Maradj mellettem - F.W. ff || Befejezett

5.

A kutatómunka ebéd után elkezdődött és Finn-nel maradtam. Tanácstalanul ültünk egy fa tövében. A csendet Finn törte meg.

- Gyere Stella, menjünk nézzük meg az erdőt! - húzott fel a földről.

- Stella? - ráncoltam a szemöldökömet.

- Ja bocs, Sarah. - kacsintott, majd szemforgatva követtem.

Az erdőben csendben sétáltunk, néha elhaladtunk egy kutatómunkát végző osztálytársunk mellett, de általában egyedül voltunk.

- Oké, mivel kezdjük? - kérdeztem egy kis idő után.

- Nem tudom, a növényeket kaptuk nem?

- Igen.

- Akkor keressünk szép virágokat, és nézzük meg őket a házban mikroszkóppal. Írjuk fel miket látunk, tulajdonságaik, és rajzoljuk le majd a mikroszkópi metszeteket. Jobbat nem tudok. - nevetett fel.

- Igenis biosz zseni.

Úgy tettünk, ahogyan Finn mondta. Visszamentünk a házhoz, be a kutatószobába. Szerencsére rajtunk kívül senki sem volt ott, így szabad volt a mikroszkóp. Beraktam alá az egyik sárga virág szirmát és belenéztem a lencsébe. Nagy feketeséget láttam.

- Finn, ez az izé nem működik. - néztem a fiúra.

- Talán csak be kéne dugni a konnektorba. -
fogta a fejét nevetve.

- Jaa és tényleg. - bedugtam a konnektorba a mikroszkópot, fényt adtam rá és már láttam is a nagyított virágszirmot. - Meg akarod te is nézni?

- Aha, engedj oda. - arrébb álltam, hogy Finn is láthassa.

Három növényt vizsgáltunk meg. Kettő kísérletet végeztünk el, és mindent leírtunk, valamint rajzoltunk is.

- Szerintem ezzel a mai napot kipipáltuk.

- Hány óra van? - kérdeztem tőle, miközben kifelé sétáltunk a házból.

- Fél hat lesz. Elmenjünk még valahova?

- Menjünk ki a stégre.

- Okés. - azzal elindultunk a tó felé. A többiek még nem végeztek, így egyedül voltunk ott. - Van kedved kérdezz feleleket játszani, hogy jobban megismerjük egymást? - kérdezte egy kis idő után.

- Felőlem mehet.

- Rendben én kezdek. Miért voltál velem az első napon annyira ellenszenves?

- Nem voltam. - kértem ki magamnak.

- Látszott rajtad.

- Csak a médiában úgy ismertelek meg, mint egy öntelt bunkót, már ne haragudj, és a valóságban sem tévedtem.

- Ja tényleg, te már nyilván előtte is ismertél. - nevetett fel halkan.

- Igen. Apropó, milyen hírességnek lenni?

- Fárasztó, de egyben nagyon jó. Örülök, hogy sok embernek boldogságot okozok, hogy ennyi ember szereti amit csinálok és ennyi pozitív energiát küldenek. Te szívesen lennél celeb?

- Nem igazán, nagyon nem vonz az a része, hogy mindenféle kamuhíreket osszanak meg rólam. - nevettem el magamat. - Szoktál válaszolni rajongói üzenetekre?

- Igen, amikor van kedvem és időm szoktam válaszolgatni, csak nagyon sokat kapok és nem tudok az összesre válaszolni. Mi a kedvenc filmed?

- Miután, és Gerard Butler filmek. Neked?
- Természetesen az Az.

- Az? - lepődtem meg.

- Nem mondod komolyan, hogy még nem hallottál róla.

- Nem. Komolyan nem. - ráztam meg a fejem.

- Pedig én is szerepelek benne. - nevetett fel Finn. - Na akkor ma este megnézzük. Készülj fel, mert horror.

- Horror? Te jó ég, attól nem tudok majd aludni.

- Attól nem tudok majd aludni. - figurázitt ki Finn elvékonyított hangon. - Hidd el Stefanie, tudsz tőle aludni.

- Klassz, de még mindig Sarah.

- Legalább az S betű már stimmel. - kacsintott rám, majd otthagyott egyedül a stégen.

Hat óra felé járt az idő, és őszintén szólva nagyon jól éreztem magamat Finn Wolfharddal. Még a végén puszi pajtik leszünk. Mindenesetre én is visszamentem a házba és megkerestem Allyt.

- Beszarok, filmet fogsz nézni Finn-nel? - ült fel törökülésbe az ágyamra Ally, velem szembe.

- Nem ketten, te jó ég! - nevettem fel. - Gyere te is! Jó móka lesz, elvileg horror.

- Csak és kizárólag miattad megyek, utálom a horror filmeket. - nevetett fel ő is. Ekkor azonban kinyílt a szoba ajtaja és az osztályfőnök lépett be rajta.

- Jöjjön mindenki vacsorázni a konyhába. - közölte velünk is az információt és már ott sem volt.

Vacsora után Finn és Jeremy fel keresett minket és úgy döntöttünk, hogy a kutatószobában nézzük meg a filmet. A takarókat és párnákat levittük, a fiúk kihúzták az ott lévő kanapét, hogy mindenki kényelmesen elférjen, az asztalokat arrébb tolták és a kivetítőre rácsatlakoztatták a laptopot. Mi addig Allyvel kipattogtattuk a kukoricát és megbontottuk a chipseket.

- Ennyi kaja fél Afrikának elég lenne egy évre. - nézett ránk Finn mikor bementünk a szobába.

- Kuss és egyél! - néztem rá és kezébe nyomtam egy tálat. A kanapén helyetfogaltunk, én Finn és Ally között kuksoltam és elkezdődött a film. Már az elején fostam rendesen attól az ijesztő bohóctól. Az egész filmre szánt kajaadag körülbelül tíz perc alatt elfogyott, így csendben néztük a filmet. Az egyik jelenetnél annyira megijedtem, hogy összerezzentem, majd a következő pillanatban olyan dolog történt amire nem számítottam. Finn óvatosan rákulcsola az ujjait az enyémre és bátorítóan megszorította a kezemet. Nem engedett el és nem hagyta, hogy féljek. Meg sem mertem moccanni, levegőt is alig kaptam és a szívem olyan hevesen kalapált, majd kiugrott a helyéről. Te jó ég, mi van velem?

[ Ijj elfelejtettem kitenni a részeket, nagyon sajnálom🥺 Remélem tetszik nektek, ha igen jelezd egy csillaggal💖 ]