A Szerető | NamJin ff.

7.

•~•~•~•~•~•~•~•~•~•

Namjoon szemszögéből:

Jin:-Te lefeküdtél Jiwooval?-.

Én:-Én..-fordultam meg majd néztem Jinre.-Megbeszélhetnénk?-hajtottam le a fejem.

Jiwoo:-Miért kell ezt megbeszélnetek?-jött be a konyhába.

Hoseok:-Várjatok, hozok popcornt.-vigyorgott.

Én:-Anyád.-mosolyogtam rá, mire Hobi elkezdett nevetni. Mióta lett ennyire köcsög a Mi kis napsugarunk?

Jiwoo:-Akkor kérhetek magyarázatot?-kérdezte karba tett kezekkel.

Rá pillantottam Jinre aki csak bólintott, azzal jelezve, hogyha vele akarok lenni jobb ha elmondom Jiwoonak az igazat ami nem is igazán lenne hülyeség.. De érzem, hogy Jin haragudni fog rám és nem lesz egyszerű megbékélnie velem.

Én:-Jiwoo..-sóhajtottam.-Én szerelmes vagyok Seokjinbe.-mondtam ki végül mire az egész szobában megfagyott a levegő, hirtelen csak egy csattanást vettem észre majd azt, hogy fáj a jobb arc felem.

Jiwoo:-És tegnap mi úgy feküdtünk le, hogy Te..-csuklott el a hangja.

Én:-Nem az Én hibám volt! Én megmondtam, hogy nem akarom, mert nincs kedvem de Te rám vetetted magad aztán az szerintem nem is érdekelt téged, hogy majdnem elsírtam magam az aktus közben.-

Jiwoo:-Én azt hittem.. Élvezted.-hajtsa le a fejét.-De sajnálom.-hajolt meg.-Most elmegyek és a házadból is kiköltözöm..-mondta, majd elindult a szobámba.

Egy pár perccel később pedig a bőröndjével távozott az ajtón. Vele együtt az életemből is. Fura.. Úgy érzem mintha elveszítettem volna az egyik felemet. Jiwooval ez a dolog már rég nem szerelem volt az Én részemről, csak szeretet. Az a két dolog meg teljesen más, a szerelem az amikor teljesen elveszi az eszedet és egész nap rá gondolsz, na meg persze egész nap a közelében akarsz lenni és egyértelműen Ő a hangulatingadozás okozója. Viszont a szeretet az már csak az, hogy nem akarod megbántani és persze megvéded Őt mindentől, támogatod.. Az ilyen dolgok amiket akkor csinál az ember ha szereti a másikat, viszont nem szerelemből.. Nem akartam elengedni, mert tudtam, hogy neki nagyon fog fájni, de most meg történt.. Elveszítettem Őt örökre. Itt nem arra célzok, hogy sajnálom, hiszen Őt már rég nem szerettem. Egyszerűen csak felvillantak a képek, mikor együtt randiztunk és nevettünk.

Akaratlanul is pár könnycsepp legördült az arcomon, ezeket erőszakosan eltávolítva hajoltam meg a fiúk előtt, majd besétáltam a szobámban. Most nem szeretnék senkivel sem beszélni egyszerűen csak magam szeretnék lenni és elgondolkozni, hogy most mit kezdjek az életemmel Jiwoo nélkül. Vele éltem minden napjaimat és Ő várt mindig engem haza, de Én most ebben a pillanatban ürességet érzek a szívemben és azt, hogy kitépték az egyik részemet amibe tudtam támaszkodni. De mostmár az a támasz elment az életemből.

Itt nem arról van szó, hogy vissza kívánnám, mert már nem tudnám szeretni Őt, SeokJin túlságosan is elvette az eszemet ahhoz, hogy most ebben az esetben reálisan tudjak gondolkozni. Itt értek például a szüleimre. Ha megtudják, hogy szakítottam azzal a lánnyal akivel eltervezték a közös jövőmet és még pluszba az is, hogy meleg vagyok.. Szerintem nem lenne nagy meglepetés, ha egyből kitagadnának a családból a magyarázatomat meg sem hallgatva.

Annyi dolog kavarog most a fejemben, főleg olyan kérdések, hogy "mi lett volna ha..".. Ezt már sosem tudom meg, viszont az egyik legérdekesebb kérdés az, hogy mi lett volna ha nem találkozok SeokJinnel? Akkor még most is az unalmas mindennapjaim élném Jiwooval, annak ellenére, hogy már nem is szeretem Őt.

Vajon mostmár minden jó lesz és együtt tudok lenni SeokJinnel? Lehet az is, hogy most Ő megharagudott rám ezért nem szeretne velem beszélni és még a legrosszabb rész az, hogy előtte elsírtam magam.. Az első dolog, hogy hogyan fog engem megint férfinek gondolni, a másik pedig az, hogy most mikor kiment Jiwoo az ajtón, és elsírtam magam, lehet azt fogja gondolni, hogy Én még mindig szeretem Őt és ezért sírtam. Pedig csak azért mert feljött a sok emlék vele, a sok együtt töltött idő, na meg persze amikor futottam utána és mindenféle ajándékokkal elhalmoztam. Ő nem az a fajta lány volt akinek az ajándékok kellettek, Ő szeretetre vágyott amit meg is adtam neki egy másfél évig aztán már sajnos ezt a dolgot nem tudtam neki teljes mértékben biztosítani.

Jin:-Bejöhetek?-hallottam meg a hangját két ajtó kopogás közt..

Én:-Gyere.-adtam egy halk választ, majd Jin benyitott. Át volt öltözve. Rózsaszín felső fedte mellkasát, karját. Egy nagy pulcsi volt az a rózsaszín felső na meg persze egy szürke mackó nadrág.. Aranyos.

Jin:-Beszélni szeretnék veled.-mondta, majd bólintottam.

Most vagy elküld a fenébe, vagy pedig elmondja, hogy szeret és hogy velem akar lenni..

2020.06.09.