Melody Tennyson Ben és Gwen Tennyson unokatestvére. A szülei még fiatal korában meghalt és Max Tennyson nevelte. Velük volt azon a nyáron amikor Benre ráakaszkodott az Omnitrix és részt vett velük a rengeteg kalandjukon. Később Mel átkerült egy mási...
Másnap a támadás miatt nem volt tanítás nekem mégis azon járt az eszem egyfolytában. Reggel mikor felkeltem megreggeliztem és felvettem egy fekete farmert, vörös felsőt, fekete dzsekit és egy vörös tornacipőt majd elmentem sétálni.
Szeretek sétálni ilyenkor mindig kitudok kapcsolódni és csak úgy lenni és élvezni a természetet. Mielőtt feleszméltem volna a Dakubah parton találtam magam. Itt találkoztam először Izukuval. Emlékszem All Might is itt volt, de nem törődtem vele. Talán köze lehet annak amit titkolnak? És megint a harcra gondolok amire nem szeretnék.
-Mel? - hallottam meg egy ismerős hangot és mikor megfordultam meg láttam őt.
-Shoto - mondtam. Shoto elkezdett felém sétálni. Egy egyszerű szürke farmer és egy kék ing volt rajta.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
-Minden rendben? - kérdezte és előttem állt. Elfordítottam a fejem és a tenger felé néztem.
-Nem - sóhajtottam. - Egyfolytában azon jár a fejem, hogyha erősebb lettem volna akkor segíthettem volna Aizawa tanár úrnak - feleltem őszintén és csak a kék eget és tengert néztem. Láttam, hogy mellém sétált és ő is előre néz.
-Nem tudtál volna időben odaérni, hogy segíts - felelte és én a fejemet ráztam.
-Pont ez az, hogy igen - mondtam hallkan és a kezemet néztem. Ahogy csak erre gondoltam frusztrált leszek és dühös magamra. Ekkor egy kezet éreztem meg a vállamon és a tulajdonosára néztem.
Shoto szemében látszott a kérdés és nem tudom miért, de valamiért bízok benne és tudtam, hogy nem fogja másnak elmondani amit mondok neki.
-Tudod az egyedüli aki tudja mire vagyok és lehetek képes az Momo. - Levette a kezét a vállamról.
-Te és Yaorozoru közel álltok - jegyezte meg bólintva.
-Momo a legjobb barátnőm - mondtam őszintén. - Az előző iskolámban nem volt sok barátom vagy ha igen ők nem voltak igaz barátok - meséltem el neki és nem értem, hogy miért mondom el neki ezt, de mikor a szemébe néztem nem láttam benne semmi rosszat csak az aggódást és kívánciságot. Észrevettem, hogy Shoto elég jól titkolja az érzéseit de valamiért amikor a szemébe nézek azoka heteroklímás szemek egész mondatokat tudnak kifejezni.
-Én voltam az új lány aki ráadásul külföldi is - sóhajtottam. - Mindenkit az érdekelt, hogy mi a képességem, milyen ahonnan jöttem és hogy valaki gazdag e a családomban. Az nem segített, hogy jó tanuló voltam és hogy atletikus voltam. Tudod Gwennel több különórára is jártunk mint harcművészetek, lovaglás, softball, síelés és sífutás. Ezek miatt valamiért népszerű lettem és rengetegen vettek körül de....
-Senki sem téged akart megismerni - fejezte be helyettem én meg bólintottam.
- Ezért se beszéltem nekik sose a képességemről és mire tudom használni. Aztán megismertem Momot akit nem érdekelt a képességem hanem csak a barátom akart lenni. Tudod ebben hasonlítunk is - kérdőn nézett rám így gyorsan megmagyaráztam. - Momo is népszerű volt, de őt se ismerték úgy meg.
