No One's Here To Sleeep

- first -

-Jól hallottam? -hüledezett Tony, aki elsőként képes volt megszólalni a sokkhatás után.
-Te még... Mindig azt hiszed, hogy fogva tartják? Ő Rumlow húga Nat... Ez... Őrültség. -szemeit dörzsölgetve ejtette vissza a mappát az asztalra Banner és hitetlenül pillantott fel a nőre.
-Meg kell mentenünk. Láttam a szemében, hogy retteg...
-Hogy láthattad volna? Mindenhonnan lőttek ránk. -kiakadt teljesen Sam.
-Beszéltem Furyval is, hátha hallott valamit róla... -erre már Steve is felkapta a fejét. -De a létezéséről sem tudott... Azt mondta, az a legjobb, ha megtudjuk miért van a Hydránál és ha... Hogyha esetleg tévedtem volna vele kapcsolatban... Kiiktatjuk.
-Egyáltalán hol van most? -tette fel a kérdést érdeklődve Steve.
-Közelebb, mint azt gondolnátok... -elmosolyodott halványan az orosz kém majd pisztolyát felemelve az asztalról indult a gép felé. -Itt New Yorkban.

-El sem hiszem, hogy ezt csináljuk. -hitetlenkedett Sam az épület felé repülve.
-Inkább azt mond mit látsz Sam. -adta ki az utasítást adóvevőjéből a kapitány miközben ők a talajon lopóztak közelebb az erődítmény egyik hátsó bejáratához.
-Néhány fegyveres őrt, ágyukat. Nem tudom pontosan hányan lehetnek... -Nem baj Sam. Mi most bemegyünk lentről, te legyél készenlétben. -közbeszólt Natasha majd az ősrégi vas ajtót könnyű szerrel berúgva sétálltak be az épület belsejébe Stevevel. A monstrum egy másik bejáratától indult Wanda és Tony, Vízió kíséretével, Banner pedig odabent a gépben várta őket.
-Nat, jobbra a folyosó végén lesz egy ajtó. Agrona mögötte van, és ahogy látom társaságotok is lesz odabent. 10-12-en lehetnek, szóval legyetek óvatosak. Az ajtó előtt is állnak őrök. -adta ki a helyzetjelentést Bruce mire az említett ajtó előtt könnyű szerrel leszedték a két katonát, majd még egyetlen másodpercre megálltak s összenéztek mielőtt Steve berúgva azt rontott volna be az ablaktalan, dohos szobába.
Orvosok állták körbe a lányt, akik persze ijedtükben mind, szinte egyszerre lendítették magasba kezeiket vagy pedig próbáltak menekülni a helyiségből. Na de a katonák már annál kevésbé... Tüzet nyitva a két Bosszúállóra igyekeztek az eszméletlen lányt "megvédeni" s bizony elég sikeresen tették, révén, hogy túlerőben voltak.
Agrona épphogy csak ébredezett, nem igazán volt még tudatánál a beavatkozás után, aminek a célja az volt, hogy a lányt nyomkövetővel lássák el bőre alatt, amivel akár azokat a bizonyos indító szavakat jól beprogramozva távolról is irányíthatták őt. Ezt Dawson aféle biztonsági eljárásnak tudta be, hogy ezúttal véletlenül se történhessen meg az, ami a Tél Katonájánál és ne veszítsék el az utolsó szuper katonájukat.
Közben Agrona szervezetéből viszont nagyon lassan, de elkezdett kiürülni a nyugtató, persze még közel nem volt képes saját lábaira állni, csak szemeit nyitogatta. Ez persze a mellette ügyködő katonákat nem zavarta, ezért a világoszöld steril ruhát rajta hagyva, gyors mozdulatokkal szakították ki a lány testéből mindenhonnan kiálló csöveket, majd a vállukra kapva próbálták meg kimenekíteni a szobából. Persze nem sok sikerrel...
Hirtelen, a semmiből jelent meg Bucky a kis szobában, s a Tonytól kapott, elég jól feltuningolt harci ruhájában egyetlen pisztollyal kezében, nemes egyszerűséggel lőtte gyomron a két katonát, akik Agronát tartották, majd a kótyagos lányt karjaiba kapva, sietve indult el a kijárat felé. Agrona átkarolta a férfi vállát, próbálta tartani magát, de nem sok sikerrel... Lassan pislogott fel a furcsa idegenre, de alig látta csupán csak körvonalait, így abban a pillanatban azt gondolta, hogy egy angyal tartotta karjaiban.
-Buck, te mit keresel itt? -kiabálni kezdett frusztráltan Steve, miközben barátját fedezve harcolt tovább.
-Jól hallottam? Az ősember itt van? -szólalt meg idegesen Tony, akik szerencsére már közel jártak Natasháékhoz.
A folyosó végéről viszont már hallani lehetett a feléjük érkező erősítést, ezért Buckynak jobb híján az egyik sötét szobába kellett elrejtőzniük, ami a folyosóról nyílt, amíg a katonák el nem haladtak mellettük. Hiszen a lánnyal karjaiban nem harcolhatott ellenük...
A szoba koromsötét volt, egyedül az ajtón lévő tejüveg engedett be némi világosságot a folyosóról, ami éppen elég volt, ahhoz, hogy jól láthassák egymás arcát. Bucky ölében pihentetve Agronát szorosan tartotta, s el sem bírta szakítani tekintetét annak meggyötört arcáról, ködös, zöld szemeiről.
-Emlékszel még...rám..? -kérdezte a semmiből, elhaló hangon a lány miközben homályos látásával továbbra is a Tél Katonájának arcát fürkészte.
-Hogyan is felejthetnélek el? -válaszolt kis hezitálás után a férfi, majd óvatosan simított végig a szinte fal fehér arcán, hogy a kósza fonatból kiszabadult tincseket eltűrhesse onnan.
-Menj el innen... Te kellesz nekik. -próbálta eltolni magát a katonától, persze sikertelenül, hiszen az túl erősen szorította. -El kell menned, mielőtt észrevesznek.
-Nem. Nem hagylak itt. -felpillantott az ajtó felé Bucky, ahol éppen elhaladtak a katonák. -Együtt megyünk el.