viszonylag sokáig tartott azután, hogy lekanyarodtam a földútra. Az erdő szélén leparkoltam és az embereim mellé osontam. 

-Merre van? - suttogtam az egyiknek, akinek a nevét se jegyeztem meg.

-A faház felé mentek. Már az erdő másik felén is vannak páran közülünk. 

Ami ezután következett arra nem készültünk fel egy kicsit se. A semmiből négy cross motor jelent meg és lőni kezdtek minket. Gyorsan fedezékbe vonultunk, de így is eltaláltak. Semmi komoly, csak súrolta a karomat a golyó. 

Úgy látszik, hogy nem akartak megölni, csak lerázni minket. Viszonylag könnyen megúsztuk, csak én sérültem meg. Micsoda pech. Annyira nem csúnya, pár öltéssel össze lehet varrni. Majd az orvosunk megoldja. 

Amint elvonultak előjöttünk a fedezékeinkből és körülnéztünk a környéken. Elmentek és semmit se hagytak maguk után. A faház közelébe inkább nem mentem. Nincs szükségem még egy meglepetésre. Csalódottan indultunk a dolgunkra. Persze a beosztottjaim nem úszták meg egy kiadós lebaszás nélkül. Nem hiszem el, hogy ennyire balfaszok voltak, hogy nem vették észre a motorokat.

A dokihoz mentem természetesen egyedül. Nem hagyom, hogy bárki lásson, vagy segítsen ilyenkor. Persze általában én szoktam az lenni, akinek semmi baja nem lesz, de ez most egy kivétel volt. Én keltettem fel az orvost, akinek szintén nem tudom a nevét, de ő nem is akarja, hogy tudjam. Régóta ismerem, de mindig azt mondja, hogy csak dokinak szólítsam.

Igazam volt, tényleg össze kellett varrni. Végül négy öltést kaptam és egy szép kötést. A jobb alkarom külső fele sérült, a csuklóm felett egy kicsivel, ezért a doki fel is kötötte, mert szerinte nem szerencsés lógatnom. 

Hajnali háromkor tértem vissza a lakásomba. Most nem tudtam az angyalkámhoz menni. Az az irodaház a város másik felén van és annyit nem vezethettem. Na meg félek attól, hogy felébresztem. Váltós a kocsim és pokolian fájt minden váltás. Nehezen, lassan vánszorogtam a szobámba és dőltem el a régi ágyamon.

Igen, ezt is áthoztam a régi lakásomból, hogy legyen min aludnom amíg nem veszünk matracot, na meg az én kis angyalkámnnak muszáj lesz látnia az ágy cserét. Azt tervezem, hogy ha jó lesz a vásárlás alatt, akkor utána ideköltöztetem. Annyira remélem, hogy jó lesz. Szeretném, ha itt lenne velem. Ha átölelne és ápolgatna. Biztos megtenné, olyan kis aggódó tud lenni. 

Nagyon nehezen aludtam el. Iszonyúan fájt a karom és ma már nem vehetek be több gyógyszert. Megtiltotta a doki. Reggel korán ébredtem, vajon mire? Hát persze, hogy a fájdalomra, de már kicsit enyhült az estihez képest. 

Nem vagyok hozzá szokva a felkötött karhoz. Nem ment semmi sem. Nem tudtam rendesen még a reggeli kávémat se lefőzni. De persze a tisztálkodás volt a legrosszabb. Fürödj már meg úgy, hogy az egyik kezed vizes se lehet. Na ugye, hogy lehetelnennek hangzik? Szerintem is.

Bosszúsan indultam az angyalkámhoz mire nagy nehezen sikerült végeznem mindennel. A sérülésem nem változtat semmit a terveimen. Odamegyek és meglátom, hogy hogyan viselkedik ma. Ha mindent megfelelően csinál, akkor holnap elmegyünk arra a vásárlásra. Nagyon várom már. Olyan jó lesz az egész. Mármint maga a vásárlás. Nem csak a bútorboltba tervezek menni, hanem majd ruhaboltba is. Szüksége lesz egy pár ruhára, öltönyre, otthonira és egy pár igazán szexi darabra is. Na ez a gondolat beindította a fantáziámat. Úgy megnézném egy cuki tigris mintás tangában. Bár nem sokáig maradna rajta.

Na jó, Alexander ne gondolj már ilyenekre. Bezártam a lakást és mentem a kocsimhoz. Régen sok időt töltöttem azzal, hogy csak vezettem cél nélkül, de ez is végetért amikor idekerült az én kicsi pillangóm. Annyira szeretek ilyen hülye beceneveket aggasztani rá. Olyan cuki, amikor bosszús miatta és annyira illenek hozzá. Olyan ártatlannak tűnik. Ennek ellenére nem felejtettem el a tegnapi teljesítményét, hihetetlen volt. Ha csak rá gondolok teljesen felizgulok, de hamar elterelem a gondolataimat. 

A vezetés most is szörnyű volt. Nem is mentem túl gyorsan, de így kénytelen voltam kerülőnek menni. Másképpen életveszélybe sodortam volna magamat. Az olasz közlekedés még mindig borzalmas. Mindenki siet és ordibál. 

Sokára értem oda a jól ismert irodaházhoz. Biztos meg van ilyedve az angyalkám, hogy hol vagyok. Vajon mikor éredt fel? Remélem nem akkor, amikor elmentem, mert akkor biztos, hogy le fog baszni. 

Besétáltam szépen lassan a kis helyiségbe. Amint beléptem láttam, hogy már veszi a levegőt, hogy tudjon ordítani, de amint meglátott nyitva maradt a szája.