Gyilkosomba szeretve

Hibrid a borospincében

Körülbelül 15 másodperccel később kezdtem el szédülni, majd megmozdultam, jelezve ezzel, hogy nem érzem teljesen jól magam. A fiú értette a célzást és elengedte a csuklómat. A szája felső ajkain maradt még egy kevés a véremből... Hátrébb léptem, de nem volt annyi erőm, hogy elsétáljak a székig, ezért lerogytam fél méterre az idegentől. Megtörölte a száját és neki dőlt a falnak, majd megszólalt.

-Valóban tudni akarod ki vagyok?-kérdezte. 

-Igen!-válaszoltam határozottan. Rám nézett a kék szemeivel, és folytatta.

- A nevem Klaus, vagyis Niklaus Mikaelson. Hibrid vagyok. Az eredeti hibrid.

-Hibrid?-kérdeztem vissza tőle.-Mit jelent ez?

-Figyelj! Őszintén szólva, ha elmondanám a teljes igazságot, arról, hogy ki is az a Klaus, fejvesztve menekülnél el. Nekem ehhez viszont nincs kedvem, kedvesem.-majd ahogy kimondta, emelt fejjel felállt, és elindult az ajtó felé. Azonban 2 lépés megtétele után ordítva rogyott földre. 

-Mi történt?-kérdeztem. Ő nem válaszolt, hanem lassan elkezdte levenni az ingét.Láttam az arcán a fájdalmat, de próbálta rejteni. Ez azt jelenti, hogy vagy nagyon hiú, vagy nem akarja, hogy mások gyengének lássák. Amint levette az ingét a hasára fordult.

- Úristen!-kiáltottam fel.

-Nagyon csúnya?-kérdezte szenvedve Klaus.

-A hátadat átszúrta valami...Klaus, el kell menned az orvoshoz, mert bele fogsz halni, a táskámban...-majd ekkor keserves kacagása szakított félbe...