Az elme rabja

Visszavágó

Már 5 napja fogva tart ez a szemét. Ugyanazt teszi velem minden áldott nap.
Felvágja a combom közben én kussban tűröm, hogy ne haljak éhen...
Már elengedtem ezt. Mármint a fájdalmat. Olyan mintha nem is lennének lábaim, nem  érzem őket szinte egyáltalán.
Megkérdeztem, hogy miért folyton a lábamat kell szétroncsolni?
Lehet hülye kérdés volt így visszagondolva...csak mérgesebb lett így elhallgattam, a végén mégjobban bántani fog... Azt mondta azért, hogy érezzem azt amit ő érzett, hogy csak egy pontból jöjjön a fájdalom.
Merthogy neki is csak a szíve fájt. Amiatt amit tettem.

Még mindig nem értem mi a szarért gyanúsít bármivel is.
Én meg már kezdtem is elhinni amilyen naív vagyok. De nem hagyom hogy manipuláljon. Direkt csinálja.

Ma egész nap nem lesz itthon. "Elment dolgozni a munkahelyére." -ja persze.
Fogadjunk egy másik fészerbe ment ahol még tart vagy 2 embert és ugyanezt műveli velük...vagy rosszabbat. Kizárt, hogy egy ilyen elmebeteget bármilyen munkahelyre felvegyenek.
○○○○○○○○○○○○○○

Csak egyetlen gondolat tart életben lelkileg:
hogy anya otthon vár rám. És aggódik értem. Mert szeret.
Tudom hogy szeret.

És igen, azt is tudom, hogy összevesztünk, de az Istenért, mégiscsak a lánya vagyok!
Tommyt meg hagyjuk.
Azt a férget. Tudom, hogy nem kéne gyűlölnöm, és hogy nem vagyok vele szemben igazságos, de ő sosem lesz az apám.
Csak elvette a helyét. Az én szívemben sosem lesz neki hely.
Én csakis az igazi apámat fogom szeretni örökké.
De őt nagyon!

Jajj és Rachel! Istenem, mennyire aggódhat értem. Biztosan magára vette a dolgot. Hogy hagyta, hogy elmenjek azelőtt a pad előtt, és hogy nem törődött velem eléggé akkor.
De én megbocsájtok neki. Hiszen végülis igaza volt...
Egy bolond, skizofrén lánynak ki hinne, ha csak annyit mond, hogy "ott egy fura alak a padon".
Igaz. Csak egy egyszerű, hülye árny is lehetett volna. De mint kiderült, sajnos nem az...
Hanem valaki a rokonságomból. Ő biztos ismer engem, biztosan kapcsolódik valahogy a családfához.
Nagyon hasonlít...

...

...

várjunk csak!
NEM!...Az nem lehet...
○○○○○○○○○○○○○○

Már fél órája csak gondolkodom és próbálok ellene küzdeni...hogy elhigyjem.
Azt, hogy ő édesapám testvére.
Basszus!!...Hah bárcsak ne jöttem volna rá!

Mert ez azt jelenti, hogy apa hazudott nekem. Végig. Hisz sosem mondta, hogy van testvére. De még így sem tudok rá haragudni. Túlságosan szeretem.

De ha belegondolok jobb is, hogy nem tudtam erről a féregről.
Folyton jött volna családi ebédekre meg találkozókra meg minden ilyen eseményre. Mindig beszólt volna az állapotom miatt meg a többi jóság...
Szerintem apa csak védeni akart.
Biztos ő is undorodik tőle.
○○○○○○○○○○○○○○

1 óra múlva jön vissza. Azt mondta este 8-ig lesz a "munkahelyen"...
Ki kell találnom valamit! Nem rohadhatok itt örökké, nem hagyhatom magam!

Körülnéztem a helységben, hátha találok valami használhatót, amivel elvághatom a köteleket.
Sok szerszám volt ott, meg kacatok az asztalon.
Szerencsére (az azóta kicserélt) villanykörte segítségével most végre beláttam az asztalt.
Majd észrevettem, hogy ott van egy másik penge. Igaz, kisebb mint amit a féreg használt, de hátha alkalmazható.

