Több, mint aminek látszik

14. Fejezet

Harry aggódott. Elmondhatatlanul és teljes mértékben aggódott.

Egész hétvégén a bántalmazott, zúzódásokkal teli fiúra gondolt, kezdve péntek estétől, hogy beesett a bejárati ajtón.

Nem számított, mennyire próbálta tagadni, Louisnak fájdalmai voltak. Még sosem látott ennyi zúzódást, duzzanatot és törést ezelőtt egy emberen. Harry többször is azon találta magát hétvégén, hogy megpróbálta meggyőzni magát arról, hogy Louis rendben van. Ha valóban súlyosan sérült volna meg, beleegyezett volna, hogy elvigye kórházba. Legalábbis ezt mesélte be magának.

Nem számított, hányszor próbálta elhinni, hogy a másik fiú rendben van, vasárnap délután a saját kocsijában találta magát, magával vitatkozva, hogy elmenjen-e Louisék házához és ellenőrizze a fiút, vagy sem.

Megrázta a fejét, figyelmen kívül hagyta agya hátsó részében lévő zsémbes hangot, majd visszasétált a házba. A nap hátralévő részében gitározott és dalokat írt, hogy elterelje a figyelmét a könyörgő kék szemekről, amelyek a lelkéig hatoltak.

- Jelentkeztél valamilyen énekversenyre vagy valamire? – kérdezte Anne, mikor belépett a fia szobájába – Egész nap énekelsz.

Harry felnézett a gitárjáról és felsóhajtott – Nem, csak... unatkozok.

Anne leült az ágyára – Ó, ebben az esetben gyakrabban unatkozhatnál, mert gyönyörű hangod van, kincsem.

Harry megeresztett egy félmosolyt az anyjához és leült hangszerével együtt.

- Rendben, valami nyugtalanít – kezdett bele a nő pár perces hallgatás után – Nem töltesz napokat a szobádban és írsz dalokat, csak mert unatkozol. Ismerlek már. Mi a baj, mi történt?

A fiú egész végig most nézett először az anyja szemébe, majd sóhajtott. Tudta, hogy el kell mondania, hogy mi történt, de Louis pánikkal telt hangja még mindig visszhangzott a fülében, „Ígérd meg, hogy senkinek sem szólsz erről." Harry nem akarta tönkretenni a Louis-val kezdődő barátságát azzal, hogy már most megszegi az ígéretét.

Úgy döntött, meg fogja várni a következő napot és majd az iskolában győződik meg arról, hogy az alacsonyabb fiúval minden rendben van.

- Nincs semmi, anya. Csak úgy éreztem, ma muszáj kicsit javítani a zenéken – hazudott Harry.

- Azok a fiúk az iskolában még mindig piszkálnak? – kérdezte hirtelen Anne, egyenesebben ült és komolyan kezdte a fiút pásztázni – Ugye nem az a Louis gyerek csinált valamit már megint?

- Nem! – válaszolta gyorsan Harry, majd észrevette magát és a padlót kezdte fixírozni – Louis nem tett semmit ellenem, ő csak... - akadt meg, és egy pillanatra lehunyta szemeit.

Segítségre van szüksége.

- Jól vagyok, anya – folytatta Harry – Őszintén, nem történt semmi.

- Rendben, kincsem – felelte Anne egy pillanatnyi habozás után – Azt hiszem, hagylak, nyugodtan dolgozz tovább a zenéken.

Azzal felállt, a hálószoba ajtajához sétált, de még utoljára visszafordult, mielőtt kiment volna – Gyere hozzám, ha szeretnél beszélni. Ez a feladatom, bármiben, ha kell, segítek, nem számít, miben. Szeretlek.

- Köszi, anyu, én is szeretlek.

------------------------------------

Mikor Harry hétfő reggel beért az iskolába, és nem látta Louist sehol, nagyon zaklatott lett. Az egész ebédszünetet és tanársegédes idejét az udvaron töltötte, remélve, hogy valahol megtalálja barátját, de hiábavaló volt.