A Szerető | NamJin ff.

3.

•~•~•~•~•~•~•~•~•~•

Namjoon szemszögéből:

Már rögtön felismertem azt az angyali hangot ami az ajtóból jött, ez Seokjin.
Nem csináltam semmit, inkább csak ültem a kanapén, majd vártam, hogy besétáljon az ajtón az Én egyetlen kis Angyalom.
Hát nem így lett. Yoongi jött vissza egyedül egy zacskóval a kezében.

Yoongi:-Örültél volna ha bejön, mi?-mondta kacér mosollyal.

Én:-Nem tudom miről beszélsz.-adtam egy gyors és rövid választ az egészre.

Yoongi:-Persze nem tudod mi?-kérdezte a szemöldökeit felhúzva.-Tudom, hogy hallgatóztál, nem is Namjoon lennél ha nem tetted volna meg.-tette keresztbe a kezeit.

Igazából tényleg hallgatóztam.. De tényleg csak egy nagyon kicsit.. Mondjuk nem hallottam belőle semmit csak egy sziát aztán Yoongi becsukta az ajtót.

Én:-Jó talán..-forgattam meg a szemeimet.-De csak egy kicsit.-emeltem fel az ujjam, mire Yoongi megrázta a fejét.

Yoongi:-Inkább nézzünk valami sorozatot.-mondta, majd leült mellém a kanapéra.-Mondjuk legyen a szirén?-kérdezte, majd bólintottam.

Igazából a sorozatot estig néztük aztán mindketten egymás után elmentünk fürödni. Kaját is rendelt Yoongi hiszen egyikünk sem nagy konyhatündér.. Főleg Én nem aki egy szemüveget is képes volt eltörni csak úgy, hogy hozzá ért.. Akkor már a főzésről inkább ne is beszéljünk.

Yoongi:-Na akkor menjünk aludni.-mondta, majd ásított egyet. Tudom, hogy az az ásítás kamu volt, hiszen csak hamar le akar feküdni, hogy hamarabb láthassa Jimint.

Én:-De Yoongi, még csak kilenc óra van.-mondtam elgondolkozott fejet vágva.-Hiányzik Jimin, hogy ennyire látni akarod?-húztam fel a szemöldökeim, mire Yoongi hozzám vágott egy párnát.

Yoongi:-Na persze, mondja a kis Seokjin fan.-forgatta meg a szemeit, majd kiment a nappaliból ami most erre az estére a szobám.

Pff még hogy Én Seokjin fan.. Csak nézegetem az instáját, hogy ki rakott-e valami képet.. Múltkor megnéztem a kiskori képeit és annyira aranyos volt kiskorában, hogy majdnem elolvadtam. Mondjuk még mindig nem tudom, hogy ki az a Seojun akit mindig megjelöl a képein.. Pedig már az Ő instáját is átnéztem és semmit sem találtam megerősítésnek, hogy van köztük valami. De a lényeg, hogy nem vagyok fan.

Ezek a gondolatok után sikerült elaludnom, hiszen reggel arra keltem fel, hogy Jimin nekem dobott egy párnát. Nem Yoongit kellene felkelteni? Vagy elnézte a házszámot?

Én:-Jimin.-húztam a fejemre a takarót.-Mi a fenét csinálsz?!-hisztiztem.-Neked Yoongit kéne felkeltened és nem engem Te pacsírta fejű.-temettem a fejem a párnába.

Jimin:-Yoongi már régen ébren van.-forgatta meg a szemeit.-Nem értem, hogy mi volt olyan nehéz neked felkelteni. Amikor kopogtam a szobáján és mondtam, hogy keljen fel, rögtön megtette.-mondta, majd felkaptam hirtelen erre a fejem.

Én:-Miatta kellett sürgősségire mennem tavaly, mert beleállított egy szilánkot a lábamba azért mert fel akartam kelteni. Neked meg első szóra felkelt?!-akadtam ki, mire Jimin csak bólintott egyet.-MIN YOONGI.-kiabáltam majd vissza temettem az arcom a párnába.