A Szerető | NamJin ff.

15.

•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•

Namjoon szemszögéből:

Én:-Apa azért ne hajts rá a páromra, jó?-kezdtem el nevetni, mire végre Jin is elkezdett nevetni.-Ha nem haragszol akkor mi inkább lelépnénk innen, had nyugodjon le Anya.-mondtam mosolyogva, mire Apa bólintott.

Jin:-Lelépünk?-kérdezte.

Én:-Igen, le..-mondtam kicsit perverz hangon mire Jin elvörösödött.-Nyugalom, nem azért.-kezdtem el nevetni.-Na gyere piroska.-fogtam meg a kezét majd húztam ki az ajtón.

Már több mint fél éve együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást. Szerintem itt lenne az ideje annak, hogy megkérjem a kezét. Úgy érzem Mi vagyunk a főszereplői ennek a világnak és hogy minket egymásnak teremtett a sors. Nem is értem miért nem találkoztam előbb az Angyalommal. Oh igen, beugrott. Jiwoo nem hagyta, hogy ott maradjak velük a tengernél 1.5 éve, mert "rosszul volt". Komolyan elpazaroltam az életemből azt az időt mikor vele voltam. Egyáltalán, hogy jött nekem szóba nő? Sosem éreztem azt egyiknél sem mint Jinnél.. Miért nem jöttem rá hamarabb? Én idióta..

Jin:-Mostmár elmondod, hogy hová megyünk?-kérdezte durcásan, összedadogva a szavakat. Felnevettem, hiszen nagyon aranyosnak találom ezt a reakciót.-Most min nevetsz?-tette csípőjére a kezét majd megállt.

Én:-Emlékszel arra a kis padra?-álltam elé, majd fogtam meg a derekát.

Jin:-A stúdió előtt mikor cukros bácsit játszottam?-kérdezte kuncogva.

Én:-Igen, arra.-mosolyodtam el, majd adtam egy puszit a kézfejére.-Szálljon be, hercegem.-nyitottam ki neki a kocsi ajtót.

Jin:-Micsoda romantika..-pirult el.

Rá csuktam az ajtót, majd gyorsan át szaladtam a kocsi vezető üléséhez. Beindítottam a kocsit, majd elindultunk. Nagyon ideges vagyok. Mivan ha nemet mond? Ha elutasít nem fogom túlélni a szégyent. Miért is mondana igent? Nálam sokkal jobbat találhatna és Én csak egy lusta papucs lehetek a számára.. Vagy lehet tényleg szeret? Szokta mondani, hiszen együtt vagyunk de tényleg úgy is gondolja? Ha nem szeretne nem lenne velem.. Istenem Namjoon nyugodj már le, miért parázom ennyire.. Miért szidom le saját magamat a gondolataimban?

Jin:-Um.. jól vagy?-nézett rám aggódó fejjel, hiszen eléggé fura arckifejezésem lehetett.

Én:-P-Persze..-kezdtem el dadogni. Nagyon ideges vagyok és ahogy látom ezt Jin is észre vette, mert Ő is elkezdte rágni az ajkait. Nem szeretem amikor ezt csinálja. Minden apró kis mozdulatait tudom, hogy mit miért csinál. Mindent tudok róla ami fontos lehet számomra, vagy számára.-Ne rágd az ajkaid, mert ha nem fejezed be Én fogom..-szóltam rá mire elkezdett nevetni.

Jin:-Vedd birtokba Őket.-mosolygott rám.

Én:-Adj egy másodpercet amíg félreállok a kocsival.-mondtam, majd elkezdtem keresni egy pihenő helyet, vagy esetleg egy parkolót.

Jin:-Komolyan itt?-kezdett el nevetni.

Én:-Igen itt.-állítottam meg a kocsit, majd döntöttem hátra Jin ülését, és másztam felé.-El sem tudod képzelni, hogy mennyire szeretlek.-néztem a csillogó szemeibe, amik miattam ragyogtak. Mostmár biztos vagyok benne. Igent fog mondani.

Jin:-De igen, el tudom képzelni, hiszen Én is ugyan így érzek.-hajolt fel hozzám, majd adott egy puszit az orromra.

Nagyon gáz lenne a kocsiban megkérni a kezét? Olvastam pár könyvet arról hogyan kell megkérni valaki kezét hiszen eddig csak Jiwoo kezét terveztem, de az jó lett volna a nappaliban is, de ezt különlegesnek szeretném. Szóval szerintem nem kéne kocsiban.. Vicces és unalmas sztori lenne, hogy nem bírtam várni addig míg oda nem érünk a helyszínre.

Én:-Megcsókolhatlak?-kérdeztem, miközben a derekát simogattam.-Még mindig elpirulsz mikor ezt kérdezem.-mosolyodtam el.

Jin:-Egyáltalán miért kérdezed meg?-kezdett el megint durcizni.-Egy pár vagyunk, ilyeneket nem kell..-fordította el a fejét.

Muszáj volt élnem a pillanattal, megfogtam az állát, majd magam felé fordítottam és birtokba vettem az ajkait. Lágy apró puszikat adtam neki miközben Ő beletúrt a hajamba. Szuper. Két órán át állítgattam..

Én:-Na menjünk.-ültem vissza a helyemre majd fogtam meg a kocsi kulcsot.

Jin:-Ennyi?-ült fel összefonódott karokkal.

Én:-Majd kapsz többet is, türelmetlen angyalkám.-nevettem el magam majd újra be indítottam a kocsit.

Innen nem sok idő oda az út, szóval ki lehetett volna bírni csók nélkül is, de annyira telhetetlen vagyok ha róla van szó és az érintéseiről, csókjairól. Én túlságosan is beleestem ebbe a férfiba és napról napra erősebb lesz bennem ez az érzés. Soha többé nem engedem Őt el, senkit sem tudnék már úgy szeretni, mint Őt.

Én:-Itt vagyunk.-szálltam ki a kocsiból, majd mentem az anyós ülés ajtajához, és nyitottam ki a kocsi ajtót.

Jin:-Namjoon.-nézett egy kisebb helyre a pad mögött.-Hiszen ez gyönyörű.-könnyezett be.

Igen, újra kértem pár haver segítségét, a kis pad mögött volt egy kisebb hely ahol elfért egy pokróc és azon bor, na meg párnák, hogy ne fázzon fel a seggünk.

Én:-Gyere.-fogtam meg a kezét, majd vezettem a pokrócra, ahonnan tökéletesen lehetett látni a holdvilágot.

Beszélgessünk még? Vagy igyunk meg egy kis bort? Az a baj, hogy nagyon könnyen lerészegedem és készültem egy szép szöveggel is, nem szeretném részegen csak úgy neki vágni a gyűrűt. Itt a pillanat. Érzem..

Én:-Kim Seokjin.-térdeltem le előtte, majd húztam elő a gyűrűs dobozt.-Tudom, hogy először nem igazán mentek jól a dolgaink, hiszen pár napig a szeretőm voltál, viszont szerencsére mai napra már a páromnak mondhatlak, de nekem ez nem elég. Többet szeretnék, azt szeretném, hogy az életed az enyémhez kösd és ezzel a Mi életünk váljon eggyé. Veled szeretném leélni az életemet és megöregedni a tornácon, hintaszékben üldögélve. Veled teljesnek érzem magam és megtaláltam azt, akit kerestem évek óta.-nyitottam fel a gyűrűs dobozt.

-Kim Seokjin.. leszel az egyetlenem örökkön örökké?

2021.05.04.