Maradj még (Bakugou X Reader)

7.

Katsuki leparkolt a ház elött, majd kinyitotta nekem is az ajtót, de ahelyett, hogy megvárta volna, míg kiszállok egyszerüen a vállára kapott és úgy indult be velem a lakásba.

-ömm Katsuki.. nem tennél le. -próbáltam kérlelni.

De ő csak nyugodtan sétált velem tovább a hálószoba felé, majd bedopott az ágyba. És egyszerűen rám meredt.

-Nem akarsz valamit mondani?-nézett rám nyugodtan.

-ömm bocsánat, hogy mostanában elhanyagoltalak?-néztem rá engesztelően.

-Ez nem elég?-próbálkoztam tovább.

-Teljesen elfogadhatatlan-duzzogott játékosan.

Felálltam az agyból majd oda sétáltam elé, kicsit lábujj hegyre álltam, hogy meg tudjam csókolni. Gondolom nem számitott erre, ezért kicsit zavarba jött, azonban pár másodperc múlva, megint ő irányitott. Lassan folytattuk egymás szájának felfedezését. Katsuki finoman ledöntött az ágyra, és közben haladt lejebb a csókokkal. Egyszerűen letépte rólam a pólót és már csatolta volna ki a melltartóm ha nem rakom rá a kezére a sajátom.

-Mivan, már láttalak mesztelenül..-egészen közel hajolt a számhoz, majd újabb csókokat lehelt rá .

Mire észre vettem már nem volt rajtam az emlitett ruhadarab, próbáltam eltakarni magam, de Bakugou megakadájozta. A kezeimet a fejem fölé nyomta , majd látványosan végig nézett rajtam és beharapta az alsó ajkát. A szívem majd ki esett a helyéről úgy zakatolt, nagyon kínosnak éreztem, mégis.. mégis élveztem. Hamar át tért a melleim kényeztetésére, majd lejebb haladt tovább. Reggel fáradtan keltem ki az ágyból, zúgott a fejem és a szememmel Bakugout kerestem. Hamar megtaláltam, mivel még mellettem aludt. Felé fordultam és csak néztem a nyugodt alvó arcát. Ritkán látom a szokásos szemöldök ráncolás nélkül, milyen szép arca van. Finom élek, sima fehér bőr, olyan mint valami hiresség. Annyira elgondolkotam, hogy észre sem vettem azt ahogy Katsuki a tekintetem fürkészi. Ahogy a szemünk találkozott teljesen elpirultam.

-Jó reggelt.-törte meg a csendet mély karcos hangjával.

-jó reggelt.-válszoltam továbbra is teljesen zavarban.

-minden rendben? Nem fáj semmid?-nézett rám aggódva.

-mhh, egy kicsit a fejem

-várj meg hozok gyógyszert-és már indult is volna ha nem kapom el a kezét.

-maradj még.-mondtam neki álmosan.
Ő csak bólintottt, majd vissza feküdt.

-Pont mint három hónapja amikor rád találtam, este nem akartál egyedül lenni, ezért megkértél, hogy ne menjek el-miközben beszélt végig az arcomat nézte, és a fejem simogatta lassú mozdulatokkal.

Elmosolyodtam azon, hogy még emlékszik arra a napra.

-Ismered a kis herceget?kérdezte fáradt hangon.

elgondolkoztam de valahogy nem ugrott be semmi róla. Ezért csak megráztam a fejem és vártam, hogy tovább mondja.

-volt egy rész benne, ahol megismerkedett a rókával kis herceg, hogy is volt-gondolkozott el- ah valami ilyesmi mondott a róka "Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..." régen sosem értettem miért mondja ezt, hiszen minek engedné hogy megszelídítse amikor szabad is lehetne. De tudod ahogy téged figyeltelek rá jöttem, valójában a róka nagyon magányos volt egyedül, és belül vágyott rá, hogy megszelídítsék. Te vagy az én rókám, aki engedte, hogy megszelídítsem.-mikor befejezte közel húzott magához és letörölt az arcomról néhány előtörő könnycseppet. Teljesen meghatódtam attól amit mondott, hihetetlenül boldog voltam. Tudom mit akart ezzel mondani"-nem vagy többé egyedül-".Beharaptam az alsó szám így próbálva megállitani az előtörő könnyeim, ez volt az első alkalom, hogy a boldogságtól sírtam. Sosem hittem, hogy eljön ez a pillanat, szorosan hozzá bújtam és beszívtam finom megnyugtató illatát.

-Na azért nem kell itt pityeregni-mondta még nyugtatás képpen.

Pár hosszú perc útán kihámoztam magam az ölelésböl és felültem az ágyon.

-Katsuki, el kell mondanom, hogy mire jöttem rá.-néztem rá komolyan.
Ő bolintott majd halgatott tovább. Elmeséltem neki mindnet amire rájöttem a tetoválással kapcsolatban.-tehát lehet valami össze köttetésben állok a királyi családdal.-fejeztem be végül. Láttam rajta, hogy erősen gondolkodik valamin, de végül csak szokás szerint megsimogatta a fejem.

-Az hogy honnan jössz, nem változtathat azon , hogy ki vagy.- és ezzel azt hiszem le is zárta a témát.

Azonban én nem tudtam ennyibe bele törődni, mindenképp tudnom kell hogyan nem öregedtem az erdőben több mint száz éven át. Hamarosan ki kászálódtam az ágyból és elindultam a konyhába, éppen össze dobott valami étel szerűt Bakugou, miután meg reggeliztem elindultam a szokásos utamra a könyvtárba, ami ma délutánra sikeredett. Éppen beértem a parkba, mikor megláttam egy férfit amint a padon ülve eteti az elötte ugráló galambokat. Szőke tincsei az arcába lógtak, és elég megviseltnek tűnt már. Meglátott, és rám mosolygott utána tovább etette a szárnyas állatokat. Leültem mellé majd köszöntem neki. Valójában én sem tudtam miért de valahogy kiváncsi voltam rá. Ő vissza köszönt, majd tovább nézte a madarakat.

-tudod, ma azért jöttem ide, hogy veled találkozzak.-mondta nyugodtan a férfi.

-velem?-néztem rá zavarodottan.

-Én nem tartozok ebbe az időbe-folytatta- Segítek megismeri a múltad ha megteszed amire kérlek.
Én csak bólintottam és vártam a folytatást.

-Meg kell keresned a ll. herceget, és el kell tünnetek az országból egy héten belül. Van egy hely, ahova pihenni szokott menni, mond neki, hogy jön egy időhurok, ami száz évvel vissza fog vinni a múltban ha nem menekültök el. Ez nagyon fontos!-rá nézett az órájára és sietősen a kezembe nyomta a címet-ide kell menned. Még sok kérdésem lett volna de felállt, rám parancsolt, hogy maradjak ott, majd elkezdett gyors lépésekkel a park erdős felébe sétálni, aztán egy furcsa nyomást éreztem a levegőben, és ő eltünt tölem száz méterre ott hagyva a kérdésekkel. Mi nem tűnhet csak így el...Ki volt? Mit akart azzal, hogy időhurok jön ide? A királyt megkeresni.... Sóhajtottam majd a kezemben lévő cetlire néztem. Kézírással volt rajta a cím ahova el kell mennem. Csak az járt a fejemben, hogy ez talán magyarázatot ad a múltamra. El kell mennem.