Több, mint aminek látszik

17. Fejezet

Harry érzelmileg kimerült volt.

A Niallel folytatott beszélgetés után ugyanezt a történetet az anyjának is elmesélte. Anne megpróbált higgadt maradni a fia előtt, de miután hallotta, hogy a két fiú mennyi megpróbáltatáson ment miattuk keresztül, akiket régebben az otthonába is behívta, szinte már vöröset látott. Mindig is tudta, hogy Harry már nincs jóban volt barátaival, de arra sosem gondolt, hogy fizikailag is bántják őt. Csalódott a fiában, hogy eltitkolt előle egy ilyen fontos dolgot. Talán, ha tudott volna mindezekről, megakadályozhatta volna, hogy Louisval is ez történjen. Azon kapta magát, hogy ideges, mivel Harry félrevezette és azt hitte, Louis is egy, azon focisták körül, akik bántják őt.

Egész éjszaka figyelte Louist, ahogy aludt. A fiú azóta nem ébredt fel, hogy letette a fejét a párnára, Harryben pedig ez is aggódást idézett elő. Az édesanyja biztosította róla, hogy a fiú sok mindenen ment keresztül, és csak ki kell jól pihennie magát. Annak ellenére, hogy Louis szemei csukva voltak, és mélyen aludt, Harry tudta, hogy nem volt nyugodt. Az egész éjszaka nyöszörgésekkel és kétségbeesett hangokkal volt tele, ami miatt Harry nem tudott aludni. Amint meghallotta a másik félelemmel teli nyögéseit, Harry azonnal a fiú arcát kezdte simogatni, ezzel megnyugtatva az ideges fiút.

Szinte már rutinná vált, így, mikor reggel Louis felkelt, Harry az oldala mellett feküdt, és az arcát simogatta. Azonban arra nem volt felkészülve, hogy a fiú kinyitja a szemeit.

- H-harry? – egy lágy hang szaladt ki a puha ajkakon.

- Louis? – válaszolt Harry, miközben az égszínkék szemekbe nézett, arcát még mindig a kezei közt tartotta – Felébredtél.

- Még mindig itt vagy.

Harrynek a szája egy óvatos mosolyra görbült – Hát persze, hogy itt. Mondtam, hogy nem megyek sehova.

Louis visszamosolygott a fiúra, tekintete hálával telt meg. Felemelte a kezét, és Harryére tette, amit a másik még mindig az arcán pihentette. Mindketten csak egymást nézték hosszú ideig. Olyan volt, mintha szavak nélkül beszélgettek volna. Harry érezte, amint szívverése felgyorsul, mikor Louis arcát még jobban a tenyerébe fektette, és arcélét finoman hozzádörzsölte az ujjaihoz. A göndör hajú teste öntudatlanul is közelebb hajolt a fiúhoz, egyszer sem törve meg a szemkontaktust. Az impulzusok továbbra is folyamatosak voltak, miközben arcuk közelebb és közelebb került.

- Harry? – egy óvatos kopogás szakította félbe őket, Harry pedig gyorsan visszahúzódott a fiútól, majd elfordította a fejét, hogy megnézze a hanghoz társuló arcot, aki megzavarta őket – Szeretnéd, hogy...

Anne megakadt a mondata közepén, mikor látta, hogy Louis ébren van, tekintete pedig Harry és őközte cikázott. Ajkai elnyíltak, látva ébren a fiút – Louis, felébredtél.

- Igen, fel – krákogta száraz torka miatt.

- Hogy érzed most magad? – kérdezte halkan – Van bármiféle fájdalmad?

Louis egy pillanatig megállt, végiggondolva a kérdést, és mentálisan megfigyelte a testét, mielőtt megrázta volna a fejét – Jól vagyok.

Anne lehunyta a szemét és egy nagyot sóhajtott.

Aligha van jól.

- Nem baj, ha gyorsan megnézem a válladat?

Louis enyhén bólintott, mire a nő az ágyhoz sétált. Harry segített Louist felültetni, majd átadta a helyét az anyjának, hogy meg tudja vizsgálni a focistát. Óvatosan távolította el a hevedert, mire a felszabadult váll miatt Louis száját egy éles sziszegés hagyta el. A nő alaposan végignézett rajta és örömmel látta, hogy a duzzanat jelentős része leapadt. Úgy tűnt, hogy jól van, hiszen képes volt mozgatni az ujjait, és egy minimálisan a karját is; ami azt jelentette, hogy el tudták kerülni a további károk keletkezését.