Rácsok mögé zárva [Yoonmin]

13. rész

-Szopnád le a római pápát hülye kurva!- zsörtölődött mellettem Woojin.Hála az új szabályoknak egyre szarab a helyzet.Mindenki mintha szöges botot dugtak volna fel a seggükbe úgy halad a folyosón.Egy rossz mozdulat és màr lódítják az övet feléd.Szóval teljesen megértem Woojint.

-Most megint mi a bajod?-amúgy nem is mondtam ,de Yoongi és Woo egész jól kijönnek.Együtt szidják a mindent ami él és mozog meg ami nem azt is.-Amúgy, arább
tolhatnád a maláji picsád mert igen zavaró!

- Tedd te arrább a vézna,csontos valagad.-és én ezt hallgatom szinte egész nap.Persze nem bánom hisz jó kicsit beszélgetni ilyen helyzetben amiben most vagyunk.

-Jimin!Szólj már rá az uradra hogy ne piszkáljon!-kicsit lehet be vörösödött a fejem ,de nem probléma.

-Milyen uram te degenerált segglyuk!

¶Yoongi szemszöge¶

-Amúgy hol vannak az őrök?-teszi fel a mély filozófiával eme költői kérdést Woo.Mondjuk amióta kinn vagyunk az udvarnak nevezett valamin nem is láttam őket.-Amúgy Jimin Yoongi páros, ma olyan kussban ültök hogy az öreglány laposfingja hangosabb egy templomba.-micsoda hasonlat.

-Woo, mióta is vagy te már itt bezárva?-kérdi Jimin. Apropó Jimin, nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt hetekben.Egy csomó dolgot megtudtam róla. Eddig például nem is tudtam hogy a szülei tejesen egyedül hagyják a három testvérével. Értem én hogy a munka az munka, de legalább az egyik szülõ járna haza gyakrabban, ezért nem csodálom hogy Jimin egy ilyen bandába keveredett.

-Hát õszintén az ötödik év után már nem tartom számon, de egy tíz év az biztos!-hát én nem szeretnék addig itt ülni. Már ez a jó pár hét is sok volt amit eddig töltöttünk itt. Nem bírnám ki itt éveken át. Még jó hogy van egy két beépített õr akik segítenek kijutni.

-És miért kerültél be?-hirtelen mennyi kezdett el beszélni Jimin, egészen idáig csendben ült és a kerítést bámulta.

-Hát, négy országban voltam körözött bûnözõ, mindenki csak úgy ismert hogy a szemész!-akkoriban rengeteg hír folyt a médiában a szemészrõl. Arról volt híres hogy áldozatainak méterekrõl ki tudta lõni a szemét. Én örülök ha egy mozgásban lévõ testet sikeresen eltalálok, nem hogy pont a szemét.-És ti?

-Én egy zenebolt kirablása során megöltem az eladót és még öt rendõrt.-jimin józan fejjel nem tenne ilyet szóval vagy szívott valamit vagy elõtte megint leitatták.

-Nem vagy semmi kis apám, ki hitte volna hogy egy ilyen cuki fiúka és ilyenekre képes. Keszeg seggû te mit csináltál amiért most körünkben fogadhatunk?

-Megöltem a mostoha apám, de persze anyám hallálát is rám kenyték. De...-ekkor a sarokba beszerelt hangosbemondó szörnyû rikácsolásba kezdett ami mindenki számára azt jelezte hogy most, mint úgy mostanában minden nap, megbeszélés lesz az ebédlõben. Megérzéseim nem csaltak hisz természetesen az igazgató asszony sok szeretettel vár minket az étkezõben. Persze, szeretettel mi? Max megint lelövet két embert mint úgy általában tenni szokta. Az udvarról gyorsan beszaladva ballagtunk az étkezõ felé. A helyért nem kellet tolongani hisz három sor asztalnál simán elfértünk. Jungkook és Kai ált mögöttünk hisz õk ketten a mi külön õreink.

*jimin szemszög*

Már megint itt! A földön odaszáradt vér, az asztalokon ismeretlen eredetû barna színû valami, bár ha engem kérdeztek az is vér. Már azt is kinézem ebbõl a nõbõl hogy az étkezõ asztalon kínoztatja meg a rabokat amig a fájdalomba és vérveszteségbe meg nem halnak. Csak attól félek hogy egyszer Yoongi is felkerül az asztalra vagy éppen egy golyó találja el. Ha engem kínoznak nem bánom, sõt még helyette is képes lennék meghalni. Volt idõm hogy gondolkozzak, és rájöttem hogy belé szerettem. Most lehet mondani hogy biztos csak az összezártság miatt. Nem! Egy megmagyarázhatatlan ok. Hogy Yoongi érez e irántam valamit azt nagyon nem tudom de talán majd a jövõben kiderül.

-Kedveskéim!-csapot "zajt" a drága hûn szeretett igazgató õ.-Örülök hogy mindenki megtisztelt jelenlétével. Mint már megszoktátok ma is egy értekezlet szerüség lesz ,viszont-ez itt rosszul kezdõdik, ha a mondata közepén a viszont szó szerepel az azt jelenti hogy valami itt sumákol.-Hogy megtörjük az itt lévõk közt a feszültséget, kedveskedni szeretnék számotokra egy kis hûsítõ itallal!-ez szerintem nem normális és különben is az én szüleim azt tanították hogy idegenektõl ne fogadjak el semmit. Szóval most az egyszer szót fogok fogadni. Kihozták a tálcán lévõ italokat és lerakták õket az asztalra. Elöször nem nyúlt hozzá senki, egy két bátrabb jelentkezõ bevállalta hogy elveszi a saját adagját és belekortyol. Természetesen mit mást is vártuk, hogy majd a kedves igazgató egyszerû üditõket fog az adni nekünk, aha persze. A folyadék úgy magában meg is lenne, de amint lenyeled a belekevert sav kimarja a nyelõcsöved ezzel egy szép nagy tátongó lyukat hagyva a nyakadon. Igazán remek látvány volt mind ezt végig nézni az elötem elhelyezkedõ rabtársam javából.

-Ez a nõ tényleg beteg!- mondja a kelleténél hangosabban egy asztallal arrább ülõ kliens. Az igazgató szúrós szemekkel nézett rá majd a tõle pár méterre álló fegyveres õrre, bólintott es az õr mosollyal arcán szegezte azt asztali társaság felé a fegyvert. Három puffantás, egy cellányi emberrel kevesebb.

-Szóval ennyit mára, holnap találkozunk.- míg ki nem ment mindenki síri csendben ült. Hiába tart minket terrorba nem tudunk ellene mit tenni. Ki hitte volna hogy egy börtönbe fogok meghalni azért mert ki mondom a véleményem.

Nincs átnézve!!

Sziasztok!

Rövidebb részekkel fogok mostanság elõállni, ebbõl kifolyólag több rész lesz sokak örömére vagy éppen bánatára. Nem terveztem hosszúra húzni ezt a story,t de megjött hozzá a kedvem szóval egy darabig még "élvezhetitek" eme irományt. A jövõben várhattok ennek második évadot persze csak ha érdekel, de az soká lesz, addig meg ki tudja lehet elcsap egy busz vagy akármi.

Úgyhogy asszem ennyi .Puszi!