Maradj mellettem - F.W. ff || Befejezett

10.

Ebéd táján értünk vissza, kézenfogva. Mikor Ally meglátta egyből tudta, hogy béke van. Mosolyogva mentünk ebédelni, és kitaláltuk, hogy délután befejezzük a közös munkát, hogy este elő tudjuk adni. A jegyzeteket és a méréseket összesítettük, Allyét is hozzáraktuk, és délután háromkor már készen is álltunk.
-Megbeszélés! - nyitott be a tanárnő a kutató szobába. - Gyertek mindannyian a konyhába. - Finn felsegített és egy puszit nyomott a homlokomra. Elvörösödve követtem őt és Allyt a konyhába.

- Mindannyian remek csapatmunkában dolgoztatok, mégha nem is tűnt fel, de figyeltelek titeket ez alatt a három nap alatt. Úgy tudom mindenki végzett, így az előadások négy órakor kezdődnek abban a sorrendben, ahogyan az indulás napján felsoroltam a párokat. Utána vacsora és este hétkor tábortűz pillecukor sütögetéssel. Egy óra múlva találkozunk a kutatószobában! - adta ki a délutáni/esti programot a tanárnő, mi pedig felkészültünk az előadásra.

- Szép volt! Megcsináltuk! - nyújtotta pacsira a kezét Finn. A konyhában ültünk és túl voltunk az előadásokon. Nagyon jól sikerült mindegyik.

- Megérte ez a három nap szenvedés. - nevettem és mindenki egyetértett velem.

- Hé emberek! - állt fel az egyik fiú osztálytársam. - Ki van benne egy fürdésben a tábortűzig? - kérdését hatalmas éljenzés követte, természetesen mindenki benne volt.
Allyvel gyorsan átvettük a bikinünket és már ki is rohantunk a stégre. Egyszerre ugrottunk a vízbe, egymás kezét szorongatva. Boldogok voltunk és önfeledtek. Pár tinédzser voltunk ott a vízben, mindenről megfeledkezve.

A parton az lenyugvó nap cirógató sugarait élveztük. Én Finn vállára hajtott fejjel figyeltem a többieket, ahogyan storyzgatnak a kutatásuk alatt történt dolgokról. Finn átkarolt, én pedig adtam neki egy puszit az arcára.

- És tényleg. Veletek mi történt? - kérdezte valaki ezután a jelenet után.

- Felsoroljam mit kellett végighallgatnom, és látnom? - kérdezte Ally nevetve. - Utálat, veszekedés, kibékülés, bunyó, veszekedés, béke. Az elmúlt három nap röviden. - mondta mire mindenki felröhögött.

- Mindjárt jövök, idehozom a telefonomat,le szeretném fotózni a naplementét. - álltam fel.

- Bekísérlek. - állt fel Finn is.

- Ha tíz percig nem jöttök eltereljük a tanár figyelmét jó? - kurjantotta egy fiú, mire a fejünket fogva röhögve bementünk.

Az emeletre felérve a szobánkba vettük az irányt. Leültünk mindketten az ágyamra, és én a táskámban turkálva előhalásztam a telefonomat. A kijelző felvillant...és körülbelül ezer értesítésem jött.

- Mi a franc... - nyitottam meg az instagramot. Pár óra alatt hatszázan követtek be a cikk és a kreatív felhasználónevem miatt. Hetvenkettő kéretlen üzenetem jött amik mind Finnről és rólam szóltak. Volt egy kettő sok boldogságot kívánó, de a legtöbb ember elhitte azt a hülyeséget, és kritikán alul nyilvánultak meg.

- Elkérhetem? - pillantott a telefonra, én pedig odanyújtottam.

- Mit csinálsz? - épp bejelentkezett valahova.

- Csak kirakok egy instastoryt. - kacsintott rám, és már bent is volt az ő instafiókjában.

- Aztarohadt. - nevettem el magam a sok üzenet, értesítés láttán.

- Gyere ide! - karolt át.

- Tessék? - de hírtelen magához húzott én pedig szinte ráestem a mellkasára. Hallottam a fotó hangot, a kép elkészült. Egyeltalán nem lett beállított, Finn félmesztelenül mosolyog, én bikiniben becsukott szemmel Finn mellkasának dőlve vigyorgok. Elkezdett gépelni. - Mit írsz ki?

- Csak, hogy nyugodjon le mindenki. - nagyon aranyos volt ez tőle, és elöntött a boldogság, hogy ilyen odafigyelő barátom van. Hű, Finn a barátom, te jó ég, hozzá kell szoknom. - Na gyere, menjünk, még a végén utánunk küldenek valakit. - ragadta meg a karomat, hogy felhúzzon. Ez olyan elcseszettül romantikusra sikeredett, hogy még Shakespeare is megirigyelte volna. Finn mélyen a szemembe nézett, én pedig közelebb hajolva megcsókoltam. A következő pillanatban záporoztak az értesítések, nem hallkítottam vissza a telefonomat.

- Hé, ezt nézd! Válaszolj neki, ő nagyon cukinak tűnik. - mutattam egy tizenéves lányra, aki egy kedves üzenetet írt kettőnknek. Istenem, hogy fog örülni.

Az ajtón kilépve mindenki füttyögött.

- Nem. Történt. Semmise. - szögezte le Finn nevetve. - Még. - nézett rám, én pedig egy hülye jelzővel illetve leültem mellé.

- Tudjuk, láttuk a storyt. Cuki lett. - nézett rám Ally. Egy köszönömöt suttogtam neki, és tovább storyzgatva ültünk a stégen. A Nap majdnem lenyugodott, hamarosan a tábortűz mellett fogunk ugyanígy ülni, és igaz sok minden történt még ott a stégen, én egyelten egy dologra tudtam koncentrálni. Hogy ott volt mellettem Finn, aki immáron a barátom, és mindentől próbál védeni, a kapcsolatunkat is, és ez nekem mindennél jobban számított.