My bad boy(jikook)

10.

Jungkook:

Nem tudom mi történt, hol voltam, vagy hogyan kerültem oda. De mikor felkeltem, egy koszos pincébe találtam magam, egyik csőhöz láncolva kezem. Éreztem, hogy a fejem nagyon fáj, szinte már elviselhetetlen módon. Kicsit még szédültem is, szemem közben próbálta szokni a fényt. Ami egy kisebb ablakon látszódott be, de annyira világos volt, hogy szinte vakított engem. Így hirtelen csuktam be szemeim, próbáltam nem helyben elájulni.
-Jó reggelt Jungkook, remélem jól vagy. -nyitódik ajtó.
Hangot azonnal felismertem, Mark volt. Akinek léptei egyre jobban közelítettek felém, majd hirtelen kaptam egy öklöst arcomba. Amiről újra szédültem, számból pedig vér folyik ki, orrom pedig lüktet.
-Mondj valamit Jungkook, milyen itt lenni? Tudom inkább Jiminel lennél, vele csókolóznál, beszélgetnél, meg ilyenek. De sajnos nem leszel, azért mert itt vagy nálam, a pincémbe.-vigyorog Mark.
Mire Yoongi is belépet, fogva valami hegyes tárgyat magával. Itt nem kicsit ijedtem meg, próbáltam védekezni. Kicsit nehezen de sikerült, mivel hasba rúgtam Markot, aki betonra eset. Erre Yoongi idegesen közelített felém, kihúzva kést rongyból.
-Ne kérlek Yoongi, sajnálom rendben. Nagyon sajnálom amit veled tettem, ne ölj meg, kérlek... -húzodtam közelebb csőhöz ahogy tudtam.

Jimin:

Mosolyogva keltem, indultam is suliba. Mivel tudtam, hogy láthatom Kookot, szerelmem akit annyira szeretek. De idővel aggódni kezdtem, elmúlt lassan az első óra is hagytam neki száz üzenetet már. Semmi választ sem kaptam, életjelet vagy, hogy látta volna őket.
-Tanárnő ki mehetek mosdóba?-tettem fel kezem megkérdezve.
Mire hanyagul bólintott egyet, mikor megengedte ki rohantam mosdóba. Ahol felhívtam, remélve felveszi telefont, viszont itt mintha valaki felvette volna....