Ez az én agyszüleményem! Nincs benne valós esemény! Figyelem ezt csak az fogja érteni aki látta az összes részt, mert az én szereplőimmel együtt majd nagyon sok szereplő lesz!!!
Fél éve már, hogy megszüntették a varázsmezőt, amikor egy magukat ZOMBI...
Másnap reggel hűvös szél süvített végig az Auradoni gimi területén. Claire éppen az asztalnál ült és a fejére támaszkodva aludt. Tegnap egész este Rose szavait forgatta a gondolataiban, amik nem hagyták őt nyugton. A szél egyre hangosabban susogott, majd hirtelen kicsapta a résnyire nyitott ablakot, azzal leverve egy porcelánvázát. Nagyot csörömpölt, ahogy ripityára tört a földön. Claire a hirtelen események következtében, leesett a székről. - A francba! - mérgelődött. Fáradtan beletúrt dús hajába, majd lehajolt, hogy összeszedje a hegyes porcelán darabokat. Aztán eszébe ötlött valami. Felállt majd összeráncolta a homlokát. - Azt várhatják, hogy majd én...hogy ÉN kézzel fogom ezt felszedni!!! - suhintott egyet az ujjával, amitől a porcelándarabok felemelkedtek, elhúzta a kuka felé, és elégedetten fújta meg az ujját. Abban a pillanatban Georgie rontott be a szobába. - Gyere már! - kijáltotta és maga után húzta barátnőjét. Teljesen elfelejtette a tegnapi beszélgetést, ezért úgy viselkedett mint eddig. Leszáguldottak a lépcsőn és berontottak az ebédlőbe. Hatalmas hangzavar volt. Mindenki beszélgetett, nevetgélt, de voltak akik zenét hallgattak. Viszont amikor megpillantották Claire-t elnémultak. Úgy látszott, hogy már mindenki tudott valamit amit ő még nem. Rose ott ült a többiekkel a leghosszabb asztalnál és intett nekik, hogy jöjjenek oda. Georgie és Claire megindultak feléjük. Hallani lehetett, hogy mindenki összesúgott a hátuk mögött. Leültek. Pár perccel később Tündérkeresztanya lépett be az étkezdébe. - Jó reggelt diákok! Remélem mindenki jól érzi magát! - a diákok ujjongani kezdtek, jelezve, hogy minden rendben. Rose-ék egy asztalnál ültek Mal-ékkel. Mal és Ben is csatlakoztak a köszöntőhöz. Először Ben szólalt meg. - Jó reggelt Auradon! Örülök, hogy a hirtelen rossz idő ellenére mindenki jól érzi magát! Amikor lesz újra lehetőség a kinti padokat használni, szólni fogunk! - mosolygott, majd Mal-re pillantott. - Igen. Valami ilyesmi. - mindenki nevetett - Egy dolgot szeretnék kérni! Nem lesz ez így minden nap, de most egy kicsit halkabban legyetek a megszokottnál, mert nekem és Ben-nek fontos elintézni valónk van! - a többi diák bólogatott és Mal helyet foglalt. - Nos, mizu? - fordult Ben Rose-ékhoz. - Jól vagyunk! - Örülök! - villantott egy mosolyt. Claire lesütötte a szemét. Kicsit hülyén érezte magát. Tanácstalan volt. Mal észrevette ezt. Látta rajta, hogy nem nagyon akarja itt mindenki előtt kitálalni a véleményét. Odasúgta neki: - Kijössz egy kicsit? Beszélni akarok veled. - Claire rápillantott, majd szomorkásan bólintott, mert érezte, hogy ennek a beszélgetésnek köze lesz Carlos-hoz. Kimentek a folyosóra. Mal szomorúan nézett Claire-re.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Carlos...elment... - és odaadta neki azt a levelet amit Evie-től kapott. Claire elolvasta. Mal látta, hogy a könnyeivel küszköd, de nem firtatta. - Gondoltam ezt, tudnod kell... - Kösz... - suttogta komolyan - Tudod... - Ne magyarázd meg! Nem rám tartozik...nem akarok beleszólni. Viszont tartozom egy bocsánatkéréssel, mert miattam ment el. Szörnyen sajnálom! - Lehet, hogy ezt gondolod, de bármit is csináltál csak adtál arra egy lapáttal amit én! Úgyhogy ne hibáztasd magad! - Te sem vagy gonosz... - Claire rápillantott. - Nem tudhatod...én se tudom...Én itt akarok maradni, de egyszerűen nem megy!!! - Ismerős érzés! Mármint, nem most...még régen...! Visszamegyünk? - I...igen. - Amikor leültek Claire úgy tett mintha semmi nem történt volna.
*** Claire egész délután ezen emésztette magát. Már sötét volt, amikor kint sétált a kastély előtt. Az eső szakadt, az ég dörgött. Ő leült a vizes fűre. Olyat érzett amit még soha. Fájó képek jelentek meg neki, amiket vissza akart kapni. Hirtelen egy kislányt és egy kisfiút pillantott meg a szakadó esőben egymás felé rohanni. Nyújtották a kezüket, hogy minél előbb elérjék egymást, de még mielőtt megfoghatták volna egymás kezét, a villám közéjük csapott és eltűntek. Claire összerezzent. Hirtelen minden ami rajta volt égetni kezdte, és a gyomrában azt érezte, hogy a föld elnyeli és ő nem tud mit csinálni. Ekkor lehajtotta a fejét és zokogva mondta: - Mindent elvesztettem... - szipogott egyet - még saját magamat is...
( Miközben ezt énekeli egyszer bemegy a kastélyba és ott bevillannak képek arról amikor Carlos-al ott veszekedett. Aztán megint kimegy az esőbe, a zene végén pedig leül a kolesszobájában az ágyra és oldalra fekszik.)
