Vörös szemű idióták

Az ölelés mindig segít

Hosszas idő után végre bementünk a házba, ahol Bakasai hosszas nézelődés után felismerte a változásokat.
Boldog volt. Csak úgy ragyogott, mintha még mindig az a kis ötéves lány lenne itthon egy jó ovis nap után.
Aztán végül leült az asztalhoz. Anya eltakarta a szemét, amíg én a tortán a gyertyákat meggyújtottam és oda vittem. Először furcsán nézett rá, de utána valami leesett neki és végül bodogan elfújta a gyertyákat. Miután tele ette magát felkísértem a szobájába. A szobában csak egy francia ágy, két szekrény, egy polc és egy nagy íróasztal állt üresen, mivel anya azt szerette volna, ha majd ő választana ruhákat, iskolás cuccokat, meg az ilyeneket. Leültettem a matracára.

-Most pedig mesélj el mindent! És kérlek húzd fel a ruhád ujját...-kértem, mivel nagyon furcsa volt, meg szeretném tudni, hogy történt-e vele valami, ami a külsején is meglátszódik.

Nagyon furán nézett rám de felhúzta a pólóját. Úgy mint ő, én is néztem ezt a mozdulatot. Viszont még a könyökéig sem látszott a bőre, egyből vissza is húzta. Na erre a mozdulatra egyből mellette teremtem és megfogtam a kezét. Lassan és óvatosan húztam fel a válláig. De arra nem számítottam hogy végig sebek és beforrt hegek lesznek. Az így is sápatag bőrén ez szinte csak ott "világított".

-Mégis mi történt? -meredtem tovább mérgesen a sebeire.

Volt ott olyan heg, ami ott fog maradni örök életében, volt ott kis vágások. És volt ott még egymás fölött olyan kerek hegek? vagy mik, de nagyon nem tetszett.

-Mit tett az a szemét? Ez-ez...

-Nem apa volt....

-Mi? De ki? Miért? Mé.....

-Akkor előről elmesélem az egészet. De igérd meg, hogy nem vágsz közbe és csak a végén akadsz ki...

-Jó.... -néztem rá kissé rémülten. Mégis milyen barom csinál ilyet??

Vissza másztam elé és figyelmesen hallgattam.

Elmesélt mindent.

Az apját alig ha látta, de ott volt egy másik fickó, aki a képességét "fejlesztette". Elmesélte, hogy az a piros tincse nem csak anya miatt van (mert neki is vörös haja van), hanem mert az A-s vér hatására megnő, és az erejét ezáltal jobb lesz. Mármint van amikor már magától is tud tüzet csinálni, és van, amikor már más fajta tüzet is tud létrehozni.
Aztán már bevallotta azt is, hogy ez a "fejlesztés" nem olyan jó, amilyennek gondolom. Az a fickó igazából profi gyilkost akart belőle csinálni. Nah és hogy mivel nem akarta, ezért van ott pár sebe. Csak pár dologról beszélt, hogy mit is csinált a köcsög, de már így is a pokolba kívannám.
Nagyon rémisztőnek találta az embert, bár nem mintha én nem.... Szörnyű dolgokon ment keresztül tíz éven keresztül. És az a legszomorúbb, hogy én mint férfi, mint bátyja nem tudtam semmit tenni, hiába kerestem őt...

-Szóval így röviden ennyi történt... -hajtja le a fejét.

Én csak odamentem hozzá és átöleltem. Kicsiként ha szomorú volt akkor mindig bemászott az ölembe, mert neki ez a legjobb vigasztalást és ez volt neki a tökéletes biztonság. Nem szóltam semmit (még), mert előbb szeretném ha teljesen biztonságban étezhetné magát. Nem tudom hogy bírt mosolyogva köszönni nekem. Hogy lehet ennyire erős? Nem csak a kezén, a lábán és a hátán is voltak ilyesmi fajta sebek és hegek. Mondta, hogy még párszor el is törték a lábát, mert el akart szökni....
És értitek itt az a vicc hogy tíz évig két elmebeteggel volt együtt, akik rengeteg sérülést, fájdalmat, szorongást és egyéb ilyen dolgokat műveltek vele, DE Ő TÖKÉLETES KÖNNYEDSÉGGEL JÁRKÁLT, MOSOLYGOTT, ÉS SZINTE MEG SE LÁTSZOTT RAJTA AZ A TÍZ ELMÚLT KÍNKESERVES ÉV.
Szinte már nekem fáj...

