5. rész

182 11 1
                                    

Álmatlanul fekszem az ágyban. Finnen gondolkodok. Különös ez az egész. Szerencsére a szüleim békén hagynak. Nem ordítanak velem, de úgy tesznek mintha itt sem lennék. Bár jobb ez így, mintha nem engednének elmenni otthonról. Meg rezzen a telefonom. Valami insta, gondolom megnézem.
- finnwolfhardofficial követni kezdett téged.
- finnwolfhardofficial: Szia!
- finnwolfhardofficial: Van kedved ma megnézni a várost?
Gondoltam vissza írok neki.
- Szia
- Igen, van kedvem hozzá. Miért kérdezed?
- finnwolfhardofficial: Mert akkor elmehetnénk együtt megnézni...
- Hát... Oké. De semmi Olyan! (Szerelmi dolog)
- finnwolfhardofficial: Rendben, nem lesz semmi Olyan. Gyere reggel kilencre a hotel elé. Ott várlak!
- Rendben, ott leszek! Szia!
- Szia!
Nem tudtam mit kezdeni magammal. Valakinek el kellett mondanom az érzéseimet. És ekkor eszembe jutott a megoldás! Hanna! Rögtön fel is hívtam, mire ő felvette:
- Szia Emi! Hogy vagy?
- Szia Hanna! Jól vagyok köszi, és te?
- Én is jól vagyok, de most te mesélj! Mi történt eddig veled?
- Hát... Találkoztam Finn Wolfharddal...
- És? Mond már! Ugye jó volt!?
- Hát nem egészen. Emlékszel még Davidra? Tudod arra a srácra...
- Aha, persze, mi van vele?
- Tudod, ő végig Finn volt.
- Hogy mi van? Ez most komoly?
- Igen, igaz. De a baj az, hogy még mindig utálom, de már főként azért, mert akkor hazudott nekem.
- A kis szemét! Csak kerüljön a szemem elé, és megkapja a magáét, hogy hazudni mert neked!
Ezen nevetnem kellett. Pont ezért a legjobb barátnőm Hanna! Mert mindig kedves, és segít nekem.
- Figyelj, nekem most mennem kell, mert Finnel találkozok.
- Rendben, majd még írj, szia!
- Szia!
Leraktam a telefont, és készülődni kezdtem. Felvettem magamra egy egyszerű fehér nyári ruhát.

Majd tíz előtt öt perccel lementem a hotel elé, ahol meglepetésemre már ott várt Finn.
- Jól nézel ki - jegyezte meg mosolyogva, majd hozzá tette. - Csak barátilag.
- Akkor jó. Indulhatunk?
- Persze.
Finnel nagyon sok helyen voltunk. És jól éreztem magam, amin kicsit csodálkoztam.
- Megyünk fagyizni?
- Persze, jól esne.
Vett mind a kettőnknek egy-egy gomb fagyit, majd csak csendben mentünk egymás mellett. Mikor haza értünk, Finn megfogta a csuklomat.
- Figyelj, ma este lesz egy buli itt a közelben. Nincs kedved eljönni? Ott lesz még jó néhány barátom, őket is megismerheted. Mit szólsz hozzá?
Elgondolkodtam. Végül is rég nem voltam buliban. És hát Finnel mennék...

Gyűlöllek, de szeretlek (Finn Wolfhard Fanfiction) /Szünetel/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora