Maradj még (Bakugou X Reader)

6.

A szemem könnybe lábadt ismét, kezeimet átfontam a nyakán és minden erőmmel bele kapaszkodtam, mégis megtaláltam az új otthonom, most már nem veszíthetem el.

-szeretlek-válaszoltam neki suttogva.

Hirtelen fordított a helyzetünkön, így már felettem támaszkodott, vissza hajolt a számhoz és vad csók csatába kezdünk.  Miután befejezte a szám marcangolását a nyakamra tért át, elsőnek csak puszilgatta majd néhol ki is szívta az addig makulátlan felületet. Lassan elkezdte levenni a pólóm, majd a sajátját is. Hihetetlenül zavarban voltam, de mégis megnyugtatott ahogy a szemembe fúrta tekintetét. Aztán hirtelen abba hagyta a kényeztetésem, és csak meredt rám.

-neked mióta van tetoválásod?!-kérdezte kicsit idegesen.

-nekem nincs..-válaszoltam teljesen zavartan.

-akkor ez mi?-kérdezte egy fokkal nyugodtabban.

Sóhajtott egyet majd a telefonom felkapta a polcról és mondta, hogy maradjak nyugton. Lefotozta a hátamon elhelyezkedő jelet majd megmutatta. Egy iránytű volt ami valamiért nyugatra mutat és alatta néhány sor -irány a múltadhoz Anna Wisper- . Hogy lehet az , hogy egyáltalán nem emlékszek erre. És ki lehet az a nő? Egy ideig még bámultam a képet amiből Katsuki ábránditott ki.

-Mi van oda írva? Te érted?
Nem értettem miért kérdezi ezt hiszen ő is tud olvasni nem?

-Te nem érted?-Kérdeztem vissza teljesen értetlenül.

-Hogy érteném azokat a fura jeleket basszus?-kelt egy kicsit ki magából.

Újra rá néztem és akkor vettem észre, ez nem Japánul van, de még csak nem is európai irással. Akkor hogyan tudtam elolvasni? Minden olyan Bonyolult.

-az van oda írva, hogy irány a multadhoz Anna Wisper.

-Anna Wisper? Ő már vagy száz éve halott.

-Biztos csak név rokonok-néztem rá értetlenül.

-Az lehetetlen, a királyi neveket nem lehet felvenni- és most rajtam volt a sor, hogy kiakadjak.

-Mi?-csak ennyit tudtam kinyögni.

-Ki vagy te Nanami?-nézett rám Bakugou össze húzott szemöldökkel.

Sóhajtott egyet majd vissza dobta a pólom. Ő is felvette a sajátját majd vissza ült az ágyra.

-Milyen emlékeid vannak gyerek korodból? -közben össze kulcsolta a kezét és az ölébe rakta.

-Hát annyi van meg, hogy kiraknak a kocsiból, és még anyukám, ahogy az ölében ülök, más nincs.

-Hanyadik évet írtuk?

-Nem tudom, de azt tudom, hogy a második világháború után voltunk már. -válaszoltam elgondolkodva.

-Hogy mi?-nézett rám értetlenül Bakugou-Már a harmadik után vagyunk hetven évvel.-Majd csak meredt rám mintha tőlem várná a választ mindenre.

A kezemet a szám elé raktam majd végig vezettem arcomon, végül bele turtam hajamba és úgy próbálta össze szedni a gondolataimat.
- Mennyi időt voltam akkor az erdőben.. hogyan lehetek még életben. Miért vagyok még fiatal, az nem csak nyolc év volt.. de akkor mennyi, hova tartozom ki vagyok én.
Csak kérdések de egyikre sem tudom a választ. Mit jelenthet az a tetoválás, a nyugatra mutató iránytű és az az írás. Nyugat, mi van nyugatra..

-A nyugati könyvtár?-kérdezett vissza Katsuki.

-Igen a... várj hangosan mondtam??-meredtem rá.

-csak a kérdésestől-válaszolt gondolkodva.

