H𝚊𝚕𝚕𝚘𝚠𝚎𝚎𝚗❦ Jikook

6. 🎃

   Halloween

Széles vállai voltak, éjfekete haja ezzel együtt a szemei is oly feketék voltak. Egyre közelebb lépdelt hozzám, én meg egyre hátrébb, míg végül bele nem ütköztem egy asztalba, így nem tudtam tovább menni.

-''Menjünk mert nem érünk időben haza.'' -hajolt a fülemhez.
-De ha veled megyek akkor békén hagyod a barátomat?-kérdeztem fojtott hangon.

-''Minden további nélkül.''

Adott egy puszit az arcomra majd a hátam mögött lévő kezemet megragadta és elkezdett kiráncigálni a boltból.
Azon a felületen ahol csókot hintett rám,  bizseregni kezdett, zavarba estem.
Mind ez egy olyantól akinek még a nevét sem tudom.

-''Jeon Jungkook.'' -válaszolta a ki nem mondott kérdésemre.

-Jungkook, engedd el a kezemet.- nyafogtam.

Odaértünk egy telepjáróhoz majd annak hirtelenjében neki lökött.
Nem erősen csak épphogy nyekkentem egy aprót.

-''Tisztázzunk pár dolgot, először is azt teszek veled amit akarok, oda viszlek ahová akarlak, azt csinálod amit mondok.''-suttogta mély hangján.
-Megértettem.-nyögtem ki nagy nehezen, szent mézeskalács, én meg fogok fulladni

-'' És ha szökéssel próbálkozol akkor kényelen leszek letépni azt a gyönyörű fejedet.'' -suttogta megint a fülembe. Ennek mániája hogy folyton suttog?

-Értem.- mondtam halkan.

Könnyesek lettek a szemeim, ezt Jungkook is észrevette mert egy halvány mosollyal az arcán letörölte a könnycseppeket az arcomról.

-''Na baba, ne sírj.'' -duruzsolta.-Jól megleszünk mi ketten.

-Nem sírok!-töröltem le erőszakosan a szemeimet.

-"Hát akkor mit csinálsz?"-értetlenkedett, szinte biztos voltam benne hogy élvezi a kialakult helyzetet.

-Semmi közöd hozzá!-pont úgy éreztem magamat mint amikor anya nem vette meg nekem kiskoromban azt a cukorkát aminek kék volt a színe. Pedig nagyon szerettem volna, viszont elmondása szerint, nem tett volna jót nekem a sok színezék ami benne volt.
Ennyit erről.