Gyilkosomba szeretve

Leszünk barátok?

-Segítek...!- néztem rá hatalmas szemekkel. Akartam valami mást is mondani, de nem ment. Ki akartam mondani, hogy örülök annak, hogy megismertem, és hihetetlen, hogy ez megtörténjen. Ki akartam mondani, hogy mindig is reménykedtem egy Alkonyat, Bella, Edward sztoriba, de soha nem mertem hangosan kimondani, azt meg plána nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet.

-Lena?-nézett rám Klaus.- Itt maradhatok? Itt maradhatok amíg meggyógyulok?-majd lejjebb csúszott a válla a falon. 

-Itt maradhatsz Klaus.- most viszont volt elég bátorságom kimondani, amit az előbb nem mertem.- Segítek neked, és kitalálom a módját, hogyan szabadítsalak meg a fájdalomtól, ígérem.- majd felálltam a padlóról és felvettem a táskám és a kabátom. - Holnap visszajövök, mit ho...vagyis...öhm...-erős akcentusa azonban megszakított.

-Vérrel táplálkozom. Hamburgert és sült krumplit is szoktam enni, de az nem csillapítja az étvágyam.

-Oh...rendben, akkor...akkor holnap találkozunk. -épp hogy elindultam az ajtó felé visszafordultam.-Mit jelent az, hogy verbéna?-kérdeztem.

-A verbéna a vámpírok és a hibridek elleni gyógynövény, ami mérgező a mi fajunkra. - ezt póker arccal mondta, de látta, hogy meglepődtem, ezért folytatta.- Ezért nem tudtalak megigézni, mert verbénát szedsz. Ami viszont érdekes, hogy a véredből mégis ittam...-ekkor én vágtam közbe.