Maradj még (Bakugou X Reader)

9.

-É-én csak fáztam.-próbáltam terelni a témát.

Azonban Katsuki megharapta fülem, és finoman rá fogott a derekamra, majd lassan simogatni kezdte jobb kezével az oldalam. Közben haladt lejebb nyakamon a csokókkal. Néhol kiszívta a területet, majd hirtelen abba hagyta kényeztetésem. Megfordított ölében, hogy szemben legyek vele, és vadul megcsókolt, amit csak a levegő hiány szakított meg. A pillanatot egy telefon csörgés tette tönkre. Katsuki idegesen kiszállt és felvette a telefont.
Nem tudom, hogy ki volt, de Bakugou megint elővette a takarodj már személyiségét, és üvöltözve lekommunikálta amit akart. Majd lecsapta a telefont és rám nézett dühösen.

-Anyám az ajtóban áll, kimegyek. Ha végeztél gyere te is.

Megtürölközött, majd felvette az alvó ruháját aztán ott is hagyott engem, én meg még az előbbi események hatása alatt állva vörös fejjel ültem tovább a forró vízbe. Utána én is követve pédáját kiszáltam a kádból és miután össze szedtem magam elindultam utána. Mikor közelebb értem már halottam kiabálást, azonban nem csak Katsuki, az anyukája is szépen kivette belőle a részét. Mikor oda léptem Katsuki mellé csak akkor vette észre, hogy én is ott vagyok. Az anyukája rám emelte a tekintetét majd ismét vissza fiára, aztán mire ezt harmadjára is eljátszotta zavartan felé nyújtottam a kezem.

-Jó estét, Nanami Mirai vagyok.-mutatkoztam be.

Ő ahelyett, hogy megrázta volna a kezem átölelt és úgy mutatkozott be. Utána ismét Bakugounak szentelte figyelmét.

-Miért nem mondtad, hogy van barátnőd? Méghozzá ilyen kis aranyos.-Közben az arcom össze nyomta ezzel elég érdekes kifejezést varázsolva Katsuki arcára.

-Nem kérdezted-vonta meg vállát.

-Kicsim, tudom hogy nehéz eset a fiam, de vigyázz rá.-beszélt inkább hozzám kedvesen a Katsuki anyukája.

-És te is rá.-váltott hirtelen hangsúlyt Bakugou felé fordulva.

Én csak megszeppenve álltam ott és Katsukitól vártam a megváltást. Egy fél óra alatt azonban már egymás szavába vágva nevettünk Katsuki vicces szokásain, sőt még gyerek kori képeket is láthattam róla. Azonban hamar kiderült, hogy csak beugrott mert pont erre járt egy üzleti úton, ezért egy óra múlva már el is hagyta a házat.

-Nagyon kedves az anyukád.-mondtam Katsukinak, miközben már lefeküdni készültünk.

-Bolond vén banya, ne is foglalkozz vele.-válaszolta duzzogva.

-Nem beszélhetsz így róla, örülj neki, hogy láthatod.-váltottam dühösből kicsit szomorúbb hangsúlyra.
Erre csak megölelt, és halkan elmormolt egy bocsánatot. Utána beállítottunk egy ébresztőt fél ötre és lefeküdtünk aludni. Ismét úgy ébredtünk, hogy Katsukin fekszem félig elterülve, mindegy hogyan alszom el így kelek fel, ez valami átok.  Valahogy sikerült felkelnünk és elkészülnünk, bár mindketten elég holdkóros állapotban voltunk. Nálam a csúcspont talán akkor volt amikor neki sétáltam a fotelnek és bocsánatot kértem...a foteltól. Persze ő ezen csak egy jót nevetett.. miután bepakoltuk a bőröndöket a kocsiba elindultunk. Kicsit fura érzés, hogy ismeretlen ideig nem jöhetek haza. Ekkor ugrott be, hogy Katsukinak mi lesz a munkahelyével? Én még könnyen ott hagyom a sulit, mert elmúltam 18, és levelezőn amúgy is csinálhatom tovább.

-Katsuki, mi lesz most a munkáddal?-néztem rá az anyósülésről.

-Ja, felmondtam.-vonta meg a vállát.

-Mi??-néztem rá kicsit zavartan.

-Nekem ez a munkahely csak egy hobbi, a nagypapám annyi pénzt hagyott rám, hogy nem kéne dolgoznom életem végéig.-válaszolta teljesen unottan.

-Ahh, hát az jó.-csak ennyit tudtam kinyögni végül.

