Több, mint aminek látszik

15. Fejezet

Harry Louis-val maradt a zuhany alatt, továbbra is a szivaccsal mosdatta a sérült testet. A víz miatt kissé komfortosabban érezte magát, és remélte, hogy Louisnál is ez a helyzet. A fiú még mindig csukott szemmel támaszkodott Harry mellkasán. Addig maradtak így, míg a meleg víz kezdett kifogyni. Harry elzárta a csapot, és kisegítette barátját a zuhanykabinból.

Örömmel vette észre, hogy kezd visszatérni a fiú eredeti bőrszíne. A fájdalmasan sápadt bőre immáron felvette bronzos beütését, és a kék ajkak egészséges rózsaszínben tündököltek. Bár már nem rázta a hideg, Harry még mindig aggódott, mert látta, hogy a fiú gyenge és fájdalmai vannak.

Egy nagy, bolyhos törülközőt tekert Louis köré, majd magával is ugyan ezt csinálta. Visszavezette a fiút a hálószobájába és megragadott egy pár tiszta bokszert. A puha anyaggal Harry végigdörzsölte a másik egész testét, felitatva vele az összes vízcseppet. Még csak el sem pirult, mikor lehajolt, és lábait kezdte törölgetni. Miután végzett, segített Louisnak belelépni az egyik alsónadrágjába.

Harry az ágyhoz vezette, és segített neki kényelmesen elhelyezkedni a matracon. Louis megrándult, mikor a hátára feküdt, sérült karja a mellkasán pihent. A göndör hajú megfogta a takarót, és teljesen betakarta vele a félmeztelen fiút. Louis szemei csukva voltak, a kimerült fiú vélhetően elaludt, gondolta Harry, de mikor el akart lépni az ágytól, a fiú jobb keze megállította.

- Kérlek, maradj itt.

A szavakat olyan halkan ejtette ki, hogy Harry meg sem hallotta volna, ha nem néz rá. Csak nézte őt, és mikor Louis csukott szemhéjain keresztül egy kósza könnycsepp szökött ki, végigfolyva az arcán, Harry érezte, hogy az a láthatatlan kés még mélyebbre hatol a szívében.

Átsietett az ágy másik oldalára, és bemászott, Louis mellé ülve, hátát a fejtámlának vetve. Megfogta a kezét és megsimogatta Louis nedves haját.

- Nem hagylak el – suttogta gyengéden, megnyugtatva ezzel a másik fiút.

Harry figyelte, miképp merül el Louis a teljes öntudatlanságban. A fiú arcához nyúlt, és hüvelykujjával óvatosan letörölte a sós, könnyes foltot, miközben sajátja is folyni kezdett. Ő csak el akarta venni a fájdalmat Louistól. Karjai közé akarta vonni, és soha el nem engedni. Azt akarta, hogy a fiú biztonságban legyen a szörnyektől, akik már annyi fájdalmat okoztak neki.

----------------------------------

Niall alig várta, hogy végre kitehesse a lábát az otthonából. Több, mint egy hétig kellett feküdnie az influenza miatt. Az elmúlt pár napban már jobban érezte magát, de a szülei ráparancsoltak, hogy maradjon még otthon, amíg meg nem győződnek arról, hogy teljesen egészséges. Szóval nem tett semmit, csak feküdt az ágyban, napokig szörnyű filmeket nézve. És mikor másnap Harry anyukája meghívta hozzájuk vacsorára, – látva a fiú szenvedését – nem volt képes nemet mondani.

Amellett, hogy ingyen kajáról volt szó, méghozzá Anne főztjéről, alig várta, hogy lássa Harryt. Több, mint egy hétig nélkülöznie kellett a legjobb barátja társaságát, és már nem voltak elegek a chatelések. Meg akart győződni róla, hogy Harry jól van, és az iskolai kötözködések sem durvultak el.

Az utcán sétált, a hideg levegő védtelen arcába fújt. Ösztönösen összébb húzta magán a kabátját, miközben a göndör hajú barátja otthona felé sétált. Nem zavartatta magát, hogy kopogjon az ajtón, vagy csengessen; csak szimplán kinyitotta az ajtót és belépett a meleg házba.

- Édes, hazaértem! – kiabálta vicces hangon. Összevonta a szemöldökét, mikor semmi válasz nem érkezett, amit ilyenkor már általában hallani szokott.