Gyilkosomba szeretve

Megismerni őt

-Oké!- szólt Klaus megfáradva.-Hallani akarod a történetem, kedvesem? Rendben, de emlékezz, hogy te kérted tőlem.-Bólintottam és közelebb csúsztam hozzá, miután neki dőlt a falnak meztelen felsőtestével.

- A történetem 2000 éve kezdődött. Az édesanyám boszorkány volt, aki átváltoztatott engem, és a testvéreimet egy bűbáj segítségével. Ezután vámpírként éltünk tovább, halhatatlanok voltunk. Azonban az én ereimben vérfarkas vér is csordogált. Egy rituálé segítségével létrehoztam egy új fajt, a hibrideket. Nekünk megvan a vámpírok és vérfarkasok összes tulajdonsága és képessége. Elena Gilbert, vagyis a hasonmás vérével, pedig újabb és újabb hibrideket gyárthatok magamnak, és a világnak. Azonban ez az egyik Vadásznak nem tetszik. A Vadászok életcélja, hogy a magam fajtákat kiirtsák. Nem messze innen, Virginiában, egy kis városban, amelyet Mistic Fallsnak hívnak, itt éltem néhány hónapot, de 4 napja meglőtt engem ez a bizonyos vadász. Ezért kell most menekülnöm, hiszen a golyó, amíg a testemben van, nem vagyok képes olyan erővel harcolni, mint eddig. Viszont ha a fagolyó eléri a szívem, azt nem élem túl.- megállt egy pillanatra, majd a szemembe nézett.- Ezért kell most segítened Lena. Ki kell szedned a golyót a testemből, mert addig nem vagyok önmagam. Kérlek.

Most lenézett a földre, és letette a fejét a padlóra. Tehát Klaus egy 2000 éves halhatatlan...? Mi? Egy szörnyeteg? De miért nem tűnik annak? Egy sebzett fiúnak látszik, akinek szüksége van valakire. Legyek én az? Legyek én az angyal a történetében? Ha segíthetnék egy 2000 éves hibridnek, vajon megváltozna az életem? Tudtam, hogy segítenem kell neki, éreztem, hogy ez a helyes döntés. Ekkor a pillantását keresve az arcára néztem, és halkan megszólaltam.

-