-Hogy vagy ilyen erős? -suttogtam. Szégyen. Szégyen, hogy én ilyenre nem voltam soha képes. És én hívom magam férfinak....

-Végig rátok gondoltam.... Ha nem tudtam volna, hogy tíz év után újra itt lehetek, akkor feladtam volna rég mindent. -néz végül a könnytől csillogó szemével az én teljesen könnyes szemembe.

-Kész férfi vagy.... -nevetek fel.

-Tch. Azért annyira nem vagyok én szőrös. -neveti el magát ő is.

Nevetgéltünk még ezen egy darabig, amikor homlokon csapott egy kérdés.

-Hova fogsz járni? Mármint ha nem jártál apádnál, akkor hogyan jelentkeztél?

-Iskolába? Umm azt elintézhettem. Apa azt mondta, hogy jelentkezhetek bárhova, még hőstagozatra is enged, de azt kikötötte, hogy akkor viszont nem lehetek olyan, aki szégyent hoz a Hős névre. Olyan hőssé kell váljak, akit ismerni fog mindenki, olyan aki.... Umm olyan mint All Might. Szóval olyan önzetlen, erős és ilyenek. Szóval jelentkezhettem a UA-ba hőstagozatra. -tapsikolt örömében.

-Miii?? Én is oda jelentkeztem. Akkor majd lehetünk együtt, és akkor ott már meg foglak tudni védeni.

-De előbb fel kell hogy vegyenek.

-Igaz...

Tovább beszélgettünk még, de aztán anyu feljött, hogy vegyünk Bakasainak ruhákat.
Mindannyian elmentünk bevásárolni.
Hosszas időbe telt, mire minden, de tényleg mindent megvettünk.
A ruhapróbálás kissé macerás volt, mivel anya nem tud mindenről és azért nagyon sok helyen voltak azok a hegek... De aztán kiderült hogy mindent hallott...

Én mondom furcsa egy nap ez, de akkor is jó hogy újra itt van ő velünk.

A nap hátralevő részét a szobája berendezésével töltöttük. Amikor készen lettünk lementünk vacsorázni. Megettük a gesztenyés tortának a maradékát. Bakasai csak úgy lapátolta be. Mondjuk meg is értem. Nem volt valami laktató kajákat kapott, ami kissé látszott is rajta. Később elmondta, hogy imádja ezt az ízt, mármint a gesztenyét meg persze a marcipánét is.

Vacsi után lezuhanyzott és elköszönt tőlünk, hogy lefekszik aludni. Én is lefeküdtem az ágyamra.
Egy ideig csak a plafont bámultam. Nehezemre esett elaludni a mai nap után. Mondjuk tegnap nem feküdtem le, de most túlságosan is boldog vagyok és még mindig alig hiszem, hogy itt van. Szóval kicsit elgondolkodtam mindenen...

Már éppen majdnem elaludtam, amikor egy hideg kéz megbökött.
Felnéztem, és Bakasai vörös szempárjával találtam szembe magam. Amikor észrevette, hogy ébren vagyok, akkor fogta, és bemászott mellém.

-Nem tudok aludni... -motyogta.

Feléfordultam és átöleltem.
Kicsiként is mindig hozzám jött ha nem tudott aludni. Ilyenkor mindig csak át kellett ölelni, és már aludt is. Most se volt másképp. Két pillanat múlva már csak egyenletesen szuszogott. Én is elaludtam ezután hamar.