A Szerető | NamJin ff.

14.

•~•~•~•~•~•~•~•

Namjoon szemszögéből:

Végülis a nyaralás vége nagyon jóra sikeredett és megbeszéltük a fiúkkal, hogy még a nyáron eljövünk, mert csak az utolsó napokban éreztük magunk jól, előtte csak a dráma és a romantikázás ment. A hazafelé úton mindenki aludt, csak Hobi nem, aki a sofőr volt. Taehyung és Jungkook végül kibékültek és Mi is nagyon jól éreztük magunkat Jinnel. Yoongi és Jimin egyszer összevesztek, de csak azért mert Yoongi nagyon flegma volt vele, aztán jó asszonyosan elmondta Jimin a véleményét, Yoongi pedig köpni nyelni nem tudott. Most éppen készülődök ugyanis pár perc múlva itt van értem Jin, végre bemutatom Anyának és Apának Őt. Nagyon nehezen ment bele, hiszen fél Anyáék véleményétől, de mikor mondtam, hogy nem kéne, hogy csak az esküvőnkön tudják meg, elmosolyodott és beleegyezett. Egy sima fekete nadrággal vettem fel egy vörös inget, Jin pedig baba rózsaszínt fog ugyan úgy fekete nadrággal. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek Anyáék reakciójától, hiszen nagyon szerették Jiwoot.

Én:-Megyek!-kiabáltam le az ajtóban állónak, gyorsan egy kisebb hátitáskával lebattyogtam az előszobába és kinyitottam a szerelmemnek az ajtót. Jól nézett ki mint mindig.

Jin:-Izgulok.-mondta, majd elkezdte tördelni az ujjait, nem szeretem ha valaki tördeli, hisz nem eléggé egészséges.

Én:-Utánad, hölgyem.-nyitottam ki a bejárati ajtót, majd mutattam ki.

Jin:-Nem vagyok hölgy, maximum uram.-mutatta fel a mutató ujját fenyegetés képpen. Ez mindig megmosolyogtat, hiszen nagyon aranyos tud ilyenkor lenni. Az út körülbelül 1 óra lesz, szóval vagy aludni fogok addig vagy pedig a szerelmemmel beszélgetek. A második ötlet jobban hangzik.

*********************

Én:-Készen állsz?-kérdeztem a mellettem ülő szépséget, ideértünk a szüleim háza elé. Jinre pillantottam aki egy féltő bólintást válaszolt.
Megfogtam a kezét, majd odahúztam az ajtónk elé és hagytam, hogy Ő nyomja meg a csengőt, pár perc múlva már ki is nyitódott az ajtó.

Igazából nagyon megijedtem, hogy mit fog mondani Anya és Apa Jinre, nem hiszem, hogy annyira el lesznek ragadtatva. Biztos első szavuk az lesz, hogy hogyan lesz babánk. Örökbe lehet fogadni, miért nem tudják ezt a szülők elfogadni. Amúgy meg Jin jobb mint bármelyik lány házi munka terében is. Már azon is gondolkoztam, hogy megkérem, hogy költözzön át hozzám, hiszen neki kisebb lakása van mint nekem. Egyszer aludtam nála, de az ágya se volt igazán nagy, épp, hogy elfértünk. Át kellett ölelnem Jint, ami miatt nem igazán kéne panaszkodnom. Lehet Jin kicsit gyorsan venné, szóval nem hiszem, hogy még most fel kéne vetnem az ötletet.

-Sziasztok.-nyitotta ki édesanyám az ajtót, majd izgatottan mögém pillantott, de amikor meglátta Jint, nem igazán maradt meg neki ez az izgatottsága. Ezt Jin is észrevette és a hatalmas gyönyörű mosolya egy kicsit lejjebb konyult. Viszont tudom, hogy ennyitől Jin nem fogja feladni.

Én:-Szia Anya.-mosolyogtam rá, majd megfogtam Jin kezét és magam mellé húztam. Anya undorodva nézte a kezünket, majdnem a szemébe nevettem, undorító amit csinál. Remélem következő életében meleg lesz.

Jin:-Jó estét!-mosolygott kedvesen Jin, majd a kezét nyújtotta Édesanyámnak.-A nevem Kim SeokJin.-rázott kezet Anyával, aki rosszallóan rám nézett.

