Az elme rabja

Ismerős

Miért vagyok ennyire szerencsétlen?...

Szörnyen fáj a fejem. Lehet, hogy ez a férfi fejbevágott ott a járdán. Vagy biztos beüthettem, amikor bedobott a csomagtartójába...vagy valami hasonló.
Bele sem akarok gondolni hogyan hozott ide.
Ide ebbe a fészerbe. Azt hiszem az.
Elég sötét van, nem látok tisztán. Csak egy halovány, velem együtt szenvedő, magányos villanykörte lóg a plafonról és próbálja bevilágítani a helyet. Ez valamennyire sikeres, ugyanis nem túl nagy a terület.
Egy székhez vagyok kötözve. A kezeim és a lábaim is. Ráadásul csak fehérnemű van rajtam. Ez az őrült elvette a ruháimat...
Nem elég szörnyűek a mindennapjaim? Istenem, miért érdemlem ezt?
Ebben a sötét szobában, egyedül mégjobban félek. Körbe sem merek nézni. A sarokból valaki szólít és folyton suttog nekem.
Engedjen már el végre, meg fogok őrülni!

...

○○○○○○○○○○○○○○

Ekkor belépett az ajtón a férfi.
A férfi, aki kegyetlenül fogjul ejtett egy ártatlan, beteg, 15 éves lányt. Mégis milyen szörnyeteg képes ilyenre?
A legkomorabb arcommal bámultam, amikor szembefordult velem. De ekkor jobban megfigyeltem, és nagyon hasonlított valakire.
De kire? Honnan ismerem?
Sehogysem tudtam rájönni.

*Közelebb lépett és megpofozott
-Mit bámulsz ennyire, hmm? Talán nem bírod a képem kislány?
...
-Válaszolj!!

-Cs-csak...hasonlítasz valakire...

-Ohh, igazán? Reméltem, hogy felismered bennem. Bár nem fűztem hozzá sok reményt, úgysem látsz tisztán semmit!
Mindent elhibázol

-Hagyjon békén, nem is ismer, szóval ne mondjon rólam semmit!
Nem tudja átérezni a fájdalmamat!

-A tiedet lehet, hogy nem. Viszont amit te okoztál nekem, az sokkal rosszabb volt!

-Maga meg miről beszél? Nem is ismerem! Szálljon már le rólam!

-Ó nem úgy megy az! Most visszakapod!
Érezd csak a fájdalmat te is!

*Majd elővett egy pengét, és a nyakamhoz tartotta

-Hmm...érdekes érzés, amikor a hatalom a kezemben van, tudod? Bármit tehetnék veled! Akár meg is ölhetnélek azon nyomban!....
De nem teszem.
Mégpedig azért, mert szenvedni fogsz hosszú ideig, ahogy nekem is kellett miattad.
-Mondd csak, éhes vagy már? És szomjas?

-Igen...-mondtam bosszúsan

-Ahogy sejtettem! Akkor én most fogom ezt a pengét és elkezdem vele szépen végigkarcolni mind a két combodat. Persze nem fogsz elvérezni, azt nem akarom. Túl rövid lenne a móka.
És ha mindezt csendben kibírod, cserébe ellátlak.
Megegyeztünk?

-Igen...te állat- mondtam a végén suttogva, hogy ne hallja.

-Szuper, és még össze sem vesztünk! Ügyes kislány- mondta gúnyosan.
*Majd fogta a pengét és kezdte a vágásokat...

Én meg tűrtem csendben az egészet összeszorított fogakkal.
Rá se néztem. Sem a combjaimra. Nem akartam látni.
Régen én is vágdostam magam. És pont a combomon. Nagyon rossz volt a lelki állapotom és azt hittem ez a megoldás. De benőtt a fejem lágya és rájöttem, hogy mekkora hülyeség, hogy meg tudok birkózni az állapotommal enélkül is.
Ez a paraszt meg most visszahozza a rossz emlékeket...csak tudnám miért csinálja ezt velem.

Mivel érdemeltem ki?
Nem is ismerem, sosem láttam, és azt mondja fájdalmat okoztam neki?!!
○○○○○○○○○○○○○○

Miután befejezte a "dolgát" fogott egy rongyot és ráterítette a lábaimra, hogy felitassa a vért. Rettentően fájt és csípett...
Azután hozott nekem enni és inni. Mivel meg voltak kötözve a kezeim neki kellett megetetnie.
Szörnyű volt. És megalázó. Még ekkor sem néztem rá egy percre sem.
Biztos nagyon betegnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyet tegyen egy emberrel. Igazi szörnyeteg, és az a baj, hogy nem csak ő van a világon.
○○○○○○○○○○○○○○

Miután megetetett adott egy pohár vizet.
A poharat nekivágta a padlónak, az pedig széttört. Arrébb söpörte az üvegszilánkokat, majd megfogott egy nagyobbat:
-Ezt még elrakom holnapra!- mondta beteg mosolyával.
Majd kiment a fészerből és becsapta maga után az ajtót.
Már este volt és sötét.
Olyan 11 óra körül lehetett és én még mindig nem tudtam aludni a fájdalomtól. A lábaim és a kezeim is fájtak a kötéltől. A combomra már  rászáradt a vér.
A vérem, amit az az őrült ontott ki.

A hangokról és suttogásokról meg ne is beszéljünk...korom sötét volt, a villanykörte feladta a szolgálatot...
○○○○○○○○○○○○○○

Csak tudnám kire hasonlít ennyire...és mégis hogy okoztam volna neki fájdalmat?

...

Én, aki sosem találkoztam vele ezelőtt.

...

Mégis annyira ismerős...