Mel Tennyson és a hősakadémia

5.rész

Másnap összefutottam menet közben Shotoval az iskolába menet és onnantól együtt mentünk. Mikor viszont odaértünk egy csapat riporter támadott meg minket és kérdésekkel bombáztak. Na akármennyire is megszoktam már Ben miatt ez nem azt jelenti, hogy mások is. Amint megláttam, hogy Shoto kényelmetlenül érzi magát cselekedtem.

-Acerbus!

A kamerák kikapcsoltak és Shotoval gyorsan bementünk míg a riporterek sokkoltan nézték a kameráinkat.

-Köszönöm - mondta.

-Szívesen - mosolyogtam és elindultunk a terembe.

-Sok mindenre vagy képes a képességeddel - közölte én meg hümmögtem. - Kíváncsi vagyok mire vagy még képes.

-Egyszer talán elmondom, hogy mire. Addig neked kell kitalálni - mondtam és a tekintetén láttam, hogy elfogadta a kihívásom.

-Hallottam, hogy az egyik azt mondta, hogy Törekvő fia vagy - mondtam és láttam, hogy a szemében a düh felerősödött.

-Igen - mondta mintha méreg lett volna. Szóval utálja az apját. De ahhoz, hogy valaki így utáljon egy családtagot annak tennie kellett valamit.

-Ha nem baj, hogy kérdezem, de ki ő? - kérdeztem kíváncsian és mikor látta az arcomon, hogy tényleg nem tudom kiről van szó hitetlenkedve nézett.

-Te nem tudod? - kérdezte sokkoltan.

-Nem - ráztam a fejem. Láttam, hogy töpreng de végül válaszolt.

-A Lángoló Hős Törekvő a második legjobb hős All Might után - magyarázta és olyan tisztán lehetett hallani a gyűlöletet a hangján, hogy elszomorított.

-Értem, de ha engem kérdezel akkor biztos egy seggfej - mosolyogtam rá és nyitott szájjal nézett rám. - Gondolom kíváncsi vagy mért mondom ezt, mi?

Shoto bólintott és megálltam a termünk előtt.

-Mert hallom a gyűlöleted iránta a hangodon és ha ennyire gyűlölöd akkor biztos kell lennie valamilyen okának. Ha csak egy seggfej lenne akkor Bakugot is gyűlölnéd, de őt nem utálod szóval valami más oka kell, hogy legyen - vonok vállat.

Miután feleszmélt a sokkjából egy halvány mosoly jelent meg az arcán és éreztem, hogy elpirultam. Jól áll neki, ha mosolyog. Eddig is egy szép fiú volt és van egy érzésem, hogy már most van rajongó tábora, de ebben a pillanatban csak az jutott eszembe, hogy remélem többször fogom majd mosolyogni látni.

Első óránk Aizawaval volt, aki a tegnapi teljesítményünkről beszélt.

-Szép munkát végeztetek tegnap. Megnéztem a felvételeket és az értékelő lapokat. Bakugo, szokj le erről a gyerekes viselkedésről. Ennél tehetségesebb vagy - mondta Bakugonak a tanár úr.

-Felfogtam - mondta Bakugo közönyösen.

-És Midoriya te... Úgy látom megint csak a karod épsége árán sikerült teljesítened - nézte a lapokat Aizawa és Midoriya szégyenében lehajtotta a fejét.

-Urald az erőd és ne mond, hogy képtelen vagy kontrolálni. Unom a kifogásokat. Ezt ne kelljen újra elismételnem. Ha végre összekapod magad még  sokra viheted. szóval igyekezz Midoriya - informálta Izukut.

-Rendben - mondta Izuku határozottan ami megmosolyogtatott. Tényleg sokra viheti még ha nem adja fel.

-következik a mai feladat. Valószínűleg felkészületlenül ér - tájékoztatott minket Aizawa és rengeteg aggódó arcot láttam körülöttem.