𝗿𝗲𝗺𝗲𝗺𝗯𝗲𝗿 ;; 𝗁𝗒𝗎𝗇𝗂𝗇 | ✓

💛39.

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Szórakozottan figyeltem, ahogy ügyetlenül behátrált az egyik fülkébe menekvés gyanánt. Annyira kis ártatlan tud lenni... Végülis ezt egyrészt magamnak köszönhetem, mert igyekeztem több téren is távol tartani az olyan dolgoktól, amik lerombolhathák a számára mindent jelentő, félig-meddig álomszerűnek mondható világot. Ehhez hasonló alkalmakkor azonban ez a korábban befektetett elővigyázatosság csak kapóra jött, ugyanis vörös arcánál és zavart tekinteténél kevés jobb dolgot véltem felfedezni magam körül. Gonosz húzás felőlem, tudom, de képtelen voltam nemet mondani a bennem tevékenykedő kisördögnek. Viszont mikor percekig nem hallottam semmilyen mozgást belülről, ez a győzelemittas érzés a semmivé foszlott, helyette a bűntudat apró cseppjei kezdték átitatni lelkem.

— Hé, Inie, minden rendben? — koppantottam egyet a fülke ajtóján, és döntöttem homlokom neki. — Ne haragudj, nem akartalak így letámadni... De olyan aranyos vagy ilyenkor — tettem hozzá halkabban, és kuncogtam fel.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Hé, Inie, minden rendben? - kopogtatott be, hangján pedig egy kisebb aggodalom hallatszott. - Ne haragudj, nem akartalak, így letámadni... De olyan aranyos vagy ilyenkor - halkult el a végre majd meghallottam édes kucogását.

Nem bírtam tovább ellenállni. Az eszem azt súgta maradjak kicsit távolabb, amíg rájövök mi ez az új érzés, a szívem azonban arra bátorított, hogy menjek ki és csókoljam meg.

- Szóval csak ilyenkor vagyok aranyos? - ráncoltam össze szemöldököm, miután kiléptem, és fújtam fel kissé arcom. Nem veszthetem el ennyire hamar a fejem, muszáj egy kicsit húznom az agyát. - Ezek szerint máskor nem vagyok elég aranyos? - néztem rá szomorkásan. - Pedig én azt hittem... - adtam elő szinészeket megszégyenítő módon, majd hátat fordítottam neki, hogy ne lássa kuncogásomat. Imádom ilyenekkel ugratni.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Naaa, ne legyél ilyen velem — fordítottam magam felé és toltam el a falig, míg végig a szemébe néztem. — Tudod, hogy mindenhogy imádlak — csókoltam meg engesztelésképp, ahogy ujjaimat lassan puha tincsei közé vezettem.

Ismerte jól a gyengém, nem is csodálkoztam, hogy rögtön durcázással és tettetett szomorúsággal próbált bosszút állni rajtam. Viszont én is tisztában voltam, hogy mivel tudom ennél is jobban zavarba hozni.
Kicsit elhúzódtam tőle, hogy egymásnak döntsem homlokaink, míg egyik kezemmel a falat támaszottam rögtön a feje mellett, és egyenesen tágra nyílt szemeibe bámultam.

— Csak nincs valami baj? — fordítottam kicsit oldalra fejem, viszont pár kósza tincsem ígyis belelógott látókörömbe. — Olyan furán viselkedsz, mióta megérkeztünk — simítottam derekára. — Mondd csak el, ha valami bánt — suttogtam szinte érintve kicsit szétnyílt ajkait.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Csak nincs valami baj? - döntötte oldalra fejét, így szemeibe lógtak sötét tincsei. Esküszöm meg akar ölni. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi a helyzetet, míg én azt se tudtam hová nézzek zavaromban. Bazd meg Hyunjin, hogy ennyire ismersz! - Olyan furán viselkedsz, mióta megérkeztünk - simított rá csípőmre, ami teljes mértékben a végemet jelentette, szinte az egész testemet átjárta a már korábban érzett borzongás. A tervem, hogy visszavágok neki, teljesen derékbatört akkor. - Mondd csak el, ha valami bánt - suttogta szinte ajkaimra. Direkt kínoz még most is? Nem volt neki még elég?

- Én... Én... - dadogtam. Tudtam mit akarok, ugyanakkor képtelen lettem volna megfogalmazni. Egyáltalán ki merjem mondani? Vagy még nagyon korai? Hisz együtt se vagyunk még hivatalosan. Egye fene! - Akarlak Hyunjin! - préseltem ajkaimat övére, miközben karjaimmal átkaroltam nyakát.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Én.. Én.. — figyeltem dadogását önelégült mosollyal, ahogy próbálta szavakba önteni gondolatait, úgy néz ki sikertelenül.

Ezért is lepett meg rendesen, mikor a semmiből felkiáltott és magához rántott.

— Akarlak, Hyunjin!

Pislogva figyeltem pár pillanatig, ahogy egyre csak csókol, de hamar észhez tértem és ugyanolyan szenvedéllyel viszonoztam gesztusát. Hiába tudtam, nem helyes az, amit csinálunk, képtelen voltam eltolni magamtól, ahogy jóleső sóhajaival törte meg a helyiség csendjét. Sosem hozott még senki sem ilyen állapotba, hogy kellett volna mégis kezeljem? Akartam. Bár nem ismertem az érzést, de akartam annak a fiúnak minden porcikáját, hogy tudja mindenki, ő hozzám tartozik. Ujjaim pólója alá vezettem, míg ajkaimmal nyakára tértem, pár vékonyabb bőrfelületet megszívva. Már túl késő lenne megállni?

Ekkor viszont lépteket és nevetést hallottam a fal másik oldaláról, amitől hirtelen bepánikoltam. Gondolkodás nélkül húztam Jeongint magam után az egyik fülkébe, ahol gyorsan lehajtottam a wc-ülőkét, rátelepedtem, majd a nálam kisebbet az ölembe rántottam.

— Ssh — tettem mutatóujjam ajkai elé, míg magamhoz öleltem, és vártam a fejleményeket.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Át sem gondoltam még szavaim súlyát, amikor viszonozni kezdte csókomat, ezzel adva egy kis önbizalmat. Azonban amikor ujjait pólóm alatt éreztem, kissé elkapott egyfajta pánik. Mégis mit csinálunk? Egyáltalán csinált már ilyet bármelyikünk is? Nem korai túlságosan is? Még ha az is, nem bánnám meg, hisz szeretem őt. Ekkor megéreztem puha párnácskáit nyakamon, amikkel szívni kezdte az érzékeny felületet, még jobban őrületbe kergetve ezzel. A tökéletes pillanatot közeledő léptek zaja zavarta meg. Szerencsémre Hyunjin nem volt annyira lesokkolva mint én, így csuklómnál fogva rántott be maga után az egyik fülkébe. Szinte másodpercek alatt zárta be az ajtót, hajtotta le az ülőkét, telepedett rá, engem pedig az ölébe húzott. Az előbbi után, ez úgyszintén elég kínos szituáció volt. El sem hiszem, hogy én tényleg ennyire nyíltan kimondtam "akarlak". Hogy lehetek ekkora barom? És ha ő még nem áll rá készen?

- Hyunjin... Ez így nem kényelmes - motyogtam.

🥀🥀🥀