Holnap, elmegyünk oda. Megpróbáljuk ki deríteni ki vagy. -közben a kezét a fejemre helyezte és a vállának döntött. Aznap megint mellette aludhattam, már amennyit tudtam, végig csak a tetovláson és az idő eltolodáson gondolkodtam. Vajon mi történt a világba, míg elvoltam szeparálva az erdőbe. Másnap reggel elindultunk abba a könyvtárba amit Bakugou mondott, nem is tudtam, hogy létezhet ilyen szép könyvtár, egy egyszerű poros épületre számotottam. Azonban ehelyett egy nagy köralapon lévő üveg boltozatú épület látványa fogadott. A bejárathoz egy márvány lépcsősor vezetett ami fölött egy diszes tető volt korintoszi stílusu oszlopokkal alátámasztva. Az a könyvekhez táró út egy finom mintákkal kifaragott tölgyajtón át vezetett. Ám belül még káprázatosabb volt, színes mintákat vetett az ablakon átszűrődő fény a mozaikos festett üvegen át a könyvek otthonára. Szinte beszippantott a hely hangulata, ám most nem gondolkozhattam ilyeneken, ki kellett derítenem ki vagyok. Valahol itt kellett lennie a magyarázatnak, elkezdtem átkutatni az összes könyvet, meg kell tudnom mi történt a múltban. Nem is tudom mennyi idő telhetett el mióta kutatok a multam után, minden délután lejártam később Katsuki nélkül, mivel ő nem ér rá mindig. Megtudtam mindent a történelemről, arról aki az üzenetet hagyta rajtam, a lázadók oldalára állt abban a csatában amit a harmadik világháború okának neveznek. Az elején hátrányban voltak, azonban miután sikerült szövetségeseket gyüjteni nyugatról  megfordult a kocka. Össze gyüjtötték a legjobb tudósokat, hogy kifejlesszenek egy fegyvert Amerika ellen. 2025-ben kitőrt egy gazdasági járvány, sok országnak adott hiteleket Amerika, késöbb miután nem tudták az adósságaikat vissza fizetni az elszegényedett országok, gyarmatokként kezdte el őket kezelni a nagyhatalom, köztük Japán is egy ilyen ország lett. Miután a fegyver elkészült sakkban tudták tartani vele az elnyomókat, viszont egy üzenetet meghamisítottak, ezért be lett vetve a halálos fegyver. Az emberiség 40%-a meghalt azonnal még 20% a sugárzásnak köszönhetően vesztette életét. Mai napig gyász napja az egész emberiségnek, úgy is hívják, hogy a sötét csütörtök. A legnagyobb ható erejű fegyver amit elkészitettek, amikor bevetették minden adatot elégettek róla, a tudósok öngyilkosságot követtek el, hogy ne tudják mégegyszer létre hozni a jövőben, Anna Wisper is egy ilyen tudós volt. Méghozzá a királyi család tagja, azonban az ő testét nem találták meg soha. Azóta 72 év telt el tehát most 2119-et írunk. Azonban hiába tudom mindezt, nem találtam semmilyen össze köttetést köztem, és Anna Wisper között. Már vagy százszor újra olvastam a könyveket, a megmaradt emberiség össze fogott és újra épitette a világot, elsőnek eggyesült az emberiség, de késöbb ismét külön országok lettek blabla... A kezemben tartottam egy könyvet amin a királyi család címere volt, egy vadász ahogy egy oroszlánt tart a kezében mögötte csillagos ég. Csak bámultam a képet amikor be ugrott valami, csillagok, vadász... nyugat. AAAAA a vadász csillagkép ami mindig nyugaton van, a királyi címer, a nyugatra mutató iránytű, az út az otthonomhoz. Nem, az nem lehet, biztos túl sokat agyaltam rajta, de mi van ha mégis... Fellapoztam gyorsan a könyvet és találtam egy képet, amin megakadt a szemem, Anna Wisper... egy nyugatra mutató iránytűvel a nyakában.  Tehát a címer a vadász, a csillagképre utalt. Tényleg tudós volt.... ilyet kitalálni.

-Mit vágsz olyan fejet, mintha valami tömeggyilkosságra készülnél?-nevettett Katsuki szembe velem.

-Mi-mióta vagy itt?-ilyedtem meg hírtelen.

-Mostanában csak azokat a hülye könyveket bújod, gondoltam eljött az idő, hogy velem is foglalkozz.-közben egy féloldalas mosolyt húzott a szájára.

Most, hogy végig gondolom igaza van, annyira lekötött a kutatás, hogy azóta alig beszéltem vele, aztán hirtelen eszembe jutott mi történt azon az éjszakán. Teljesen elpirultan, ezért megpróbáltam a fejem elrejteni a kezemben lévő könyvvel. Azonban ez a védekezés nem volt túl hasznos mert egyszerűen kikapta a kezemből a könyvet majd odasétált elém és  megcsókolt, közben a jelenetet eltakarta a kezében lévő könyvel. Miután befejezte, az arcom pirosságával való játszadozást, megvárta míg a könyveket a helyükre pakolom, majd hazarángatott.

-ma csak az enyém leszel-suttogta még oda vezetés közben.