Secret Love

12.rész

Miután sikerült valamennyire magunkhoz térni a sokkból, hogy a dolgok ilyen fordulatot vettek, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk és elmondjuk Anne-nek is. Mikor hazaértünk egyikünk sem volt ereje, hogy megválaszolja a kérdéseit, szóval most itt az ideje. A nappaliba érve, a kanapén találjuk könyvet olvasva, de amint meglát minket, lerakja és aggodalmas arccal felénk fordul.
- Mi történt fiúk? - cseng óvatosan a hangja.
- David megtudta, hogy együtt vagyunk - mondja Harry.
- És az miért baj? - ráncolja a szemöldökét Anne.
- Azért mert azt mondja, hogy a nyilvánosság előtt nem lehetünk egy pár.
- Ezt hogy értitek?
- Még mi sem tudjuk pontosan - folytatja Harry. - Egyelőre csak annyit mondott, hogy a rajongók nem tudhatják meg, hogy együtt vagyunk, nem tenne jót a rólunk kialakult képnek.
- Szóval úgy kell tennünk, mintha nem lennénk melegek, és főleg nem egy pár - fejezem be.
- Ez nem teheti! - csattan fel mérgesen.
- De igen, anya. Te is tudod, szerződésünk van. És különben is, erre csak azért van szükség, hogy be tudjunk futni. Remélhetőleg nem kell sokáig titkolózni.
- Én is remélem fiúk - néz ránk aggodalmasan.
Harry ezután egy halvány mosoly kíséretében feláll, és kimegy a konyhába, kettesben hagyva minket.
- Te mit gondolsz Louis? - kérdi. - Mindketten tudjuk, hogy Harry hajlamos túl szépnek látni a dolgokat. Te reálisabb vagy.
- Fogalmam sincs Anne. Még nem láttam ilyennek David-et. Mintha nem is az az ember lett volna, akit megismertünk, bár lehet csak a kezdeti sokk volt. Hiszen váratlanul érte. De nem gondoltuk, hogy ilyen nagy ügy, hogy együtt vagyunk.
- És tényleg csak ennyi? Titkoljátok, hogy egy pár vagytok?
- Eddig csak ennyit mondott, a többit később fogjuk megbeszélni. Ki kell még találnia, hogy hogyan legyenek a dolgok. De ha őszinte akarok lenni, akkor nekem rossz érzésem van ezzel kapcsolatban.
- Nekem is Louis, nekem is - megpaskolja a vállam, majd otthagy, hogy Harry után menjen.
Ezt nem mertem Harry-nek mondani, de valóban rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban, viszont ezt neki nem árulhatom el. Ő mindig is a dolgok jó oldalát nézte, és sosem tudna semmi rosszat mondani egy emberről sem. De ebből a dologból sehogysem tudunk majd jól kijönni. Az elmúlt hónap is rettentően nehéz volt, hogy bujkáltunk a suliban, és most tovább kell folytatnunk. Csak remélni tudom, hogy tévedek ezzel kapcsolatban és végül minden jól fog alakulni.

Anya is hasonlóképp fogadta a hírt, mint Anne miután elmondtam neki, ahogy hazaértem. Egyikünknek sem tetszik ez a felállás, de jelenleg nemigazán van más lehetőség. Csak várni tudunk, hogy több is kiderüljön. Jövő héten fogjuk felvenni a dalokat, aztán mennek is fel a netre, szóval még van egy kis időnk, míg az őrület elkezdődik.
Nemsokára úgy döntök, hogy ideje lefeküdnöm, szóval elköszönök anyától, aztán már a szobámban is vagyok. Csakhogy újfent nem tudok elaludni, csak forgolódom az ágyban. Két óra keserves szenvedés után úgy döntök, hogy felesleges itt feküdnöm, úgyhogy inkább felkapcsolom az egyik kislámpát és magamhoz veszek egy könyvet, hátha segít elterelnem a gondolataim.
Viszont egy oldal elolvasása után azon kapom magam, hogy semmire sem emlékszem belőle. Oda sem figyelve követtem a sorokat. Mérgesen arrébb dobom a könyvet és inkább a fülesen után nyúlok. A zene mindig is segített kiüríteni az elmém. A dallam és a szöveg eltereli a figyelmem, az énekes hangja pedig teljesen kitölti az agyam.
Végül sok számmal később érzem, hogy közel az álom, amit hálásan fogadok.

