Maradj mellettem - F.W. ff || Befejezett

7.

Ebéd után Finn-nel ismét a stégen ücsörögtünk. Ő egyszál rövidnadrágban fetrengett, én pedig egy bikifelsőben és egy sortban lógattam a lábamat a vízbe. Próbáltam nem tudomást szerezni arról, hogy napszemüvege mögül valószínűleg engem bámul, vagy kockás hasát sem rejtegeti. Az idilli pillanatot Ally szakította félbe, amikor hírtelen, üvöltve rugaszkodott el a stégről és a vízbe ugrott.

- Halljátok, gyertek már be, rohadt jó a víz. - Finn beugrott mellé, én gyorsan levettem a rövidnadrágomat ami alatt ott volt a bikini alsó része. Épp, hogy kiléptem a papucsomból valaki hátulról nagyot lökött rajtam, és már a vízben is voltam. Prüszkölve jöttem fel a víz alól, nem számítottam a hírtelen merülésre. Vizes hajamat kisöpörtem a szememből, majd értetlenül néztem Jeremyre.

- Ember, azért óvatosabban. - nézett rá Finn szigorú tekintettel. Jeremy ügyet sem vetve rá beugrott mellénk.

- Menjünk már el vízibiciklizni. - pillantotta meg Ally a tőlünk néhány méterre lévő sárga vízibiciklit.

- Nem fog leszídni a tanárnő? - kérdeztem aggodalmasan.

- Ugyan, azt se veszi észre ha vízbe fulladunk, sőt csak étkezésnél látom. - nevetett Finn,mire beadtam a derekamat és engedtem,hogy felsegítsenek a járműre. Elkötöttük a stégtől, és a két fiú evezni kezdett.

- Mennyire megyünk be? - kérdeztem pár perc után, körülbelül húsz méterre lehettünk a stégtől.

- Nézzük meg le ér-e a lábatok. - mondták a fiúk és megálltunk. Ally egy fejjel magasabb volt nálam, neki a nyakáig ért a víz, én viszont elmerültem benne. Visszamásztam a tutajunkra.

- Valakinek a hátán kell cipelnie, ha fürdünk. - nevettem fel.

- Vízicsata? A lányok a fiúk nyakában. - dobta fel az ötletet Finn. - Természetesen enyém Samatha. - állt fel én pedig azzal a lendülettel belelöktem a vízbe. - Ezt most miért kaptam? - tűrte hátra vizes haját.

- Megérdemelted Fred. - cukkoltam én is.

- Segíts ki! - nyújtotta a kezét, én pedig tudatlanul megfogtam. Azonban ő berántott maga mellé a vízbe, ezzel viszonozva az erdei kalandunkat. Egy kezet éreztem a derekamon, de a többiek nem látták, hogy Finn átkarolt. A víz nem volt tiszta, főleg miattunk eléggé felkavarodott az iszappal. Ally már Jeremy nyakában ült. Finn lebukott és a nyakába ültem én is. Göndör, kissé megszáradt hajába kapaszkodtam, amit fájdalmasan vett tudomásul.

- Ha mégegyszer meghúzod a hajam, komolyan mondom ledoblak. - csapkodta a combomat.

- Na aki előbb lelöki a másikat az nyer. - nézett rám Ally, én pedig pár másodperc szemezés után elröhögtem magamat. Mint valami bikaviadal.

Néhány órát töltöttünk el vízibiciklizés közben. Allyval végül 13:9 lett az állás az én javamra, Finn-nel a végén lepacsiztunk. Öt óra tájában indultunk el visszafelé és tíz perc után kikötöttünk a stégnél. A többieknek igazuk volt, senki se vette észre, hogy ellógtunk körülbelül kettő órát. Fáradtan, élményekkel tele mentünk be a szobánkba és vettük át a ruhát. Ally hamarabb végzett, így ő lement a konyhába keresni valami harapnivalót és egyedül maradtam a szobában. Miután átöltöztem ajtónyítódásra lettem figyelmes.

- Finn te vagy az? - fordultam meg, de kellemeset csalódtam, Jeremy volt az. - Szia, Jeremy!

- Hali! - állt meg előttem.

- Ömm, izé, segíthetek valamiben? - néztem rá furán. Lépett egyet felém, én pedig meghátráltam. A falnak ütköztem, de Jeremy egyre inkább közeledett. A légzésem felgyorsult és nem tudtam mit tegyek. Már szinte pár centi választott el minket, amikor Finn lépett be az ajtón.

- Megzavartam valamit? - kérdezte gúnyosan. Hangjából és tekintetéből csalódottság volt kivehető.

- Nem, Finn. Félreérted. - löktem el magamtól Jeremyt.

- Persze. - minden szava gyűlölettel teli volt, éreztem a gúnyt és, hogy mekkorát csalódott bennem. Legszívesebben megszűntem volna létezni. Finn kiviharzott a szobából, nekem pedig lehullott az első könnycsepp, melyet követett vagy száz. Ally jelent meg a tárvahagyott ajtóban és azonnal elkergette Jeremyt, amint realizálta a helyzetet.

Ally vállán szipogtam az ágyamban és próbáltam neki érthetően elmagyarázni mi is történt valójában. Akárhányszor beugrik Finn arca, a mérhetetlen sok szomorúsággal egyből kiszakad a szívem.

- Figyelj ide Sarah! Ebben a két napban, amíg itt voltunk figyeltelek titeket. Finn nagyon más melletted, sokkal kedvesebb és nyugodtabb. Keresi a társaságodat, a filmnézést is azért szervezte, mindent azért csinált, hogy több időt tölthessen veled együtt. Nem szabadna elmondanom, de a tanárnőt külön kérte meg, hogy veled lehessen. Most nem fogok hazudni, csúnyán megsértetted, mégha nem is a te hibád. Hagyd megbékélni, meg fog bocsájtani. Még ha nem is mondja ki, de kedvel téged, végre igazán kedvel téged. Ne hagyd, hogy elmenjen, mert örökre bánni fogod. - törölte le a könnycseppeimet. - Menj és keresd meg. - szorította meg a kezemet, mire bólogatva átöleltem.

- Köszönöm. - suttogtam a fülébe.