Nem tudom mióta van ott, lehet, hogy csak most vettem észre, hogy végre látok.
Lényeg, hogy felül van, nincs rajta semmi. Talán el tudom venni onnan.
Nagyon fáj a lábam, és nagyon nehéz lesz, de meg kell próbálnom...
○○○○○○○○○○○○○○

Egyre közelebb értem a tárgyhoz, amennyi erő még maradt a lábamban, mindet felhasználtam, hogy oda tudjak ugrálni azzal az ócska műanyag székkel az asztalhoz.
Eddig nem is mertem, mert tudtam, hogy bármikor betoppanhat, és ha lebukok nekem annyi. És hangos is lett volna. De most nincs itt, így ez az egyetlen esélyem!

Felbuzdulva, összes izmomat megfeszítve küzdöttem, és végül sikerült elérnem a pengét.
Egy kis vagdosás után le is szakadt a kezemről a vastag kötél. Sohasem voltam ilyen boldog komolyan mondom!
Visszamásztam eredeti helyemre, és hátratettem a kezem, mintha még mindig úgy lennék.
○○○○○○○○○○○○○○

Mikor visszaért, tartottam a tervet, megjátszottam az ártatlant. Szörnyen lüktetett, csípett, fájt az összes sebhely. De muszáj volt nyugton maradnom.
Ő felakasztotta a kabátját, majd közelebb hajolt és adott egy puszit az arcomra.
-Ez a mániája az utóbbi napokban.
Utálom. Mindig büdös alkohol szaga van. Szerintem pedofil is...csak azért nem tett velem oLyAsMit, mert mégiscsak a testvérének a lánya vagyok. Szerintem azt még ő sem akarta...-

Mikor közel volt hirtelen teljes erőmből, és a düh segítségével jobbról arcba vágtam, erre ő elesett, majd gyorsan elvágtam a lábamról is a kötelet, és még mielőtt vissza próbált volna ütni, a szörnyű fájdalmammal nem törődve gyomorszájon rúgtam, ő pedig elterült a földön.

Csak köhögött a szerencsétlen, és nem tudott felállni.

-Ugye te az apám testvére vagy? Igazam van?! -ordítottam könnyes szemmel.

-Végre rájöttél te liba! Jó sokáig tartott! Igazi szőke vagy! -mondta gúnyosan és köhögve.

Majd beleszúrtam a pengét a combjába, így végképp nem tudott felállni.

Ezután megpofoztam erre lelki terrorral próbálkozott:

-Tudod...hiába kaptam ezt most tőled te hülye r**anc, azért azt tudd, hogy a  családod úgysem szeret téged! És te is jól megkaptad tőlem! Hagy fájjon csak neked is, azok után amit tettél apáddal! Az egyetlen testvéremmel!
Szörnyű vagy tudd meg!
- kiabálta.

-Én...ezt nem értem...
-Hazudsz! Sosem ártanék annak akit a legjobban szeretek!

-Ooo hát persze. Nagyon őszinte család vagytok úgy látom
Semmit nem mondtak el...chh.
Na majd később megtudod mit műveltél!
-mondta gúnyosan a fájdalomtól remegő hangon.

-Te csak ne dumálj! És tudd meg jobb is, hogy eddig nem hallottam rólad!
Fogadnék, hogy magasan te vagy a családod szégyene!-
majd kiviharzottam az ajtón és becsaptam magam mögött Így otthagytam ezt az utolsó senkit.

Futottam és futottam a gyenge lábaimmal, hogy megállhassak valamelyik ház küszöbén és segítséget kérjek.
A szavai kavarogtak a fejemben. Nem tudtam mit gondoljak.
Nem lehet igaz...nem hihetek neki!

Közben eleredt az eső. Az ég is dörgött, a szél pedig mégjobban megfagyasztotta a szinte meztelen testem.

Az cseppek lemosták a combomról az ott maradt vért, és megmutatkoztak a korábbi vágások.

A lábaimon lévő sebek egyben a lelkemet is ábrázolták...