Yoongi:
Másnap boldogan mentem suliba, mivel tudtam, hogy Jungkook vár engem. Igen beleszerettem egyet ideje, és végre velem van. Ez volt egyik álmom, bár bánom, hogy sokat bántottam régen. Mikor meg sem érdemelte, de ez a múlt. Boldog vagyok, szerelmes belé, és olyan édes, törödő velem.
-Hé Yoongi gyere velem, mutatni akarok valamit neked. -mondta Mark, amit nem értettem.
De időt sem hagyva karolt àt, engem elhúzva a suli eldugott lépcsője felé, ahol hangokat hallottam. Ez Kook és Jimin?...
-Kook tudod, hogy szeretlek. És ha kell bàrmit megteszek, legyél velem. -beszélt neki Jimin.
Itt már érdekelt engem is, ezért kicsit előre mentem, mindig elbújva.
-Tudod Jimin, sajnálom. Ez az egész,amit csinálunk. Te és én, fölösleges volt. -fogta meg kezét Kook.
Mire éreztem, hogy könnyezni kezdek, de hangot nem adtam ennek.
-Yoongit nem szeretem, te kellesz nekem. -folytatta, viszont most megcsókolta.
Itt teljesnek összetörtem, Mark csak vigyorogva figyelte, ahogy engem is. És végül ki lépet, velem együtt. Kook teljesnek ledöbbent, egyből elváltak egymástól.
-Komolyan egy játék?! Tőled többet vártam Jungkook! Teljes szívemből szeretlek, de te kihasználtál engem! -vàgtam pofon.
Jimin pedig félre lépett, vissza Mark mellé, egyből feléjük néztünk. De más pillantása volt Jungkooknak, mint aki összetört ebben a pillanatban.
-Láttod Yoongi, nem szeret téged. Ahogy Jimin sem őt, az egész mi tervünk volt. Nem lenne jó, ha tovább hazudott volna neked, vagy másnak. -mondta Mark elégedett vigyoral.
Felé pillantottam, szinte sírt, megtörölve szemeit néztünk egymásra.
-Ne hagyj egyedül Yoongi, te maradtál.... sajnálom, hülye voltam. Az egész féltekénység miatt volt. -fogta meg kezed.
Kihúztam onnan, és oda mentem én is Markhoz, aki elhúzott onnan minket.