Anya:-Mrs.Kim.-mondta szigorúan, majd beljebb invitált mindenkit. Jiwoonak megengedte, hogy a saját nevén szólítsa, Jinnek miért nem? Undorító..

Én:-Szia Apa.-köszöntem oda a család fejének, aki mosolyogva odalépett hozzánk és átkarolt. Sokkal másabb Anya és Apa. Anya nem annyira ragaszkodó és kedves mint Apa.

Apa:-Szia.-köszönt oda mosolyogva Jinnek, majd a kezét nyújtotta amit Jin boldogan el is fogadott, majd neki is bemutatkozott. Apa sokkal kedvesebben fogadta Jint. Végül beültünk a nappaliba és elkezdtünk beszélgetni, a többi vendég még nem érkezett meg, szóval itt a megfelelő pillanat. Éppen kezdtem volna bele a mondandómba, viszont Anya megelőzött.

Anya:-Jiwoo drágám merre van?-vágott egy kamu mosolyt, amit most hirtelen úgy letörölnék róla és hozzá vágnám, hogy olyan meleg a fiatok mint télen a kályha.

Én:-Erről akartam veletek éppen beszélni.-álltam fel a kanapéról, majd rájuk néztem.-Apa, Anya, Ő itt Kim SeokJin a párom.-kulcsoltam össze a kezünket, majd húztam fel magam mellé, mire Jin kicsit hátrább állt és odabújt a vállamhoz. Fél. Lehet rajta érezni.. Olyan sebezhető.

Apa:-Gratulálok fiam, legyetek sokáig együtt!-állt fel majd ölelt meg minket, majd rá mosolygott Jinre, aki kedvesen viszonozta a gesztust. Rá néztem Anyára, aki majdnem felrobbant a dühtől, utálom ezt.

Anya:-Ezért a senkiért dobtad el azt az aranyos kislányt, sőt, Ő még nem is lány.-mutatott rá Jinre, miközben végig mérte, Jin meg szorította a kezemet majd közelebb bújt. Érzem hogy sírni fog.

Én:-Anya fejezd ezt be, most.-simogattam meg a párom derekát a másik kezemmel.-Jin a párom és nem beszélhetsz így vele, miért nem tudod úgy fogadni mint Apa?-emeltem fel kicsit a hangom.

Anya:-Hogyan lesznek unokáim?-kelt fel Ő is egy kisebb fotelből.-Jiwoo nem volt jó?-annyira idegesít, hogy egyfolytában a volt barátnőmet hozza fel példának, már nem szeretem akkor miért nem tudja elfogadni?

Én:-Képzeld Jiwoo még egy rohadt rántottát se tudott megcsinálni, mosni is alig tudott, ellentétben Jinnel, ha esetleg ezek a házi munkák zavarnak, és nem, nem tud gyereket szülni de akkor is értékesebb, mint bármelyik lány a világon, Anya, Én szeretem SeokJint és nem fogsz tudni változtatni ezen.-sóhajtottam egyet a végére.

Apa:-Igaza van, ne változtasd meg a fiadat, ha Ő nem a lányokat szereti akkor nem, miért kell ezt annyira felfújni?-nézett rá Anyára, majd felkelt a kanapéról, majd Ő is elkezdett hangosabban beszélni a kelleténél.-Az a Jiwoo amúgy sem volt nekem szimpatikus, de Jin az, Ő mosolyogva bemutatkozott és illedelmes is.-nézett rá Jinre, majd kacsintott egyet, mire Jin elmosolyodott.

Anya:-De legalább lány volt.-mondta, majd felment a lépcsőn és márcsak egy ajtó csapódást hallottunk. Jin rám nézett a mogyoró barna szemeivel, majd hozzám bújt. Hogyan lehet egy ilyen aranyos és gyönyörű fiút megbántani?

Apa:-Kérlek Jin, ne gyötörd magad Namjoon Anyukája miatt, nem érdemli meg azt sem, hogy sírj, Ő mindig is ilyen volt..-mondta, majd megsimogatta Jin hátát.

Én:-Apa azért ne hajts rá a páromra, jó?-kezdtem el nevetni, mire végre Jin is elkezdett nevetni.-Ha nem haragszol akkor mi inkább lelépnénk innen, had nyugodjon le Anya.-mondtam mosolyogva, mire Apa bólintott.

Ma elviszlek randizni Angyalom..

2020.09.27.