Maradj mellettem - F.W. ff || Befejezett

8.

Miután Allynek köszönhetően rendbeszedtem magamat elindultam arra a helyre, ahol tudtam, hogy ott lesz. Talált süllyedt. Finn ott ült, azon a fán, amin délelőtt, ugyanazon az ágon. Észrevett, de nem szólt semmit.

- Tudom, hogy most utálsz. Teljesen megértem, ha szóba se állsz velem. - kezdtem kis idő után, és felmásztam egy másik ágra. - De szeretném, hogy tudd az igazságot.

- Láttam, amit láttam. - fröcsögte.

- Nem. Finn! Engedd, hogy végigmondjam. - szóltam rá erőteljesen és még talán ő is megijedt a határozottságomtól. - Jeremy és én köztem az ég világon semmi sincs, és semmi se történt.

- De amikor bementem...

- Fogalmam sincs mi ütött belé, csak egyre közeledett hozzám és nem tudtam mit tenni. - gördült le egy könnycsepp ismét az arcomon.

- Te most sírsz? - ugrott le a fáról lesegítve engem is. Könnyes szemekkel néztem gyönyörű szép íriszeibe, és kezével letörölte a könnycseppeimet. - Nem szeretném, hogy sírj, főleg ne, hogy miattam. - mosolyodott el halványan, mire én is elmosolyodtam.
Magához húzott és esetlenül átölelt. Mellkasának döntve a fejemet a pólójába fúrtam az arcomat.

- Nem haragszol? - motyogtam.

- Nem, rád nem. - simogatta a hátamat.

Fél óra elteltével visszaértünk a házhoz. Ally tűkön ülve várt minket. Amint látta, hogy mindketten élünk és az összes végtagunk megvan mosolyogva rohant oda hozzánk és ő is átölelt.

- Okés, hova menjünk vacsiig? - néztem Finnre és Allyre. Ekkor azonban Jeremy állt meg mellettünk.

- Sarah, hadd magyarázzam meg. - nézett rám, de én nem voltam hajlandó végighallgatni.
- Sajnálom, de nem vagyok rád kíváncsi. - fordultam meg azzal a szándékkal, hogy elmegyek.

- Sarah! - szorította meg a kezemet. Éreztem, hogy fáj a csuklóm, ugyanis arra estem rá még a gördeszkázásnál.

- Hallottad, hogy nem kíváncsi rád. Engedd el! - lépett mellém Finn.

- Aú Jeremy, ez nagyon fáj. - szökkent ki egy könnycsepp a szememből. Csak szorított a kezemen.

- Azt mondtam engedd el! - üvöltött Finn és meglökte. Egyre több osztálytárs nézett minket. Jeremy megtántorodott, de visszanyerte az egyensúlyát. Egyenesen Finn-nek ment. Én könnyes szemmel a csuklómat dörzsöltem, Ally mellettem óbégatott, a fiúk előttünk ott ütötték egymást, ahol csak bírták. Mindent lassított felvételként éltem meg, nem tudtam mi tévő legyek. Jeremy a földön volt, Finn felette verte agyon. Még egy két ütés, és komolyabb gond is lehet.

- Finn elég! - fogtam le a fiút, de ellökött magától. Hátraestem és elsötétült minden. Hallottam a hangokat, ahogyan Ally ordít,hogy valaki kerítse elő a tanárt, Finn ahogyan Jeremyt üti és a többiek tanácstalanul szaladnak el a tanárnőért. Ott feküdtem mozdulatlanul közöttük, és a számomra az egyik legfontosabb ember tudomást sem szerzett rólam.

Ismét hangok. A tanárnő hangja, Allyé, és...Finné. Hírtelen minden fehér lett. Lassan kezdtem kinyitni a szememet, a hírtelen világosság eléggé zavarta.

- Sarah, minden rendben van? - kérdezte a tanárnő aggódva.

- Mi történt? - ültem fel hírtelen. - Hol van Finn?

- Itt vagyok. - pillantott rám belilult szemmel mosolyogva.

- Elájultál nagy valószínűséggel. - adott egy pohár vizet a tanárnő.

- Hol van Jeremy? - kortyoltam bele.

- Hazaküldtük, jobbnak láttuk, ha inkább hazamegy. - ó hála a jó égnek.

- És mi lesz Allyvel? Nem maradt csapattársa.

- Tipikus Sarah. - szólalt meg Ally. - Jobban aggódik mások miatt, mint maga miatt. A tanárnő megengedte, hogy veletek végezzem el a munkát, így mi dupla témát dolgozunk fel. - elraktároztam az információkat és megkértem, hogy most hagyjanak magamra.

- Finn, maradnál légyszi? - fogtam meg a kezét és leült mellém.

- Sajnálom, hogy ellöktelek, és Jeremyvel fogalkoztan helyetted.

- Nem gond, legalább már nincsen itt. És köszönöm, hogy kiálltál mellettem. - néztem a szemébe. - A szemed. - nyúltam felé, de ő elkapta a kezemet.

- Minden rendben van vele. - mosolyodott el és kissé közelebb húzódott hozzám.

Éreztem a kémiát, a pillangóim együttes erővel próbáltak szabadulni és a hasam liftezett. Finn kitűrt az arcomból egy barna tincset.  Megsimította piros pozsgású arcomat és éreztem, hogy ahogyan szája eggyé válik az enyémmel. Mézédes ajkai nem akartak elválni az enyémtől. Lágyan visszacsókoltam és beletúrtam a hajába. Elvesztem a pillanatban, olyan messze voltam a szobától gondolatban, mint tőlünk a Nap, ahogyan ragyog az égen. Pár másodpercig tartott csupán az egész, nekem egy örökké valóságnak tűnt. Finn elmosolyodott, én lesütöttem a szemem vigyorogva és elhagyta a szobát.