Melody Tennyson Ben és Gwen Tennyson unokatestvére. A szülei még fiatal korában meghalt és Max Tennyson nevelte. Velük volt azon a nyáron amikor Benre ráakaszkodott az Omnitrix és részt vett velük a rengeteg kalandjukon. Később Mel átkerült egy mási...
Momoval együtt mentünk iskolába az U.A. egyenruhánkban. Az úton végig beszélgettünk, hogy vajon milyen lesz az iskola és az osztálytársaink.
Mikor odaértünk nagynehezen megtaláltuk a termet és bementünk. Egymás mellett már nem volt hely szóval sajnos egymás mellé nem ülhettünk. Láttuk, hogy a fiú akinek a haja egyik fele fehér a másik vörös mellette lévő helyek üresek úgyhogy odamentünk. Momo a baloldalán ült én pedig a jobb oldalán.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy mosollyal felé fordultam.
-Héj, a nevem Tennyson Mel. Örülök a találkozásnak. - Mikor rám nézett láttam, hogy a jobb szeme szürke még a bal türkiz ahol egy égés nyom volt. Amikor találkozott a tekintetünk a szemei Kevinre emlékeztetett. Jól titkolja az érzelmeit, de mégis ott van az a fájdalom, düh és gyűlölet és én segíteni akarok neki. Azt akarom, hogy jobban legyen mint Kevin. Szeretném ha boldog lenne. Ekkor döntöttem el, hogy a barátja akarok lenni és remélem sikerül majd az lennem neki.
-Todoroki Shoto - felelte egyhangúan.
-Hívj csak Mel-nek. Még mindig szokom a vezetéknéven hívjuk egymást dolgot - feleltem és kérdőn felhúzta a szemöldökét. Láttam az arcán a kérdést úgyhogy gyorsan válaszoltam: - Amerikából költöztem ide pár éve, de még mindig nem tudtam megszokni. - Az Amerikás rész igaz csak az az Amerika egy másik univerzumban van. - Mond hívhatlak Shoto-nak? - kérdeztem miközben kicsit oldalra döntöttem a fejem. Láttam, hogy a kérdésem sokkolta így vártam a válaszát. Egy kis idő múlva bólintott, de van egy érzésem, hogy csak azért mert még nem jött ki a sokkjából.
Mikor újra nyílt az ajtó láttam, hogy Izuku jött be. Felálltam a helyemről és odasétáltam hozzá.
-Héj Izuku. - integetek neki. - Gratulálok, hogy bejutottál. Úgy néz ki osztálytársak lettünk - mosolyogtam.
-Me-mel-san! Igen - mondta Izuku félénken. Tényleg nagyon szégyenlősnek tűnik. - Gratulálok a bejutásért. Várom, hogy osztálytársak legyünk - mosolygott rám. Ekkor a hamu szőke fiú és a szemüveges észrevett minket sikerült mindenki figyelmét ránk irányítania. Izuku idegesen köszöntötte őket míg én integettem.
-Jó reggelt! Én a Somei Magánakadémiáról ... - indult felénk.
-Igen hallottam - mondta gyorsan Izuku én meg bólintottam, hogy én is.
-A nevem Midoriya. Örvendek Iida - mosolygott Izuku.
-Az én nevem Tennyson Mel. Én is örülök a találkozásnak és kérdlek hívj csak Mel-nek - feletem és valamiért elpirult.
-Mondcsak Midoriya. Te átláttál a felvételi vizsga trükkjén, jól gondolom? - kérdezte, de ahogy elnéztem Izukut fogalma sem volt róla, hogy miről beszél Iida. Ha tippelnem kéne akkor az életmentésre szóló pontokra gondolt és a következő mondata meg is erősített ebben: -Nekem sajnos nem tűnt fel. Félreismertelek téged. Nagyon fáj, de kettőnk közül te bizonyultál jobbnak - látszott, hogy szörnyen bosszantotta ami történt.
