Mel Tennyson és a hősakadémia

10.rész

Todoroki Pov:

Tegnapi támadás miatt elmaradt ma a tanítás. Korán elmentem mert semmi kedvem sem volt hallgatni az apámat. Gyűlölöm őt.

Séta közben eszembe jutott Mel szavai, hogy milyen könnyű volt szerinte a harc amiben egyet értek, de amit utána mondot.

Ők legalább nem 10 és 8 évesek ellen vesztettek. Miért harcolt olyan korán és miért van nagy tömeg elleni harcban tapasztalata. Az se ment ki a fejemből, hogy milyen higgadt volt mindvégig mintha ez minden napi dolog lenne. Ráadásul saját bevallása szerint ez volt az egyik legkönnyebb harca. Mégis hány csatán van már túl?

Újabb dolgot is megtudtam az erejéről. Könnyedén elaltatta az ellenfelet egy szóval és pajzsot hozott létre. Ráadásul elég volt energia gömbökkel eltalálni az ellenfelét és azok vagy el repültek vagy elájultak és könnyedén a levegő is dobta őket.

Az viszont megkönnyebbülés volt, hogy nem csak én nem vettem észre Hagakurét amíg a csata után fel nem vonta rá a figyelmünk.

És amikor Shigaraki a tervéről beszél őt csak untatta és idegesítette mint aki százszor hallott már egy gonosztevőt a tetteiről beszélni.

De a legjobban az sokkolt mikor azt mondta, hogy furcsa volt neki amiért nem fegyverek lövését kellett kivédenie. Mégis miért kellene neki fegyver lövéséket kivédenie? És mégis miért beszél róla mintha az teljesen normális lenne?

Miért frusztrál ennyire ahogyan ezt mondta? Miért leszek dühös ha belegondolok ebbe?

Amikor megkérdeztem legalább nem hazudott és mikor közölte, hogy nem ez az első ilyen helyzet amibe került legszívesebben kiszedtem volna belőle és annak ellenére, hogy tudom, hogy tud harcolni mégis annyira feldühített hisz hányszor kerülhetett már ilyen helyzetbe, hogy ilyen egyszerűen közölje?!

Figyeltem amikor Yaorozoru győzködte, hogy ne okolja magát és nem értettem miért okolhatja magát. Nem tehetett volna semmit se. Így is megvédett minket és láttam amikor Midoriya arca elé egy falat emelt, hogy Shigaraki azt érintse meg helyette nem tudva milyen hatása lesz rá Shigaraki képessége.

Láttam a tekintetét amikor visszamentünk az osztálytermünkbe és aggódok is miatta. A szemében látszott a csalódottság de az elszántság is. Remélem nem fog semmi hülyeséget tenni.

Dakubah partnál jártam ahol egy ismerős vörös hosszú hajat láttam meg. Közelebb mentem.

-Mel? - kérdeztem és felém fordult meglepődve.

-Minden rendben? - kérdeztem és elé sétáltam. Elfordult tőlem és a tengert nézte, de az arcán láttam, hogy vívódik valamin.

-Nem - sóhajtott végül. -  - Egyfolytában azon jár a fejem, hogyha erősebb lettem volna akkor segíthettem volna Aizawa tanár úrnak - mondta és hallottam az őszinteséget a hangján miközben mellé sétáltam.

-Nem tudtál volna időben odaérni, hogy segíts - montam, de ő csak a fejét rázta. 

-Pont ez az, hogy igen - mondta frusztáltan és a kezeit nézte. Megfogtam a vállát és ő rám nézett. Kérdőn néztem rá és ő kifejtette.

-Tudod az egyedüli aki tudja mire vagyok és lehetek képes az Momo. - Levettem a kezem a válláról.

-Te és Yaorozoru közel álltok - jegyeztem meg bólintva.

-Momo a legjobb barátnőm - mondta. - Az előző iskolámban nem volt sok barátom vagy ha igen ők nem voltak igaz barátok - mesélte el nekem és minden figyelmem rajta volt