Utána csendben ültünk tovább az autóban, míg meg nem érkeztünk Aizawához, aki épp abban a pillanatban lépett ki az ajtón. Megbeszéltük, hogy Katsuki kocsijával megyünk a magánreptérre, hogy ne legyünk annyira feltűnők. Aizawával végig nevettük az út elejét, kiderült hogy nagyon szereti a macskákat is. Azonban szemet ütött az is, hogy most rakoncátlan fürtjei egy copfba voltak kötve, a tegnapi borostának nyoma sem volt, és egy elég drágának tűnő öltönyt viselt. Így már sokkal hercegesebb hatást kelltett. Még meg kellett beszélnünk valami etiketett, hogy, hogy kell viselkednünk majd meg ilyenek. Tegnap nem nagyon sikerült felfognom, hogy ő tényleg a királyi család sarja. Várjunk.. tulajdonképpen én is az vagyok. Ahh minden olyan bonyolult, és olyan gyorsan mennek a dolgok. Az életem olyan mintha mindig egy vihart várnék. Eleinte semmi nem jelzi, hogy közeleg, aztán érezni a levegöben, hogy valami változni fog, és egyszer csak mikor esernyő nélkül sétálsz haza a kisboltból jön a vihar. Természetesen elázol te is meg szatyrok is. És mire haza érnél már mindegy mert olyan vizes vagy, hogy be is állhatnál a zuhany alá úgy ahogy vagy. És én mit csinálok mindig? Hát be állok a zuhany alá, már úgy is eláztam nem? Vajon Katsuki is...

-Katsuki te beállnál mellém a zuhany alá? -néztem rá érdeklödve.

-Mi lenne ha ezt a kérdést nem itt vitatnánk meg?-válaszolta kicsit megilletődve.

És itt esett le, hogy mit is kérdeztem. Ahh hát ebből sem fogom ki magyarázni magam az biztos.

-Mármint nem úgy, csak az élet zuhanya tudod, amikor már vizes vagy, és tovább feszíted a húrt azzal, hogy beállsz a zuhany alá. -Makogtam össze vissza.

Aizawa meg csak jóízűen nevetett rajtam.. Igazi úriember.

-Nem tudom mit akarsz az élet zuhanyával meg ilyenek, de bárhova követlek -váltott kicsit komolyabb hamgsúlyra- természetesen a zuhány alá is.-fejezte be ezzel tönkre téve azt amit a hatás szünet előtt mondott.

Ekkor a kedves rokonom még jobban nevetni kezdett mint az elöbb. Hamarosan megérkeztünk a reptérre, ahol elvégeztük a formalitásokat, majd elindultunk. Annyira elfoglalt az, hogy itt hagyjuk az országot, hogy eszembe se jutott a legfontosabb kérdés. Végül hova is megyünk? Aztán sikerült megtudakolnom, hogy az úti célunk nem más, mint Ausztria. Elvileg ott van valami királyi nyaraló, vagy mit tudom is én. Amit az országról tudok, az kimerül annyiban, hogy vannak ott nagy hegyek, és Németül beszélnek. Hát igen, Európa... Mivel nem jártam iskolába vannak nehézségeim a földrajzzal kapcsolatos kérdésekben. Az úton elaludtam, így nem nagyon tudom meddig is tarthatott megérkezni. Pontosan az a látvány fogadott amit vártam, hegyek, hó, és fenyők. Egy 15 perces kocsikázás után megérkeztünk a szállásra ami, nem túlzok, minimum egy négy csillagos szállodának felelt meg. És ami még érdekesebb volt, hogy Katsuki teljesen természetesen viselkedett. Meg sem lepődött, vagy hát nem is tudom mit vártam. Végül sikerült lerázni a szobalányokat, és bepakolni békésen a jelenlegi szállásunkra. Elég otthonos volt, nagyon tetszett az egész, amíg be nem értem a hálószobába.

-Vajon melyik elvetemült találta ki ezt??-néztem Katsukira idegesen.

-Nekem tetszik.-engedett el egy félmosolyt.

A szoba közepén, a közepén.... volt a fürdőszoba, amit csak az átlátszó üveg falak választottak el a háló többi részétől. El sem hiszem...

-Menj ki amíg fürdők.

-Na, ha már eljöttem idáig..-váltott engesztelő hansúlyra.

Végül bele mentem a hülyeségébe, és megfürödtem, de végig éreztem magamon Katsuki pillantását. Ami nagyon kínossá tette a helyzetet. Azonban mikor Katsuki lépett be a helyiségbe, valamit elállított, és az üveg elhomályosodott. Hirtelen csak annyira gondoltam, hogy- ahhh ilyet is lehet -aztán leesett. Nekem ezt nem mutatta meg, pedig tudta. És itt olyan ideges lettem, hogy azonnal számon akartam kérni, ezért be is nyitottam. És na vajon ki állt a zuhanyban egy szál semmiben _segítek, nem én_.