Reggel két hatalmas táskával a szemem alatt kelek. Végül is nem csodálkozok rajta, három órányi alvás után. Sóhajtva kelek fel és kezdek el öltözni. Szerencsére ma nincs kötelező programunk, úgyhogy azt csinálhatok amit akarok. A konyhába leérve azonnal a kávégép felé veszem az irányt. Pár perc múlva elégedetten szívom be a mennyei illatot. Letelepedek a kanapéra és csak élvezem a csendet egy ideig. Mikor már hatott annyira a kávé, hogy gondolkodni is tudjak, úgy döntök, hogy felhívom Harry-t. Harmadik csengésre fel is veszi, ami azt jelenti, hogy szerencsére nem keltettem fel.
- Szia Lou! - hallom a hangját, amitől azonnal el is mosolyodok.
- Szia Hazza! Arra gondoltam, hogy mivel ma nincs semmi dolgunk, elmehetnénk valahova. Mit szólsz?
- Benne vagyok - vágja rán azonnal, mire elnevetem magam.
- Rendben, akkor úgy egy óra múlva ott vagyok, aztán kitaláljuk, hogy hogyan tovább.
- Siess! Szeretlek Louis!
- Én is szeretlek Harry - azzal leteszem és a szobám felé veszem az irányt.
Végül egy fekete nadrág és póló mellett döntök, a hajamat is sikerül elég jól beállítani, úgyhogy tíz perc után már úton is vagyok. Apám, tényleg nagyon kéne már egy kocsi. El is döntöm, hogy az első dolog amit venni fogok, az egy autó lesz, mert ha így folytatom, még leszakadnak a lábaim!
Nemsokára megérkezem Harry-hez, majd várom, hogy ajtót nyisson.
- Huh, szarul nézel ki - mondja, amint kinyitja az ajtót és meglát.
- Azta, köszi! Szerintem még sosem mondtál nekem ilyen szépet - húzom el a szám.
- Nem úgy értettem, csak látszik, hogy nyúzott vagy. Ne haragudj.
- Semmi baj - nyomok egy puszit az arcára. - Tényleg nem aludtam valami sokat.
Együttérzően megfogja a kezem, majd a kanapéra húz.
- És mire gondoltál, hova menjünk?
- Mozi, már régen voltunk. Mit gondolsz?
- Tökéletes - mosolyodik el.
Kezem az arcára simítom, majd gyengéden magamhoz húzom egy csókra. Harry a hajamba túr és elmélyíti a csókot, nyelve végigsimít az enyémen, amivel előcsal belőlem egy nyögést. A következő pillanatban már az ölemben ül, térdei teljesen közrefogják a csípőm. Végig simítok a hátán egészen a fenekéig, majd rászorítok, ezzel most Harry-ből váltva ki egy morgást. Kezei már a pólóm alatt kalandoznak, mikor észbekapok.
- Így sosem fogunk eljutni a moziba - szakadok el az ajkaitól.
- Nem baj - húz magához vissza azonnal, aztán hirtelen mégis elhúzódik. - Menjünk.
Egy féloldalas mosollyal feláll, otthagyva teljesen értetlenül. Megrázom a fejem, majd utána megyek. A mozi felé sétálva ösztönösen összekulcsolom a kezeink, de Harry elhúzza a sajátját, mire összezavarodva ránézek.
- Nem lehet - rázza meg a fejét, mire észbekapok. - Csak a család tudhatja.
- Igen, igazad van - rázom meg a fejem én is, aztán hirtelen eszembe jut valami. - Várj, Jason-nek még nem szóltunk róla.
- És?
- És amilyen lepcsesszájú, elmondhatja valakinek, mert úgy tudja, hogy már nem titok, hiszen vége a sulinak. Szólnunk kell neki minél hamarabb.
- Valóban, fel is hívom. Nem hiányzik, hogy magyarázkodjunk Davidnek, hogy mégis csak tudja az egész suli.
Gyorsan előveszi a telefonját, aztán elmagyarázza neki, hogy hogy néz ki most a helyzet. Az arcából ítélve, Jason-nek sincs ínyére a dolog, de most ez van. Miután leteszi, valamivel komorabb hangulattal megyünk tovább, de nem hagyhatom, hogy ez a kedvünket szegje, szóval Harry felé fordulok.
- Minden rendben lesz Harry! Megígérem, oké?
- Oké - mosolyog rám halványan.

Szerencsére a nap további része kiválóan telt, remekül éreztük magukat, a film mindkettőnknek tetszett. Már kezd lemenni a Nap, mikor Harry-vel a parkban ülünk, még mindig a filmen szórakozva. A telefon a zsebemben rezegni kezd és mikor előveszem, meglepődve látom, hogy David hív.
- Igen? - szólok bele, nemet intve Harry-nek, aki kérdőn pillant rám.
- Louis! Holnap gyertek be Harry-vel az irodámba, meg kell beszélnünk a részleteket.
- Rendben, hányra?
- Tízre legyetek itt, aztán mindent átbeszélünk.
- Oké - mondom, de már rám is rakja a telefont.
- Ki volt az? - kérdi Harry.
- David - sóhajtok egy hatalmasat. - Holnap be kell mennünk, hogy megbeszéljük a részleteket.
- Szívás.
- Az.
Ezután már nemsokáig maradunk, inkább hazaindulunk. Az egyik sarkon elköszönünk egymástól, mert ellenkező irányba megyünk tovább. Úgy döntök, hogy nem érdekel ki lát minket, Harry-hez lépek és megcsókolom. Holnaptól megváltozik minden. Újra. És nem hiszem, hogy ezúttal a jó irányba. Úgyhogy kiélvezem a pillanatot, ami csak a kettőnké. Talán az utolsó szabad percünket, amit nyugodtan tudunk tölteni, mielőtt az életünk fenekestül felfordul.