𝗿𝗲𝗺𝗲𝗺𝗯𝗲𝗿 ;; 𝗁𝗒𝗎𝗇𝗂𝗇 | ✓

💛36.

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Nem kellett volna féltékenynek érezzem magam, de az új fiú ismét elérte nálam azt, hogy idegesen doboljak ujjaimmal a térdemen, miközben ő letörölgette Jeongin arcát szélesen mosolyogva. Csak szemet forgattam, mikor végre ismét felénk fordult apró pírral az arcán.

— Mióta dolgozol itt? Velünk egy idős lehetsz, nem? — szegeztem kérdéseim Seungminnek. — Alig tudunk rólad valamit, mesélj magadról, amíg nem jön meg a barátom. Azt mondta, fél óra és itt lesz, addig kezdjünk magunkkal valamit — utaltam Changbinra.

Jobban meg kell ismerjem. Sokszor a falnak tudnék menni magamtól és az örökös féltékenykedésemtől, de biztosra akartam menni... Bíztam Inieben, de azt is tudtam, hogy amíg nincs kimondva semmi sem hivatalosan köztünk, addig bármi benne lehet a pakliban. Bár.. Ha annyi év után ugyanúgy hűséges maradt hozzám és az érzéseihez, kétlem, hogy bármi változna az elkövetkezendő napokban, még ha a váratlan balesete nagy szerepet is játszik az életében.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Nem tudom mi ütött Hyunjinbe, szó szerint letámadta szegény Seungmint a kérdéseivel. Pont mint korábban Felixet. Talán rá is féltékeny lenne? De hisz nem is csinált semmi olyat. Nem tudok kiigazodni rajta... Talán nekem is le kéne támadnom ami miatt Changbinnal beszél? De hisz még nem is vagyunk együtt. Lehetséges, hogy még ő sincs sincs tisztába az érzéseivel?

- Ez finom volt - törtem meg a vallatást. - Nos, hova megyünk tovább? Te is velünk tartasz?

- Sajnos vissza kell mennem dolgozni - sóhajtott szomorkásan. - De ha gondolod, megadhatom a számom és összefuthatunk majd - mosolyodott el, ami az én arcomra is hasonló kifejezést csalt. Valahogy áradt belőle a boldogság és a kedvesség.

- Rendben - kutattam elő telefonom, és felé nyújtottam.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Kelletlenül elhúztam a számat, amíg a barna hajú fiú beírta a számát Jeongin telefonjába, majd a legszélesebb mosollyal, boldogan integetve ment vissza a munkahelyeként szolgáló kísértetkastélyba.

— Végre... — dünnyögtem magam elé alig halhatóan, de rögtön elkapott a bűntudat.

Pont ezért éreztem én is kellemetlenül magam, mikor Changbinnal voltam, mert lélegezni is alig hagyott a féltékenykedése miatt, és én most mit csinálok? Tökéletesen ugyanezt.

— Sajnálom, Inie — öleltem magamhoz mélyet sóhajtva. — Nem szeretném, hogy rossz kedved legyen az én hülyeségem miatt, nézd el nekem. Csak féltelek, oké? Épp visszakaptalak, és nem szeretnélek ezidő alatt elveszíteni — néztem szemeibe, de pillanatunkat telefonom csörgése szakította meg. Changbin.

— Merre vagytok? — tért rögtön a lényegre.

— A kajásoknál — szóltam bele, mire egyet hümmögött és le is tedte a telefont.

Nem telt sok időbe, pár perccel később meg is jelent ikonikussá vált sötét ruháiban és félig-meddig szemébe lógó tincseivel.

— Helo — biccentettem felé. — Térjünk a lényegre, Felix, ő Changbin, Changbi—

— Basszus, azt ne mondd, hogy azok igazi szeplők — támadta rögtön le a vöröshajút.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Miután Seungmin távozott Hyunjin megkönnyebbülten lélegzett fel. Tényleg ennyire zavarta volna a jelenléte? Nincs oka féltékenynek lenni, én csak őt szeretem úgy, ezen pedig senki és semmi nem változtathat. Kis monológja után legszivesebben megcsókoltam volna, annyira édes, hogy ennyire félt. De a romantikus pillanatot Hyunjin telefonja zavarta meg, gondoltam Changbin hívta már megint. Sejtésem beigazolódott, amikor a fekete hajú megérkezett.

- Basszus, azt ne mondd, hogy azok igazi szeplők - szakította félbe Hyunjint, majd letelepedett Felix mellé, amit a fiú csak csillogó szemekkel és pirosló arccal díjazott.

- Igen. Igaziak - válaszolta kissé zavarban. - Te tényleg létezel? Szó szerint a leírt ideálom vagy - méregette most már ő is Changbint.

Azt hiszem most megnyugodtam. Ha ennyire el vannak egymással foglalva, akkor nem kell féltenem Hyunjint, igaz?

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Köszi, mi is itt vagyunk — forgattam meg szemeim karba tett kézzel, majd sóhajtottam. — Örülök, hogy így megtaláltátok egymást, de menjünk inkább valamerre, ismerkedni közben is tudtok — sürgettem őket, de mintha meg sem hallottak volna. — Héé — lengettem meg a kezem Changbin orra előtt, mire csak elcsapta azt.

— Nyuga van. Inkább élvezd ki te is az időt Jeonginnal. Ti mentek valamerre, mi másfelé, később ütközünk, oké? Vedd duplarandinak, vagy bánom is én — vont vállat, mire Felix csak elvörösödött.

— Ezt hamar elintézted — motyogtam. — Másfél óra múlva ugyanitt, oké? — csekkoltam az időt telefonomon.

— Itt sem vagyunk — kulcsolta ujjait a vörös csuklója köré, és kezdte el húzni a tömeg közé.

— Remek — sóhajtottam Inie felé fordulva. — Induljunk mi is valamerre.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Felix és Changbin szerencsére hamar egymásra találtak, így kettesben folytatták tovább útjukat. Megbeszéltük, hogy később itt összefutunk, de mintha Hyunjin nem örült volna ennek. Lehet, hogy még mindig szereti? Talán féltékeny Felixre? Kissé újra magamba zuhantam. Nem tudom mit tehetnék, hogy végleg elfelejtse.

- Induljunk mi is valamerre - nézett rám kedvtelenül, amitől a maradék életkedvem is odalett. Ha ennyire nem akar velem lenni, akkor nem kötelező. Nem erőltetem.

- Ha zavar, hogy ennyire jóban vannak, akkor menj utánuk! - motyogtam. - Én megleszek, visszamegyek Seungminhez. - indultam meg a kastély felé.

🥀🥀🥀