2.🎃

1.8K 129 18
                                    

🅗🅐🅛🅛🅞🅦🅔🅔🅝

-Na Jiminsi, mehetünk?- ugrált izgatottan Tae az ajtóban várva engemet, hogy végre elindulhassunk.
-Persze, csak egy perc és mehetünk. -fújtam be magamat parfümmel.
Le mertem volna fogadni, barátom most éppen szemet forgatott.
-Na menjünk.-mosolyogtam Tae izgatott lényén.
Néha olyan mint egy kisgyerek, de vannak olyan pillanatai amikor igenis tud ő felnőttként viselkedni is....néha legalábbis.

Már lassan meg is érkeztünk ahol a többiek vártak ránk, tényleg tízen voltunk persze minket is beleszámítva. Összesen két ismerős arcot láttam, nos a többiekről csak annyit tudok, hogy egy suliba járok velük.
Lepacsiztam Jake-kel, majd mi hárman Tae, Jake és én hátul sétáltunk, míg a többiek akik maradtak azok pedig kisebb csoportokba rendeződve röhögcséltek.
-Kértek gumicukrot?- nyújtotta felénk Tae a zacskót.
Megráztam a fejem aztán a távolba meredtem.
Mindent kizártam most a fejemből, és csak az elém táruló agyon díszített házakat bámultam.
Volt ahol még a karácsonyi égőket is felrakták, néhol csontvázak rejtőztek el a bokorban vagy a fa tövében, olyan házat is láttam ahol a kertet rengeteg félelmetesebbnél- félelmetesebb töklámpások uralták. Mindegyikben egy-egy kicsi mécses lángja lobogott, megvilágítva a belsejét, kísértetiessé varázsolva azt.
Beleszippantva a levegőbe füst, égett papír, és pici narancs illatot véltem felfedezni, ahogy haladtunk előrébb. Kellemesen hűvös volt, és rengeteg színes ragyogás ölelte körbe a házakat tetőtől a gyepig.
Láttam olyan halloweeni dekorációt amely azt mondogatta egyfolytában: ''Boldog Halloween-t!,,
Beleborzongtam amikor a dekoráció amely egy boszorkányt ábrázolt, megmozdult.
Kezdek beparázni.....

 H𝚊𝚕𝚕𝚘𝚠𝚎𝚎𝚗❦ Jikook Donde viven las historias. Descúbrelo ahora